Első kiállítása előtt áll

A középiskola után egy évvel döntötte el a hatolykai Mátyás Réka, hogy a kolozsvári Művészet és Design Egyetemen folytatja a tanulmányait. Január 22-én 16 órától nyílik az első kiállítása a Vigadó Művelődési Ház dísztermében, amelyre nagy erőkkel készül már. Fiatal művészünkkel beszélgettünk.

– Egy évet pihentél középiskola után, és csak azután jelentkeztél képzőművészeti egyetemre. Miért kellett ez az egy év?

– Elsősorban átgondolni, hogy biztosan ezt szeretném-e, aztán az elhatározásom után Vetró Andrással intenzíven készültem a felvételire. Ebben az egy évben ki tudtam alakítani olyan napi rutinokat magamnak, amik ma is segítenek, hogy rendszeresebbek legyenek a napjaim, heteim. Egyfajta türelemjátéknak is nevezhetném, hisz a vágyakozás végig bennem volt, de ebből még ma is táplálkozok, megtanultam várni.

– Milyen az egyetem, miket tanultok?

– Nagyon szeretem a műhely és a közös alkotás hangulatát benne, de úgy gondolom, a fejlődésem csak rajtam és a munkámon, az erre fordított időn múlik. Tárgyaim lefedik mind a hagyományos technikák elsajátítását, mind a tervezőgrafika egyes területeit. Tetszik, hogy a különböző folyamatokat más területre is egyszerűen át tudjuk vinni, így összefüggnek és nem elkülönülnek a különböző diszciplínák.

– Miért döntöttél a művészeti pálya mellett, hiszen tanítóképzőt végeztél?

– Viszonylag későn, Barabás Ágnes tanárnő hatására kezdtem először gondolkodni ezen, és mindig vonzott, a kiállítások is nagy hatással voltak rám. Nem szeretek okokat keresni arra, ha valamiben már benne vagyok, természetesnek tűnt választásom, és az, hogy ebben másoktól is megerősítést kaptam a kételyeim megszűntették. Mindig is vágytam valamit létrehozni, egy köztes világot, ahogy Paul Klee mondja.

– Az alkotásaidban az emberközelség mutatkozik meg. Miért ez a fő szál?

– Kimeríthetetlennek találom az embert, az emberi testet, vonz a test megérthetetlensége, a gesztusok, akaratlanul visszatérek ehhez a témához, de nem feltétlen tudatosan.

– Hány órát töltesz naponta alkotással?

– Amikor egy projekten dolgozom, akkor napi 4–5 órát. Természetesen van, hogy közben akár egy hetet is csak figyeléssel töltök, szükségem van szünetekre, de az is megtörténik, hogy 1 hét munka után is teljesen újrakezdek egy rajzot.

ost próbálom a napi vázlatrajzolást beiktatni napjaimba, amik 5–10 percesek.

– Mik a jövőbeni terveid? Hol látod magad mondjuk öt év távlatában?

– Nem szoktam előre tervezni, minél többet szeretnék fejlődni, rajzolni, kísérletezni, a jelenből, az aktuális lehetőségekből akarom a legtöbbet kihozni. Minden nagyon gyorsan változik körülöttem, körülöttünk, fölöslegesnek és időpazarlásnak érzem így gondolkodni a jövőről.