Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

Visky Árpád halálfája

A színművész először agyagból épít kunyhót magának, lenne hol laknia, majd ugyanazt átformálja két fohász meg egy égbekiáltás között palotává a szemünk láttára. Másképp nem megy. Mi, a százezres tömeg pillanatról pillanatra követjük minden mozdulatát, lábujjától füle bojtjáig. Megtehetjük, hiszen a Teremtőt is utánozza, mert azt ő teheti meg. A színművész a legnagyobb szélviharban is megteremti a maga pici és égő gyertyáját, hiszen csak így térhet haza Júlia huszárkeresésből, akár háborús frontok föltúrásából Isten segedelmével, hogy egyek lennének a kiválasztottjukkal, mert az az igazi kiválasztottság, amire Rómeó is meg Jancsi és Juliska is életet teszen.


A színművész, amilyen volt minálunk Visky Árpád is, az istenek csodatételeit teremti újjá, miközben odakinn uralkodik a jég és Ő a mindenség jobbulásának alkalmasságát bizonygatja másfél, mondjuk két csók között, s a közönség törli könnyeit a maga meg a bársonyszék karjáról. Birodalmak vezérei soha nem úgy hittek a világ átteremtésében, ahogy a színművész, akire úgy nézünk mi, átteremthető alanyok vagy áldozatok, mint a Nagy Teremtő, az Igazi s nem birodalmi vezér kisegítőjére. A színművész mindent az eredetiből formál a szemünk előtt. Bármelyik percben fölesküszünk rá és segedelmére, hiszen meg kell teremteni Tiborcot, Dózsát, hogy látva lássuk önmagunk harcát és halálát.

Visky Árpád birodalmak álnok parancsolói – mert más a vezér és más a parancsoló – szeme láttára hívta-teremtette valóságossá Bánk bánt, hadd lássa a világ, igaz vezér helyett mifélék helytelenkednek népek, nemzetek színpadán. Színművészünk nemcsak fogalom-, hanem figurateremtő is vala. A hatalom el nem viselhette, előbb börtönökbe, majd halálba vetette Őt. Igaz, vesztét is Ő maga tárta szemünk elé. Kötéllel mászott fára fényes délben, azzal is maradt ott fenn Székelyföld szellőitől ringatván nyakától fogvást, immár1986. január 12. óta. A hazug hatalom így rendezte, másként nem gyűrhette föld alá a színművészt. A dögszagú hatalom megtiltotta azt is, hogy temetésére menjünk, mondván: „gondoljunk a családunkra”. Igen, arra gondolunk. Visky Árpád halálfájához azért is járunk mai napig is.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások