Regényíró és mesterszakács

Regényíró és mesterszakács Kultúra

Nemcsak élénk fantáziával megáldott meseszövő, hanem szenvedélyes és mesze földön híres konyhaművész is volt a világ legolvasottabb francia írójának tartott id. Alexandre Dumas (1802–1870). Sokak számára minderre a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban derült fény, a receptjei egy részének magyar fordítását tartalmazó, Konyhaszótár című kötet kedd esti bemutatóján. A válogatás és fordítás Szederkényi Olga, Kamera Hungária és Sajtó Nívódíjas új­ság­írónak köszönhető, akivel az eseményt szervező Balassi Intézet képviseletében Szebeni Zsuzsa beszélgetett.

Amint kettőjük társalgása során kiderült, Szederkényi nem véletlenül fogott neki a receptek magyar nyelvre ültetésének, hiszen a finom falatok elkészítésének kedvelőjeként a magyar és francia gasztronómia kutatója. Ez utóbbi titkaiba a Magyar Televízió brüsszeli tudósítójaként (2004–2006) is alkalma nyílt betekinteni.

A könyvről szólva nagy meglepetést okozott azon kijelentésével, miszerint a testőrök kalandjait lebilincselően elbeszélő romantikus regények szerzője, illetve a fiatalokat nemzedékek óta elbűvölő Monte Cristo grófját megíró id. Alexandre Dumas a Nagy konyhaszótár címen 1873-ban megjelent kötetét tartotta élete főművének. Ez viszont némiképp érthetővé vált, miután rávilágított, hogy az író „élete jó részét fakanállal a kezében, rézedények, tűzhelyek mellett vagy éppen piacok forgatagában töltötte.”

Szívvel-lélekkel elkészített ételvarázsait pedig a kor hírességei közül jelzőkben bővelkedve dicsérték mindazok, akiknek alkalmuk volt azokat megízlelni, így Liszt Ferenc is. George Sand például a következőket jegyezte le egy lakoma után: „Az öreg Dumas készítette az összes ételt, a levestől a salátáig, nyolc-tíz varázslatos fogást tálalt fel nekünk, amelyek után minden ujjunkat megnyaltuk.”

Az ínyencségek megismerésének vágyától hajtva, Dumas beu­taz­ta Európát a Kaukázus vidékétől Gibraltárig, melynek során páratlan gasztronómiai tudásra tett szert, ami a születésétől magával hozott kulináris érzékével kiegészülve ételköltemények elkészítését tette számára lehetővé. Így érkezett meg 1865. december 4-én Budapestre, ahol a magyar ételekkel való ismerkedésén túl, többek között Jókai Mórral és Szigligeti Edével is találkozott, és együtt vacsorázott.

A Nagy konyhaszótár megírásának 1869-ben látott neki. Munkatempójára jellemző, hogy egy esztendő alatt befejezte a 3000 re­cept­ből álló, novellákkal és anekdotákkal fűszerezett, hatalmas művet. És mindezt súlyos betegen tette, olyannyira, hogy befejezése után kis idővel eltávozott a földi létből. Utolsó könyvének értékét növeli, hogy bevezetője az étkezési kultúra történetének könnyed és ízes nyelvezettel megírt, fordulatgazdag összefoglalóját is tartalmazza a kezdetektől az 1860-as évekig. Magyarországi útjának köszönhetően ugyanakkor a magyar bárány és erdélyi medvesonka elkészítésének módja is megtalálható benne.

Elmondása szerint Szederkényi Olga az egykori Osztrák–Magyar Monarchia és Közép-Kelet-Európára jellemző recepteket, kalandokat és ételeket válogatta be a 2014-ben megjelent első magyar nyelvű kiadásba. Aki birtokába szeretne jutni, az a Balassi Intézetnek a Bod Péter Megyei Könyvtár épületében található irodájában előjegyeztetheti magát a vásárlásra.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.