Felhívás!

Szabályok szerint a művészetben

Szabályok szerint a művészetben Vigadó

A kézdivásárhelyi Bod Péter Tanítóképző filológia szakos tanulója, Tamás Rebeka már kiskora óta érdeklődik a művészetek iránt, azonban a beszélgetésünkből kiderült, hogy ő szabályok szerint éli meg ez a területet. Célja, hogy csodálatos dolgokat teremtsen az életében, és szépen kitöltse a két évszám közötti vonalat. Rajzairól, céljairól mesélt nekünk.

– Mikor tudatosult benned, hogy szeretsz rajzolni? Hogyan?

– Egészen kicsi koromban érdekelni kezdett. Az óvodában már továbbmentem a többiekhez képest a rajzok részletezésével. Mindig le tudta kötni a figyelmem, és véleményem szerint nagyban hozzájárult a fejlődésemhez. Tudatosan, az önfejlesztést csak hozzávetőlegesen öt éve kezdtem el, mikor már tényleges cél volt a tudásom gyarapítása, a realizmus megközelítése, és ahogy telnek az évek, egyre inkább vonz és érdekel a művészet.

– Mi volt az első munkád? Meg voltál elégedve vele?

– Így első munkát talán nem tudnék megnevezni. Eléggé elmosódott eleinte a határ a sima hobbi és munka közt. Sokáig csak rajzoltam és ajándékoztam, eszembe se jutott, hogy ez akár bevételi forrás lehetne. Ahogy egyre jobb minőségű rajzokat készítettem, rájöttem, hogy sok időbe telik, és hogy sajnos, abból nekem is csak korlátolt mennyiség van, mint mindenki másnak. Nincs szándékomban olyan munkát kiadni a kezemből, amely nekem nem tetszik.

– Miket szoktál rajzolni?

– Portré. Ha csak egy szót írhatnék ide, az ez lenne. Természetesen tudok mást is, próbálkoztam tetoválásmintákkal, lakberendezéssel, állatokkal, tárgyakkal, természettel is, de a portré az, amivel öntudatlanul is többet időztem a többi témához képest. Engem lenyűgöz, hogy minden emberi arc más (persze itt is megjelenik a ritka kivétel, ikrek vagy hasonmások jelenlétében) és mégis vannak szabályok a lerajzolásánál, amiket persze figyelmen kívül is hagyhat az ember, mert miért ne, szabad világ ez, de ha realizmusra törekednél, ezt nagyon gyorsan el kell felejteni. A szabályok azért vannak, hogy segítsenek a valósághűbb ábrázolásban. Szeretem mai napig felfedezgetni ezeket a trükköket és módszereket, amiket portrérajzolásnál használunk. Még mindig nem tökéletesek a munkáim, és szándékozom addig dolgozni, míg tökéletesek, azaz teljes mértékben valóságosak nem lesznek

– Tagja vagy a nemrég alakult VigadóArt képzőművészeti csoportnak. Mesélj egy kicsit erről!

– Fogalmam sincs, hogy mennyi belsős információt oszthatok meg. A lényeg, hogy örömömre szolgál egy ilyen csapat része lenni. Egy szűk alkotói kör, amely hihetetlen kreatív emberekből áll össze. Nekem Lung László Zsolt ajánlotta fel a tagságot, és hálás vagyok neki, amiért látja bennem a lehetőséget, és támogat a haladásban.

(Az interjú teljes változata a Vigadó Művelődési Ház Facebook-oldalán olvasható.)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.