Felhívás!

Még két klip készül idén

Még két klip készül idén Vigadó

Új dallal büszkélkedhet az Ego Sum zenekar, melynek címe Nem érnéd fel. A hangulata és szövege azt sugallja, hogy a velünk történő sok idegesítő dolognak nem szabad elvennie az életkedvünket, menni kell tovább az élet útján. Az együttes tagjai – Páll Áron (fővokál, ritmusgitár), Kerekes Ákos (vokál, szólógitár), Könczey Olivér (dobok, ütőhangszerek), Páll Judit (ének), Balázs Tünde (ének), Jakabos Lóránd (basszusgitár) – hangulatos beszélgetésen meséltek a jövőben tizedik születésnapját ünneplő zenekarról.

– Többfele kérdezősködtem, mit gondolnak mások az új dalotokról. Meglepetésemre sokan azt mondták, ez a kedvencük, imádják, amit csináltok, amit képviseltek. Vajon miért tetszik ennyire az új számotok a hallgatóságnak?

Áron: Nagyon örvendünk, hogy sokaknak tetszik, és mivel eddig ez a kedvenc Ego Sum-dalom, reméltem, hogy másnak is bejön. Nagyon szeretünk dalt írni, zenélni, alkotni, így érezzük jól magunkat, és szerintem ez tetszik a közönségünknek is, akikkel együtt nőttünk, nővünk fel, csiszolódunk egymáshoz.

Ákos: Számunkra is érdekesek az ilyen visszajelzések, elég sokat kísérletezünk a dalaink készítése során. Minden alkalommal izgalmas, hogyan fogadják az emberek, ha valami olyannal rukkolunk elő, amit eddig nem csináltunk. Nagy titkokat nem tudok, egyszerűen csak örülök annak, hogy működik a dal.

– Csak neked kedvenc dalod ez, Áron, vagy a többiek szíve csücskébe is bekerült?

Áron: Nagyon érdekes volt a dallal dolgozni, főleg azért, mert a klipforgatás nem az otthoni falak között zajlott, hanem a Vigadó Művelődési Házban, és ez új élményt jelentett mindenkinek, jó sok bolondozással megfűszerezve. A dal pedig azt próbálja sugallni, ne veszítsük el az életkedvünket, mozduljunk ki a komfortzónánkból, és ne várjuk a sült galambot.

Judit: Nekem is az egyik kedvencem a Nem érnéd fel. Szeretem a dallamvilágát, a szövegét és a pörgő refrént, ami magával sodor. Ez a szám eltér az előző dalainktól, kicsit popos hangzású, ha meghallgatom, mindig jó kedvem lesz.

– Olyan zenekarnak látlak titeket, akik koncertek alatt, de akár videoklipekben is nagyon átélik az egész bulit. Teljes „megőrülés” az egész koncert, klip, dal, totális extázisban zenéltek végig. Látszik, hogy amint színpadra léptek, teljesen kikapcsoltok minden kontrollt, és belefeledkeztek a zenébe, a pillanatba. Ügyes előadók vagytok, vagy tényleg ennyire megélitek a zenét?

Ákos: Mindannyian szeretünk zenélni, és abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy azt a zenét játszhatjuk, amit mindig is akartunk. Még szép, hogy élvezzük!

Judit: Ha fellépek a színpadra, csak a zenélésre és éneklésre koncentrálok, így kizárom a mindennapi dolgokat, gondokat. Ezért teljes átéléssel jelen tudok lenni a koncerten, és megjátszás nélkül megélem a zenélés örömének minden pillanatát.

Olivér: Nekem a zenélés kikapcsolódást jelent a mindennapok egyhangúságából, szürkeségéből. Talán ez ad egy olyan felszabadultság-érzést, ami abban a flow állapotban sokszor még azt is elfeledteti velem, hogy a színpadon vagyok.

Lóri: Erős szavak ezek. Nem gondolom, hogy kivételesen ügyes előadók lennénk, vagy hogy extázisig fajulna egy-egy pillanat, de tény, hogy szeretjük a színpadot, szeretünk együtt zenélni, és néha picit megőrülni.

Tünde: Számomra a zene fejezi ki mindazt, amit egy átlagos hétköznapon nem élhetek át. Abban a pillanatban, amint megszólalnak a hangszerek, átadom magam a dalnak. Mindig jó érzés együtt zenélni a barátaimmal, és a legjobb, amikor azt látjuk az emberek arcán, hogy megérte a sok befektetett munka és idő.

Áron: Egy koncert alatt nagyon sok mindent átélsz: az elején izgulok, hogy ne rontsak el valamit, szóval bennem van egy drukk, majd jön az első reakció a közönségtől, meg érzem, hogy a zenekar együtt lélegzik, és akkor jön a teljes dimenzióváltás és feloldódás. Ennyi mindent egyszerre az ember ritkán érez.

– Tünde, mit gondolsz, miért ad pluszt, hogy olyanokkal zenélsz együtt, akiket a barátaidnak is nevezel? Elválasztod ezt a két dolgot a próba alatt és a való életben?

– Nem tudom ezt elválasztani, és nem is szeretném. Előbb alakult ki a barátság és utána a zenekar, lassan már egy nagycsalád vagyunk. Így sokkal könnyebben vesszük az akadályokat, s mivel jól ismerjük egymást, hamar egymásra tudunk hangolódni zenélés közben is.

– Olivér, ha nem a színpadon, akkor hol jársz olyankor gondolatban?

– Nehéz leírni, olyankor csak a dalra és a többiekre figyelek. Nem arra, hogy mit kell játszani vagy mi következik, hanem simán hagyom, hogy vigyen magával a dal. Aki már valaha átélte ezt, az tudja, miről beszélek, és azt hiszem, ez az, amit koncertélménynek nevezünk, akár nézőként, akár előadóként.

– Lányok, milyen a fiúkkal együtt dolgozni?

Tünde: Imádom. Első perctől fogva nem éreztem megkülönböztetést. Közben ráfér a fiúkra egy kis ráncba szedés. Ők dolgoznak a legkeményebben a zenével, mi pedig megszínesítjük őket és a dalokat.

Judit: Igazából nagyon jó és érdekes. Én szeretek gondoskodni róluk, koncert előtt segíteni összeállítani az öltözetet, frizurát igazítani. A koncertlista is az én feladatom szokott lenni, szeretek mindent átnézni, hogy minden a helyén legyen. Nem utolsó sorban akárhol zenélünk, biztonságban érzem magam mellettük, mindig vigyáznak ránk.

– A kialakult helyzet miatt nem voltak koncertek, fesztiválok, próbák. Hogyan élted meg ezt az időszakot, Áron?

– A színpadon tudom a leginkább kiengedni a gőzt, és egy olyan energiabombát kapok, mint egy kéthetes nyaraláson. Elég rosszul érintett, hogy kiestek a koncertek, és nagyon várom, hogy megint zúzhassunk. Ugyanakkor ebben a periódusban nagyon sokat tudtunk dolgozni új szerzeményekkel. Készítettünk pár karanténvideót is, feldolgozásokat, így próbáltunk nem elfelejteni zenélni, és egy kis mosolyt csalni az emberek arcára.

– Mit szeretnétek közvetíteni a közönség felé?

Olivér: Ha jössztök velünk, akkor mi kitartunk!

– Készültök lemezzel?

Olivér: Közösen meghozott, tudatos döntés volt pár éve a zenekar részéről, hogy nem adunk ki lemezt, hanem ahogy elkészül egy dal, megpróbáljuk minél hamarabb megmutatni a közönségünknek. Ugyanakkor megpróbálunk mindenikhez valamiféle videoklipet is csinálni. De nem zárjuk ki teljesen, akár a nem túl távoli jövőben, egy lemez elkészítését sem.

– Biztosan nektek is van egy olyan szó a közös szótáratokban, hogy legnagyobb álom. Mi lenne az?

Áron: Nekem az nagy siker, hogy a zenekarunk képes alkotni, együtt maradni és így kikapcsolódni. Ahogy mindenki reagál erre a dalra, az valami szenzációs, szinte, mint egy álom, csak közben ébren vagy.

Olivér: De mondjuk, az se lenne rossz, hogy Aréna-koncert, telt ház!

(Az interjú teljes változatát a Vigadó Facebook-oldalán olvashatják.)

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.