Beszélgetés Nagy Zsolttal

2004-ben ritka kiélezett volt a polgármesteri székért való küzdelem Sepsiszentgyörgyön, a Szociáldemokrata Párt (PSD) Rétyi Ödönt indította az RMDSZ jelöltje, Albert Álmos ellen. Akkor még sehol nem volt a koronavírus – a két jelölt között a Sugás vendéglőben nyílt vitát szerveztek, ám a szocialisták jelöltje (kinek kampánytanácsadója az akkor még huszonéves Antal Árpád volt) ragaszkodott bizonyos körülményekhez.

A helyi RMDSZ képviselői, akik nem volt ahhoz szokva, hogy bárki feltételeket szabjon velük szemben, mindent elutasítottak, és le akarták mondani a vitát, amelyre több százan bejelentkeztek, és amelyet élő egyenes adásban közvetített volna a helyi televízió. A botránnyal fenyegető helyzetet egy fiatalember oldotta fel, aki megjelent délután, elolvasta a szocialisták „követeléslistáját” és közölte: Mindent elfogadunk, megyünk, s megverjük őket! És lőn. Ő volt Nagy Zsolt.

Az a Nagy Zsolt, aki akkor már az RMDSZ ügyvezető elnöke, a szövetség országos kampányfőnöke volt. Szervezőképességét senki nem vitatta, munkabírásban kevesen tudtak lépést tartani vele. Már az a „tiszta” generáció volt, akit semmiféle 89 előtti párt- vagy egyéb tevékenység vádjával nem lehetett illetni (1989-ben 18 éves volt), aki ipari informatikai és automatizálási mérnöki oklevelére ráhúzott még néhány posztgraduális képzést Budapesten és Washingtonban. Aki gondolkodás nélkül váltott a magyar, román és angol között, aki nem attól lett menő üzletember, hogy ennek politikusként „megágyazott”, hanem úgy lett politikus, hogy már azelőtt otthonosan mozgott az üzleti világban, aki az új, képzett, feltörekvő erdélyi magyar politikai nemzedék prominens tagja volt, akit egyesek egyenesen Markó Béla utódjának tekintettek az RMDSZ élén. 

Ezt a karriert tört derékba akkor, amikor kinevezték távközlési miniszternek („keze nyomát” őrzi például az, hogy Romániában lett az akkori Európa leggyorsabb internetje, de ő kezdeményezte az akkor forradalmian újnak számító, mára már bejáratott ghiseul.ro platformot, amellyel a polgárok sorban állás nélkül, otthonról fizethetnek be adókat és illetékeket), majd röviddel az után kémkedésért és hazaárulásért négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélték.

Nagy Zsolttal beszélgettünk.

– Mi volt a tulajdonképpeni vád, mert a sajtóban az jött le, hogy „morálisan támogatott egy nemzetközi bűnözői csoportot”, de ezzel senkit sem lehet négy év börtönbüntetésre ítélni.

– De lehet.

– De csak találtak valami ennél értelmesebb vádat…

– Nem találtak.  Keresték egy darabig, való igaz, de nem találtak. Egyszerűen azt mondták, hogy én üzletemberekkel, befektetési bankárokkal találkoztam. Ez egyébként igaz, de miniszterként kutya kötelességem volt, hisz akkor különböző vállalatok privatizációja volt napirenden. A vádiratból nem derül, ki, hogy ezeken a találkozókon bármi törvénytelen dolog történt volna. Ezt nem is állították. Ők mások beszélgetéséből következtettek arra, hogy velem találkoztak vagy találkozni fognak. Lehallgattak összesen vagy kétezer telefonbeszélgetést, azok közül legtöbb húsz volt olyan, amiben én voltam az egyik fél. Ezeket nem használták, mert ezekben nem volt semmi olyan, ami ellenem felhozható lett volna, sőt, az ellentmondott az ők elméletüknek. A többi telefonbeszélgetésből, amiket ezek a külföldi emberek egymás között folytattak, azokból következtettek arra, hogy én támogattam volna őket, kémkedés és hazaárulás érdekében. Az már csak egy részletkérdés, hogy ezeknek a beszélgetéseknek a nagy része nem románul zajlott, és teljesen torz, elferdített fordításokat használtak. Tény, hogy az ügyészség egyedül csak arra alapozta a vádját, amit mások mondtak rólam.

– Szóval, ha most mi ketten megbeszéljük, hogy Kovács János szomszédom megölte az apját, akkor őt holnap letartóztatják gyilkosságért?

–Pontosan!

– Nem kellene valami konkrét, közvetlen bizonyíték ahhoz, hogy valakit elítéljenek?

– Hát kelleni kellene, de nem volt. Senkit még csak megvádolni sem szabadna azért, hogy mások mit mondanak róla. Hát milyen kontrolom van nekem arra, hogy mások mit beszélnek rólam telefonon? És ez a vádiratban 18 alkalommal van leírva, fehéren feketével, hogy az én állítólagos tetteimet más emberek beszélgetéseivel bizonyítják. A fenti példájánál maradva: igen, Kovács Jánost letartóztathatják apagyilkosságért, és még csak azt sem ellenőrzik le, hogy vajon él-e a Kovács János apja. Az egyik vádpont az volt, hogy egy május elsejei időszakban én ezzel a társasággal együtt fogok tölteni egy hétvégét, valahol Romániában, a hegyekben. Most tekintsünk el attól, hogy ugyan már miért ne tölthetnék el szabadidőmben bárkivel egy hét végét, akárhol a hegyekben, de én azon a május elsején nem voltam az országban. Szabadnapok voltak, és én Debrecenben voltam a családommal. Erről voltak papírjaim, hisz akkor még volt határellenőrzés, és volt akárhány tanúm, akikkel május elsején együtt voltam Debrecenben.  A bíróság egyszerűen nem volt hajlandó figyelembe venni ezeket a bizonyítékokat, nem engedte, hogy tanúkat hívjak be. A hegyekben voltam, és kész, ők tudják, hisz mások ezt beszélték rólam telefonon! De még tovább megyek. Minden vád ezekre a titkosszolgálatok által lehallgatott telefonbeszélgetésekre épült. Az ilyen lehallgatások már önmagukban is alkotmányellenesek. Ezt az alkotmánybíróság 2016-ban nyilvánosan megerősítette. De ha már lehallgattak: ha bármilyen törvénytelenséget hallottak volna, felhasználták volna ellenem. De nem hallottak. A legsúlyosabb vád az volt, hogy ezek a külföldi személyek azt mondták, hogy találkoztak, vagy találkozni fognak velem. Még arról sem volt szó, hogy valami bizniszt ütnénk össze. Azzal még csak meg sem vádoltak, hogy én valamilyen kárt okoztam volna az államnak, vagy esetleg valamilyen hasznom származott volna belőle. Utólag azt is megállapította az alkotmánybíróság, hogy éveken keresztül törvénytelenül álltak fel a legfelsőbb bíróság öttagú ítélő testületei. Tehát egy olyan testület ítélt el, amelyik törvénytelenül alakult meg. Nem számít, még perújrafelvételt sem kérhetek.

– Tehát az államnak nem keletkezett kára, és önnek nem származott haszna, alkotmányellenesen hallgatták le, és közvetlen bizonyítékok nélkül ítélte el egy törvénytelenül megalakult testület. Hagytam ki valamit? 

– Nem. Ez pontosan így történt. Ehhez nem kellett más, csak egy, a titkosszolgálatok által ellenőrzött ügyészség és legfelsőbb bíróság (ezt Băsescu megteremtette), s azzal akárkit el lehetett tenni láb alól.

– De miért csinálták az egészet? Miért volt fontos a titkosszolgálatnak, az ügyészségnek, Băsescunak, akárkinek, hogy Nagy Zsoltot börtönbe zárják?

– Azért, mert 2006-ban Traian Băsescu államfő előre hozott választásokat akart, ám ezt a kormányzó liberális párt és demokrata párt ellenezte, ezért szüksége lett volna a két kisebb koalíciós párt, az RMDSZ és a Voiculescu-féle párt támogatására. Ezt a két kis párt képviselői nem szavazták meg, ezért a voksolást követő napon hozzájárult, hogy eljárást indítsanak ellenem és a Voiculescu-párt egyik minisztere ellen. Ez ilyen egyszerű.  

– Látta, hogy ez egy kirakatper és el fogják ítélni?

– Igen.

– S akkor?

– Úgy is lett. 2015. január 27-én, az autóban ülve, a rádióból tudtam meg, hogy elítéltek. Mert ez egy ilyen ország. Nem szólnak neked, az ügyvédnek, senkinek. Elítélnek s megküldik a sajtónak. Onnan tudod meg. Vettem a cókmókot és bementem.

– Nem tűnt úgy, hogy az RMDSZ túl könnyen „elengedte”? Mondták persze, hogy „Veled vagyunk, Zsolt”, de azzal nem sokra ment…

– Mert mit csinálhatott volna az RMDSZ? Szerintem az RMDSZ kiállt mellettem, amennyire kiállhatott. Sokkal többet nem tehetett. Ha az RMDSZ-t terheli valamilyen felelősség, akkor az az, hogy azóta sem próbálta meg elérni, hogy úgy reformálják meg az igazságszolgáltatást, hogy ilyen visszaélésekre ne kerülhessen sor.

– Milyen bent?

– Elképzelhetetlen, leírhatatlan. Kosz, mocsok, hideg, ehetetlen étel, zsúfoltság, de ugyanakkor magány és elszigeteltség.

– Nem omlott össze?

– Nem.

– Mi tartotta magában a lelket?

– Tudtam, hogy túl kell ezt élnem! Tudtam, hogy van négy gyermekem, hogy még dolgom van ezen a világon! Nem bolondulhatok meg, nem épülhetek le sem fizikailag, sem szellemileg. Rengeteget olvastam, írtam, minden lehetőséget kihasználtam, hogy testedzést csináljak. Szó szerint igaz: ami nem öl meg, az megerősít.  

– Megváltozott az értékrendje?

– Nem. Letisztult. Azt gondolom, hogy most egészen biztosan tudom, hogy mi a fontos, és mi a kevésbé fontos.

– És mi a fontos?

– Az, ami bent a legjobban hiányzott. A család. A legközvetlenebb hozzátartozók közelsége, szeretete.

– Két év nyolc hónap és nyolc nap után szabadult. Fűti valamilyen vágy, hogy bosszút álljon azokon, akik ezeket az éveket elrabolták magától?

– Nem, határozottan nem. Az elején természetesen vad indulatok és érzelmek öntik el az embert, amiben a bosszú is benne van. De aztán rájössz, hogyha te rosszat tennél velük, akkor olyanná válnál, mint ők. Ez nem vezet sehova, úgyhogy a sorsra bízod, hogy megkapják méltó büntetésüket.  

– Maradt valamilyen fóbiája. Összerándul a gyomra, ha rendőrt lát?

– Nem. Túltettem magam. Megyek előre.

– Merre van az előre?

– Az üzleti élet. Itt nincs politika, nincsenek előítéletek, csak a szakmai teljesítmény számít. Egy romániai cégcsoport igazgatója vagyok, nemzetközi projekteket fejlesztek. Több mint hatszáz embernek adunk munkát, tavalyi forgalmunk meghaladta az 54 millió eurót. 

– A politika nem vonzza?

– Dehogynem vonz.  Úgy vagyok, mint a kiöregedett futballista a lelátón. Azonnal látom a helyzetet, látom, hogy lehetne berúgni, vagy legalábbis, hogy én hogy lőném rá. Látom, hogy melyik szélen fog támadni az ellenfél, és azt is látom, ha a játékvezető nem fújja be a lest. A pályára azonban nem akarok visszamenni. Nem akarok aktív politikus lenni. De ha valaki megkérdez, szívesen segítek.

– Látta előre ezt a letámadást is, amit a Románok Egyesítéséért Szövetség (AUR) hajtott végre? Ismeretlen játékosokkal, edző és edzés nélkül egyből a rájátszásba jutott.

– Nem annyira ismeretlen csapat ez, csak eddig más néven játszott. Ott van az egykori Nagyrománia Párt (PRM) hálózata, amely az ortodox egyház és a titkosszolgálatok segítségével sikeresen összeszedte maga köré a frusztrált, elégedetlen, megvezethető emberek tömegét. Nem kell ebből tragédiát csinálni, a román politika jól felfogott érdeke, hogy ezeket a háttérbe szorítsa.

– Ha az RMDSZ megkérdezte volna, hogy vállaljon-e kormányzati szerepet, mint tanácsol?

– Hogy vállaljon. Csak döntési pozícióból lehet döntéseket hozni. Például elérni azt, hogy ártatlan embereket ne lehessen börtönbe zárni, hogy az igazságszolgáltatás igazságot szolgáltasson.