Örökségünket éltetik

Több évtizede zajlik a húsvéti ráhangolódás részeként a tojásíró foglalkozás a csernátoni Haszmann Pál Múzeum műhelyében – egy, olykor két héten át is fogadják az érdeklődőket az ünnep előtt.

– Van, amikor ez az időszak a vakációra esik, olyankor családi napokat is szervezünk, tavaszi táborba várjuk a gyermekeket. Általában azonban az iskolai szünet előtti napokban érkeznek a csoportok, nem csak Csernátonból, hanem a környező falvakból és Kézdivásárhelyről is, számos iskolából. Több száz gyerek fordul meg évente a tojásíró műhelyben, amelyet Haszmann Gabriellával vezetünk – részletezte Dimény-Haszmann Orsolya muzeológus.

Ez olyan mesterség, ami sok figyelmet, óvatosságot igényel, ezért javasolják inkább nagyobb gyerekeknek, nekik is lesz leginkább sikerélményük, mondja Orsolya, beszélgetésünk közben is szemmel tartva az asztaloknál serénykedő kicsiket, hiszen a forró viasszal való munka felügyeletet igényel. Ugyanakkor az is fontos, hogy már kis kortól a gyerekek megtapasztalják az itteni hangulatot, megnézzék a műhelyben berendezett kiállítást, magukba szívják ezt a régi szép hagyományt, hogy az tovább öröklődhessen, ezért idén előkészítősöket is fogadtak.

Amikor van rá időkeret, a gyakorlati oktatást megelőzi egy elméleti felkészülés is, mesélnek a gyerekeknek a régi húsvéti szokásokról, a tojásírás hagyományáról, a díszítésekről – például, hogy a Gyimesekben csak pirosra festették a tojásokat, nálunk, Háromszéken több színt használtak.

– A téma köré kidolgoztunk egy múzeumpedagógiai foglalkozást is, feladatlapokat oldanak a kicsik, amelyen díszítéseket, mintákat kell kiegészíteniük, elmondjuk a megnevezéseket, ezek a tavaszhoz, a szerelemhez kapcsolódnak, illetve a húsvét vallásos jellegéhez, megjelennek az egyházi jelképek is – mindezekkel megismertetjük őket. Örömteli, hogy már nem csak a mi műhelyünkben nyílik ilyesmire lehetőség, megyeszerte sok helyen vannak alkalmak, amikor tojást festenek a gyerekek, vannak tanítónők, szülők, akik megtanulták, és átadják a technikát – osztotta meg a muzeológus. Egyre többen érdeklődnek a hagyományos módszer iránt, és használnak írókát, vagy ahogy a csángóságban nevezik, kesicét, hozzá méhviaszt.

A foglalkozáson a gyerekek önállóan viszik fel a választott mintát a tojásra, a festésben segítenek nekik, hogy végül büszkén vihessék haza saját munkájukat, vele együtt pedig egy szeletet autentikus népi hagyományainkból.