Felhívás!

Frissítették a COVID-19-cel kapcsolatos esetdefiníciókat

Frissítették a COVID-19-cel kapcsolatos esetdefiníciókat Románia

Aktualizálta csütörtökön az Országos Közegészségügyi Intézet (INSP) a COVID-19-cel kapcsolatos esetdefiníciókat.

Az INSP szerint fertőzésgyanúsnak minősül:

  • az az akut légúti megbetegedésben szenvedő páciens, akinél hirtelen fellép legalább egy a következő tünetek közül: köhögés, láz, nehézlégzés;
  • bármilyen tüdőgyulladásos, bronchopneumoniás (+/- mellhártyagyulladás) személy;
  • az a súlyos akut légúti megbetegedésben (SARI) szenvedő, lázzal, köhögéssel vagy nehézlégzéssel küzdő páciens, akinek az állapota egyik napról a másikra kórházi kezelést igényel.

Az egészségügyi intézménybe (kórház, dialízisközpont) utalás időpontja és a koronavírusra jellemző tünetek megjelenése vagy a pozitív teszt között eltelt idő függvényében, illetve a járványtani vizsgálat során gyűjtött információk alapján a következő eseteket különítik el:

Közösségi megbetegedés:

  • a koronavírus-fertőzés tünetei már a kórházba utaláskor vagy az ettől számított 48 órán belül jelentkeznek;
  • a tünetek a kórházba utalást követő 3-7. napon jelentkeznek, és erős a közösségi fertőződés gyanúja
  • az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedés
  • a tünetek a kórházba utalástól számított 48 óra múlva jelentkeznek, és erős az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megfertőződés gyanúja;
  • egészségügyi alkalmazottnál jelentkező megbetegedés, amennyiben nincsenek a közösségi terjedésre utaló jelek.

Azok a megbetegedések, amelyeknél a tünetek a kórház elhagyását követő 14 napon belül jelentkeznek, lehetnek: az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedések, ha a kórház elhagyását követő 48 órában jelentkeznek a tünetek; illetve bizonytalan eredetűek, ha a kórház elhagyását követő 3-14-napban jelentkeztek a tünetek, és nincsenek a közösségi terjedésre vagy az egészségügyi ellátással kapcsolatba hozható megbetegedésre utaló jelek.

Igazoltan fertőzöttnek minősül az a személy, akinél a laboratóriumi vizsgálatok kimutatják a SARS-CoV-2 vírussal való fertőzést, a klinikai tünetektől függetlenül.

Szoros kontaktnak minősül:

  • a koronavírusos beteggel egy háztartásban élő személy;
  • az a személy, aki közvetlen fizikai kapcsolatban állt egy koronavírusos személlyel (például kezet fogott vele, és nem mosott kezet közvetlenül ezután);
  • az a személy, aki közvetlenül érintkezett egy fertőzött szekrécióival (például köhögés révén, vagy kesztyű nélkül megérintette a zsebkendőjét);
  • az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott egy fertőzöttől;
  • az a személy, aki 15 percnél hosszabb ideig két méternél kisebb távolságra tartózkodott ugyanabban a helyiségben – például tanteremben, ülésteremben, kórházi váróteremben – egy fertőzött betegtől;
  • az egészségügyi személyzet tagja vagy más személy, aki közvetlen ellátást nyújt egy fertőzött betegnek, vagy a laboratóriumi személyzet olyan tagja, aki a fertőzött betegtől vett mintákat védőfelszerelés megfelelő viselése nélkül kezelte.

COVID-19-cel igazolt beteg elhalálozásának minősül “minden olyan haláleset, amely igazoltan koronavírussal fertőzött személynél következik be, leszámítva azokat az eseteket, amikor az elhalálozásnak más egyértelmű oka volt, amely nem hozható összefüggésbe a COVID-19-cel (például sérülés, akut vérzés stb.).

Az igazoltan COVID-19-fertőzöttek elhalálozása nem írható más, korábbról fennálló betegségek (például rákos vagy hematológiai megbetegedések stb.) számlájára, és ilyen esetekben is a COVID-19-et kell feltüntetni a halál okaként, függetlenül attól, hogy más társbetegségek is fennálltak, amelyek esetleg súlyosbították a COVID-19 lefolyását.

A halotti bizonyítványban a COVID-19-et kell megjelölni a halál okaként minden olyan elhunyt személy esetében, akinek halálát a koronavírus okozta vagy okozhatta, esetleg hozzájárult ahhoz – szögezi le az INSP.

A tesztelési prioritásokat illetően a következő ajánlásokat fogalmazta meg az INSP:

  • olyan személyek – beleértve az egészségügyi alkalmazottakat is -, akiknél jelentkeznek a tünetek;
  • az igazoltan fertőzöttek szoros kontaktjai, akiknél tünetek jelentkeznek;
  • szervátültetés előtt álló személyek (tünetmentesek), szervdonorok, a megfigyelési periódusban levő szervátültetettek – két teszt 24 óra alatt;
  • betegség vagy a gyógyszeres kezelés miatt immundeprimált személyek – a kórházba utalás előtt legtöbb 48 órával kell elvégezni a tesztet;
  • kemoterápiás kezelés alatt álló, tünetmentes daganatos betegek – a kezelés előtt legtöbb 48 órával kell elvégezni a tesztet, illetve valahányszor jelentkeznek a kórházban felülvizsgálatra; sugárkezelés alatt álló, tünetmentes daganatos betegek – tesztelés az első kezelés előtt, majd 14 naponként, a kezelés végéig;
  • műtéti beavatkozás előtt álló, tünetmentes daganatos betegek – legtöbb 48 órával a műtét előtt;
  • hemodialízis alatt álló, tünetmentes személyek – havonta két teszt;
  • hemodialízis alatt álló személyek, akiknél jelentkeznek a tünetek;
  • intézményesített gondozásban élő, tünetmentes személyek a központba való beutaláskor vagy a családból/egészségügyi intézményből a központba való visszatéréskor;
  • intézményesített gondozásban élő személyek, akiknél jelentkeznek a tünetek;
  • az öregotthonokban szolgálatot teljesítő ápolók – havonta két teszt;
  • intézményesített vagy otthoni karanténban levő, vagy igazoltan fertőzött személy közeli kontaktjának minősülő, tünetmentes várandós nők – a 14. napon, amennyiben nem jelentkeztek korábban a tünetek.
  • igazoltan fertőzött személyek szoros kontaktjának minősülő, tünetmentes egészségügyi alkalmazottak – tesztelés a fertőzöttel való utolsó érintkezéstől számított 6-7. napon.

(Agerpres)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.