„Az itthon mindig megnyugvást ad”

A kézdivásárhelyi Szabó Hanna 2016 nyarán került Budapestre, a Moholy–Nagy Művészeti Egyetemen tanult design- és művészetmenedzsment mesterszakon, jelenleg kulturális menedzserként tevékenykedik Spanyolországban, és egyelőre nem is tervezi, hogy Székelyföldre vagy Budapestre hazatérne. Ő mesélt nekünk kalandjairól.

– Mesélj egy kicsit magadról, most mivel foglalkozol?

– Egy szerelemprojektben tevékenykedem Spanyolországban, az AADK Spain nevű nemzetközi művészeti platform csapatának vagyok a tagja.

– Jobb ott az élet, mint itthon? Mi a különbség?

– Más. Hogy jobb-e, azt nem tudom megmondani, hiszen két teljesen különböző helyzetről beszélünk, mindkettő a maga bájával és hátulütőivel, másrészt ez személyes preferenciák kérdése, relatív, hogy mit nevezünk „jó életnek”. Én többek között az otthonosan berendezett, eklektikus és pezsgő kocsmákat és kerteket nagyon szeretem Budapesten, vagy a magas belmagasságú polgári lakások hangulatát, vagy a Dunát nézni. Sajnos, a hatalmas programkínálat bennem gyakran azt a hatást váltotta ki, hogy a közelgő többi esemény lanyha tudatában hagytam ki csomó mindent. Otthon például a kertben, a diófa alatt a teraszon üldögélve kávézni szeretek anyukámmal, a családdal flekkenezni, régi barátokkal egy pohár bor mellett mesélni és nosztalgiázni. Azt mondanám, hogy Kézdin otthon lenni számomra a kikapcsolódás helye, ott tudok kicsit kiszakadni mindenből, teljesen nyugton lenni.

– Mit tanultál? Mi leszel, ha nagy leszel?

– Sok mindent tanultam, kezdem talán azokkal a dolgokkal, amelyeket intézményes keretek között. Az alapképzést kommunikáció és közkapcsolatok szakon végeztem Kolozsváron, a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Ezt követte a design- és művészetmenedzsment mesterszak a Moholy–Nagy Művészeti Egyetemen, Budapesten. Most épp kulturális menedzser vagyok, és azt hiszem, ez egy jó irány, amit folytatni szeretnék. Szakmai szempontból például rengeteget tanultam a Műhely Alapítványnál végzett munkám során, Budapesten, illetve az AADK Spain csapatával való együttműködés által, ami most is kitölti a mindennapjaimat, és terveim szerint ez így is marad. Egyébként csomó minden érdekel, és igyekszem autodidakta módon összeszedni mindenfélét, amit szükségesnek vagy érdekesnek találok. Tavasszal például egy feedback workshopon találkoztam az erőszakmentes kommunikáció fogalmával, amit elképesztően izgalmasnak és előremutatónak találok, és amibe épp most ásom bele magam mélyebben, podcastokat hallgatva. Aztán ott vannak a rutinok, amiket sikerült beépíteni a mindennapjaimba, a Duolingo és a Youtube jóga. Spanyolországi közösségemben például egész jól boldogulok már nemcsak angolul, hanem spanyolul is, a jóga által pedig a testemről tanultam sokat, vagy ami még fontosabb, az önfegyelemről.

– A művészetek területén is mozogsz. Pontosabban?

– Jelenleg a korábban is említett AADK Spain csapatával dolgozom. A platform egyik fő eleme a művészeti rezidenciaprogram, ahol a világ minden tájáról érkező művészeket fogadunk 1-6 hónapos időszakokra. Emellett más projektek és rendezvények is vannak itt, például épp most vagyunk túl egy De la Raíz al Noise nevű experimentális zenei fesztiválon. A saját teendőim eléggé szerteágazók, a projektmenedzsment mellett közéjük tartozik az itt megvalósított projektekhez kötődő nyitott műhelyrendezvények szervezése, a művészek munkáihoz kapcsolódó szövegek írása, és az itt megvalósított munkákat dokumentáló archívum kezelése vagy a közösségépítés is, és még sorolhatnám. Azt hiszem, ez nagyjából minden kisebb művészeti szervezetnél hasonló, nem túl nagy csapatban mindenbe belelátunk, és ott kapcsolódunk be, ahol épp szükséges.

– Kedved szerint maradnál még Spanyolországban, vagy inkább más helyeket próbálnál ki?

– A terv, hogy Spanyolországban maradok, egy ideig legalábbis biztosan. Mindig vonzóak az új helyek, és mostanra szerencsére sok helyen vannak közeli ismerősök.

(Az interjú teljes változatát a Vigadó Művelődési Ház Facebook-oldalán olvashatják.)