Zene és művészet misztikummal keverve

Román lapok és internetes oldalak egyaránt szuperlatívuszokban beszélnek- írnak a hétvégén lezajlott Waha fesztiválról, mely idén is Erdővidék határában, a Hatod- tetőn került megrendezésre, néhány száz méterre a tetőn átvezető főúttól, az erdő között. Szombaton mi is próbálkoztunk bejutni a fesztivál területére, de nem jártunk szerencsével. Ez egy olyan több napos zenés fesztivál, melyre a belépőjegyek ára majdnem 600 lejnél kezdődik, így nem nehéz elképzelni, hogy kikből is áll a fesztivál közönsége. Nem egyszerű emberekből, és pláné nem egyszerű székely emberekből, az biztos.

Szombaton délben a Hatod tetőn, a Murgó vendéglővel átellenben található kis pihenőhely mellett egy fiatalember álldogált, ő irányította a többnyire márkásabbnál márkásabb magán- luxusautókkal vagy cégautókkal érkező illusztris vendégeket neki a hegyoldalnak, hogy aztán azok, még mintegy fél kilométer megtétele után a fakitermelő úton, végre kiszálljanak a kocsikból, és átadják magukat a természet közelsége ihlette emberfeletti- érzésnek, ellazulásnak. A fesztivált ugyanis általában úgy hirdetik meg, mint azt a helyet, ahol a résztvevők néhány napra levetkőzhetik hétköznapi gondjaikat és közelségbe kerülve a természettel, énüket áthelyezhetik egy más dimenzióba, netán galaxisba a csillagok alatt, távol kerülhetnek végre napjaink sokat átkozott mobil- technológiájától, hiszen, itt fenn a Hatod tetőn nincs térerő, nem lehet másképp kommunikálni egymással, csakis úgy, ahogy azt elődeink is tették sok ezer éven át: közvetlenül egymáshoz beszélve, nem pedig műholdon át. A fesztivál honlapja után ítélve nemcsak az egymással való kommunikálás ősi módja, de más ősi rítusok is vonzák az ideérkezőket, például törzsi faluja is van a fesztiválnak, ahol afrikai dobok hangjai mellett a sámáninizmus misztikájával is ismerkedhetnek a jelenlevők, keverve ahogy írják, a zenét, a művészetet és az ősiséget.

Hogy pontosan minek is lehetne jellemezni a Waha fesztivált, az tehát,- míg a szervezők ily módon elzárkóznak a külvilágtól,a külvilág pedig tőlük,- nem egészen világos,de egy dolog biztosnak látszik: mindaddig míg lépten- nyomon a turizmus fejlesztését hangoztatjuk Kovászna megyében, Háromszéken, addig kár figyelmen kívül hagyni ezt a fesztivált, melyen feltehetőleg  több ezren vesznek részt az ország minden tájékáról, sőt külföldről is. Lehet nem egészen a mi világunk ez a Waha, de a turizmus arról szól, hogy alkalmazkodni kell a vendégekhez, az igényeikhez. Megtehetnénk, hisz nekünk sem ártana egy kis hírverés,egy kis pénz, akár ősi misztikummal keverve, vagy anélkül.