Szabó Szendével beszélgettünk
1978-ban került Barótról Kézdivásárhelyre, ahol a Vigadó Művelődési Ház színházi sza...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
– Hogyan és mikor kezdődött a kapcsolatod a zenével?
– Szüleim zeneszerető emberek, édesapám is zenész, így nem volt nehéz úgymond „megfertőződni”, ezáltal nagyon korán kialakult és eléggé közeli is volt a zenével való kapcsolatom.
– A Liszt Ferenc Zeneakadémián tanulsz jelenleg. Miért választottad pont ezt az akadémiát?
– Mivel az akadémia gyakorló iskolájába jártam, úgymond az „előkészítőjébe” (Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola), és hasonló közegben tanulhattam a jazz-szakma legnagyobbjaitól, egyértelmű célom és álmom volt, hogy a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem hallgatója legyek.
– Miért pont zongora? Mit ad számodra?
– Ez eléggé összetett, egyben egyszerű kérdés is, hiszen, amikor tanulni kezdtem a zenét, akkor indult Kézdivásárhelyen a Molnár Józsiás-iskolában a zene tagozat. Akkoriban még gitáros szerettem volna lenni, de első körben nem indult gitár tanszak, ezért esett a választás a zongorára. Az első zongoraórám Diaconu Mónikával volt, aki nagyszerű tanárnő, így egyértelmű is lett számomra, hogy ez a hangszer az, ami igazán engem képvisel.
– Miért pont jazz?
– Számomra nem volt egyértelmű a jazz, hiszen klasszikus zongorát tanultam nyolc évig. A műfajjal való ismerkedés Sepsiszentgyörgyön egy jazz-táborban történt, ahol Márkus Tibor vezetett be a stílus sajátos, egyedi világába. Ekkor jött egy óriási fordulat, és vált világossá számomra, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. A rögtönzés, improvizáció keltette fel leginkább az érdeklődésemet. Rájöttem, hogy nincs megkötve a kezem az egyéni zenei stílus kialakításában, és az improvizáció által tényleg száz százalékig önazonos tudok lenni, ellentétben a klasszikus zenével, ahol a kottában leírt hangokat kell játszani, bármi történjék is.
– Több nagy névvel játszottál már együtt, hogyan kerültél velük kapcsolatba?
– Szerencsésnek mondhatom magam, mivel fiatalon számos nagy névvel játszhattam már, többek közt: Tátrai Tibor, Karácsony János „James” vagy Király Linda, Kowalsky meg a Vega, Gerendás Péter, a Random Tripp, Freddie. Mint utólag ki szokott derülni, általában mindig ajánlott valaki, aki úgy gondolta, hogy én lennék a megfelelő. Ilyen téren nagyon sokat köszönhetek Szebényi Dánielnek, aki mai napig az egyik legjobb barátom és az úgynevezett mentorom is egyben.
– Ki volt a kedvenced közülük?
– Mindegyik művész más miatt a kedvencem, nem tudom kiemelni egyiküket sem, mert tényleg mindegyik ilyen koncert valahol a kedvenceim közé sorolható. Örök és maradandó élmény.
– Sok fellépésed volt?
– A kérdés az, hogy mi számít soknak, de igen, volt jó pár, amióta ezen a területen mozgok.
– Van valamiféle fellépés előtti rituáléd?
– Nincsen.
– Hogyan lehet érezni a közönséget a színpadról?
– A közönség jelenléte és energiája nagyon meghatározó, mert nagyon sokat tud adni, de fordítva is működik: ha éppen olyan a hallgatóság, nagyon lelombozó is lehet. Ez azon múlik leginkább, hogy éppen mennyire befogadó a közönség. De volt már szerencsém olyan koncerten is részt venni, ahol mindenki egyként énekelte a dalokat a zenekarral, és ez megnyugvással töltött el engem is, hogy megéri ezt csinálni és gyakorolni, pont az ilyen élmények miatt. Leírhatatlan érzés volt.
– Ha már a közönségnél tartunk, szerinted milyen nehéz a hallgatóságnak egy zongoraestet befogadnia?
– Szerintem nem nehéz. Nyilván, akikhez nem áll közel a zongora vagy a zene, nem valószínű, hogy élvezni fogják, de pont ebben áll a szépsége is az egésznek: előfordulhat, hogy épp a koncert alatt kerül valaki annyira közel ehhez a műfajhoz és a zenéhez, hogy élete végéig nagy élményként marad meg számára.
– Van kedvenc darabod?
– Érdekes, de nincs. Szerencsésnek mondhatom magam, mert mindig olyasmit játszok, amit szeretek.
– Mekkora segítség volt pályakezdőként, hogy a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába jártál?
– A lehető legjobb segítség, élmény és tanulási fázis volt, persze a saját nehézségeivel. Utólag azonban elmondhatom, hogy csodálatos négy évet töltöttem el a konzervatóriumban.
– Hol látod magadat öt év múlva?
– Szeretnék előre látni, mert akkor legalább tudnám, merre halad az utam, illetve mit csinálok jól vagy rosszul. A céljaimat és az álmaimat szeretném megvalósítani, valamint fejlődni feljebb és feljebb a zenei pályán.