Erdély kecsegtetőbb hadizsákmány volt

1918 december 1-én tartották a gyulafehérvári román nagygyűlést, és fogadták el azt a határozatot, mely kimondta Erdély és az akkori Román Királyság egyesülését. Az Echo TV műsorában Erdély megszállását és máig tartó következményeit elemezte Raffay Ernő történész, korábbi államtitkár és Pászkán Zsolt Románia-szakértő.

A kiegyezés után csökkent a rokonszenv a magyarok iránt, Nyugat-Európából úgy tekintettek ránk, hogy egy dualista nagyhatalom részei lettünk, ami jó terepet nyújtott a román propaganda számára, akik a 20. század elejétől törekedtek Erdély megszerzésére. Úgy tekintettek a Tiszától keletre terjedő országnyi területre, mint ősi román földre, melyet valamikor, valahogy meg kell szerezni – magyarázta Raffay Ernő. Közben magyarellenesség kezdett kialakulni az antant országokban az Osztrák-Magyar Monarchia miatt, mely 1879 októberétől a Német Császárság katonai szövetségese volt. Az akkor katonailag és gazdaságilag nagyon erős Németország miatt nem szerettek minket. Az erdélyi és a bukaresti románság is ezt a nagyhatalmi ellentétet használta ki – fejtette ki.

Pászkán Zsolt elmondta: az erdélyi románság lehetőséget látott abban, hogy létrejöjjön egy nagy Románia, mely jóval nagyobb külpolitikai pozíciót biztosított volna. A 1916-os hadba lépésnél mérlegelnie kellett a román vezetésnek, hogy Besszarábiát vagy Erdélyt szeretné megszerezni. A bukaresti elit akkor úgy döntött, hogy Erdély kecsegtetőbb hadizsákmány, így dőlt el, hogy az antant oldalára lépnek be a háborúba. A műsorvezető azon kérdésére, hogy az autonómia megoldás lehet-e Trianon revíziójára, Raffay Ernő kijelentette: Székelyföld számára óriási lehetőséget biztosítana, azonban az elszakadt területek esetében nemzetközi realitása nem az autonómiának van, hanem a területi revíziónak. (Mi tagadás, ezzel az állásponttal nehéz egyetérteni – szerk.)