Felhívás!

Sanyi bá helyett Szégyen

Sanyi bá helyett Szégyen Kultúra

Kedden a kézdivásárhelyi Vigadó dísztermében Isten, ördög és a lusta dög címmel rendezték meg Molnár Vilmos és Muszka Sándor író-költők felolvasóestjét.

Dimény H. Árpád költő, lapunk vezető szerkesztője, a meghívottak beszélgetőtársa bevezetőjében köszönetet mondott az Erdélyi Magyar Írók Ligájának (EMIL), amiért a február 18-án ünnepelt magyar széppróza napja tiszteletére Kézdivásárhelyre delegálta Molnár Vilmos József Attila-díjas író-költőt és „kedves hazánkfiát”, Muszka Sándort. Első kérdését is a 2018 óta ünnepelt magyar széppróza napja apropóján fogalmazta meg: helyénvalónak találják-e, hogy az Jókai Mór születésnapjához kötődik?

Molnár Vilmos válaszában kifejtette, olyan gazdag a magyar prózairodalom, hogy bőven van, ahonnan válogatni, „de tényleg Jókai az, akinek megvolt a megfelelő múltja, patinája.” Muszka Sándor egy hasonlattal élt a téma kapcsán. „Van otthon két macskám. Ezek olyanok pont, mint a pestiek: ha van táp előttük, azért nyávognak, s ha nincs, akkor azért. De hogy mindig nyávognak, az biztos. Mindenből hiszti van, mindennek nagy feneket kerítenek, hogy akkor most Jókai vagy Esterházy, vagy ki legyen. Szerintem az a lényeg, hogy van magyar széppróza napja”, summázott.

A jelenlévők derültségére felvetették, legyen erdélyi, illetve székely széppróza napja is. Molnár Vilmos úgy vélte, a székely nyelv használatával gazdagítani tudják a magyar irodalmat, míg Muszka Sándor kifejtette, ő maga a Sanyi bá, illetve A lusta dög című köteteiben rájátszott arra, hogy székely nyelven írjon székely történeteket, és ez Magyarországon is sikert aratott. „Bár vélhetően a szöveg felét nem értették, a történeteken végig kacagtak. Nem tudom, miért, vagy a kontextusból derült ki számukra a lényeg, vagy egyszerűen olyan jópofák vagyunk”, morfondírozott.

A folytatásban Molnár Vilmos legfrissebb, még kiadatlan írásaiból olvasott fel, míg Muszka Sándor, miután megjegyezte, hogy szerinte „nem istenkáromlás verset olvasni a széppróza napján, hiszen a vers is olyan, mint a próza, csak gyakrabban kell leütni az Entert”, legutóbbi, Szégyen című verskötetéből, melynek fájdalommal telített darabjai megdöbbentették a jelenlévőket. „Úgy hozta jó sorsom, hogy egy évig egy szociális ápoló- és gondozóközpontban dolgoztam. Ez nem öregotthon, hanem a társadalom ülepítője, ha durván fogalmazok, dögkútja, ahová az utcáról hoznak be iratok nélküli embereket. Van közöttük elmebeteg, legtöbbjük alkoholista, akiket nem sikerül integrálni a társadalomba, így ott élik le hátralévő napjaikat. Erről szól ez a könyv”, fejtette ki.

Végezetül elhangzott, Molnár Vilmos a közeljövőben Kőrösi Csoma Sándorról szóló történetfüzérét fejezné be, emellett novellásköteten is dolgozik, ahogy húsz éve elkezdett regényén is, míg Muszka Sándor továbbra is verseket írna.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.