Felhívás!

Olvass, nézz filmeket!

Olvass, nézz filmeket! Vigadó

Most már biztos, hogy még egy hónapig beszorultunk a falak közé, így pihentető elfoglaltságnak továbbra is marad az olvasás és a filmnézés. Pedagógusokat kérdeztünk arról, hogy ők miket ajánlanak a kialakult helyzet enyhítésére. A kézdivásárhelyi Nagy Mózes Gimnáziumban tanító Nagy-Babos házaspár, Edit és Tamás érdekesebbnél érdekesebb könyvekre hívták fel a figyelmet, míg a sepsiszentgyörgyi Dancs Árpád nyugalmazott pedagógus a sorozatfilmek világába kalauzol bennünket.

Nagy-Babos Edit: Omerta – Hallgatások könyve

Tompa Andrea Omerta – Hallgatások könyve című regénye nemcsak terjedelme okán (624 oldal) a legalkalmasabb olvasmány ilyen hosszú bezártság idejére, áthallásos szimbolikája is azzá teszi. Hiszen a hallgatás ideje jött el, anélkül, hogy akartuk volna. De így erősödhetnek fel a belső hangok a külső zajok helyettesítőiként. S valljuk be: új élményként jelentkezik ez a lelassulás–elcsendesedés–számvetés, a lélek, ha nem is nyugalma, de csendje. Ez az elmélyülés a megtisztulás, a katarzis erejével is szolgálhat… Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarognak bennem hetek óta, s bár Tompa Andrea könyve nem ilyen természetű hallgatásról beszél, a pillanat alkalmas lehet a kétféle hallgatás párhuzamba állítására.

A regény négy szereplője is hallgat – elhallgat, vagy éppen az elhallgattatás kívülről jövő parancsának engedelmeskedik. Ki-ki a maga társadalmi státuszának, élethivatásának, neveltetésének, műveltségének, világlátásának megfelelően. A regény négy része a négy, összefonódó sorsú szereplő monológja. Ezekben a monológokban a hallgatásra ítéltetettek szólalnak meg: egy széki asszony, egy kolozsvári rózsanemesítő férfi, egy hóstáti leány és annak apáca nővére. S miközben hiteles hangon beszélnek saját tragédiáikról, lassan-lassan kibontakozik az 1950-es évek erdélyi, romániai társadalmának összes ellentmondása, torzulása, embert, lelket felőrlő mechanizmusa, a szocializmus őrülete, az erdélyi kisebbség helyzete.

A személyes történetek mögött tehát jól kivehető a történelmi korszak képe. Úgy is mondhatnánk: a regény kórképe egy diktatúrát megalapozó ideológiai–politikai–társadalmi folyamatnak. A négy vallomás négy világértelmezés: egy naiv asszony, egy féltudatos, de sodródó megszállott szakember, egy még naivabb, ártatlan leány és egy áldozatvállaló, de a titkosrendőrség belépési nyilatkozatát (az omertát) aláíró apáca értelmezi önmagát és a világot. Közös bennük, hogy mindenik túlélő. Egy olyan történelmi pillanatban, amikor a hagyományos közösségek, a szuverén belső világ szétrobbantása, megsemmisítése a cél. Így lesz ebben az időszakban a legjellemzőbb érzelmi vonás a biztonság elvesztése miatti megrendülés. De a szereplők megtalálják a megtartó erőt a túléléshez… Úgy, hogy elsősorban „önmagukkal beszélgetnek”, hiszen ahogy Eleonóra nővér mondja: „Minden bűnünk a szájunkból van.” A szó bánthat, a szó gyógyíthat. Ezt teszi Tompa Andrea legújabb regénye is. Olvassuk bizalommal!

Dancs Árpád: Aranyélet és a magyar filmek

A Netflix naponta ontja a sorozatokat, fantasztikus minőségben, de alacsony művészi szinten. A Korona – na, nem a vírus, bár erről is van már és lesz még sok film – volt a csatorna által kínált folytatásosok közül számomra a legmeghatározóbb, a három évadot felölelő történelmi dráma az angol királyi család viselt dolgait mutatja be.


A szuper csatornán több filmmel is próbálkoztam már: az Elite, A selyemfiú, a Treblinka, A kijelőlt túlélő és a többi. Abba is hagytam őket 2–3 rész után. Most éppen A nagy pénzrablást és a pszichoanalitikus Freud életrajzi szörnyűségeit tesztelem. Majd meglátjuk. Hogy mi a bajom a netflixes sorozatokkal? Az, hogy nincsenek vagy alig vannak bennük nagy színészek, nagy alakítások, a rendezés amatőr, és bármennyire látványosak és cuccosak ezek a filmek, nekem mégis a „fapados” kategóriát jelentik.
Nekem a folytatásos filmet az Aranyélet jelenti (itt-ott még megnézhető), de ha magyar sorozatokról van szó, hát felvállalom a Mintaapák-at, a Drága örökösök-et, de akár a Bátrak földjén-t is. Megkövezhetnek, megcáfolhatnak, de ha van is bennük néhány üresjárat, akár az egy-egy gagyi beütés, nekem ezek igazi szórakozást, kikapcsolódást jelentenek. Jók a sztorik, jók a színészek (akik valóban színészek), sok a valós helyzet, jók a szövegek, a beszólások. Szóval ezért szeretem őket. Nemsokára indul a Tanár következő, 3. évadja (egy részt már leadtak, de a tévétársaság anyagi okokból úgy döntött, hogy ősszel tűzi műsorra a további folytatást – szerk. megj.), és jön a Mellékhatás is Tenki Rékával, Borbély Alexandrával, Nagy Györggyel, és a csíkszeredai származású Adorjáni Bálinttal. Na, rájuk kíváncsi vagyok!

Nagy-Babos Tamás: Auschwitzi bölcsődal

Mario Escobar író, történész számos történelmi témájú mű szerzője. Auschwitzi bölcsődal című regénye részben valós történeten alapul. Hősnője Helene Hannemann, aki német származása ellenére Auschwitzba kerül, mert nem hajlandó elhagyni roma származású hegedűművész férjét és öt gyerekét. Amikor a Gestapo tisztjei megjelentek a lakásukon, hogy elvigyék a családot, Helenére nem terjedt ki a deportálási parancs. Maradhatott volna, de ő családjával tartva, önfeláldozó módon osztozott sorsukban.
Megérkezve a birkenaui táborba, rögtön szembesültek a kíméletlen körülményekkel, a mindennapi élet-halál küzdelemmel. Egy napon azonban új orvos érkezett Auschwitzba, Josef Mengele, akinek az a különös ötlete támadt, hogy létesítsenek óvodát és kisiskolát a táborban, s ennek Helene legyen a vezetője. Ez a nem mindennapi vállalkozás határozta meg aztán a Hannemann család sorsát.


Auschwitz számtalan irodalmi mű, dokumentum, film témájává vált az évek során. Escobar dokumentum ízű, részben fiktív, részben valósághű regénye egy pár vonásban azonban különbözik a megszokott, hasonló témájú művektől: Helene Hannemann egyes szám első személyben elmesélt naplója nem borzalmak és kínszenvedések tömkelegét kínálja, hanem az emberség, a család elsődlegességét hirdeti. Így sem hurrá-optimista olvasmány, de a hősnő kiemelkedő alakja emlékezetessé teszi ezt a regényt. Végül a 250 oldalnyi terjedelmű regény előszavából idézek: „… Helene Hannemann történetét … az egész világnak meg kell ismernie; ez azonban nem rajtunk mmúlik, hanem Rajtad, kedves olvasó, a te igazságérzeted és igazságszereteted függvénye. Segíts hát, hogy a világ megismerhesse Helene Hannemann és öt gyermekének történetét.” Olvassuk bizalommal Mario Escobar 2019-ben, a Kossuth Kiadónál megjelent regényét!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.