Népzene- és néptáncforgatag

Népzene- és néptáncforgatag Kultúra

Péntek estétől vasárnap hajnalig tartott a népdal és néptánc ünnepe az elmúlt hétvégén Sepsiszentgyörgyön, amelyen az apróságoktól az idősekig minden korosztályt felölelő lelkes közönség megízlelhette Erdély fontosabb tájegységei magyar kultúrájának a nép által megérlelt gyümölcseit, de belekóstolhatott a románság és cigányság termésébe is. Azoknak pedig, akik a látottak hatására kedvet kaptak a nótázáshoz és táncra perdüléshez, válogatott zenészek húzták hajnalig a talpalávalót. Minderre a Lajtha László Alapítvány és Háromszék Táncegyüttes által immár 31. alkalommal szervezett Népzene- és Néptánctalálkozó teremtett alkalmat.

A rendezvény alaphangját a budapesti Magyar Nemzeti Táncegyüttes ütötte le péntek este a Tamási Áron Színházbeli fellépésével, mely alkalomból Élő archívum című sorozatukból mutatták be a Mezőség és Kalotaszeg című előadásukat. Martin György (1932–1983) néprajzkutató gyűjtéséből merítő kétrészes műsoruk az Erdély földjében fogant és szárba szökkenő paraszti kultúra mélységéről és sokszínűségéről tett megejtő vallomásként értékelhető. A függöny legördülésével kirobbanó és perceken át tomboló viharos taps pedig újra bizonyította, hogy a nagyérdemű fogékony volt az üzenetére. Az előadást követő táncház ugyanakkor alátámasztotta, hogy a lelki épülésünket szolgáló jókedv, öröm és vidámság megosztható és terjeszthető, ezért élni kell ennek lehetőségével.

 

Termékek, fényképek és hangulatok

A találkozó szombaton a Sepsi Arénában folytatódott, amelynek folyosója az igények széles skáláját kielégítő termék- és kézművesvásárnak adott otthont, és a Guzsalyas Ház közreműködésével gyereksarkot is berendeztek. Ugyanitt Ádám Gyula csíkszeredai fotóművész érzelmi töltetet hordozó és dokumentumértékű képeit is meglehetett csodálni, a maga nemében páratlan tárlat megnyitója azonban elmaradt.

Szóba elegyedvén a magát fotográfusnak nevező alkotóval megtudhattuk, hogy a fényképek közszemlére helyezését a találkozóra rávarrt hangulat-kiállításként értékeli. A nagyérdeműt a nap folyamán felcsendülő dalok és eljárt táncok születésének helyszínére repítő eseményként, ahol megismerhetjük a gyimesi, moldvai, kalotaszegi, mezőségi és székely hagyományőrzők természeti és épített környezetét, valamint betekintést nyerhetünk munkás mindennapjaikba az 1985–2018 közötti időszakban. Az anyagot csak a változás, vagyis 1990 után lehetett kiállítani, azóta viszont nemcsak Erdélyben és a Kárpát-medencében, hanem Helsinkitől Párizson keresztül Bukarestig megismerhették. A hosszú időn keresztül Barabás Zsolttal együtt és mai napig önerőből végzett tevékenység legfontosabb hozadékának nagyanyáink és nagyapáink világának a megörökítését, valamint elénk tárását tartja. És azt, hogy mindezt történetek és hangulatok rögzítésén, valamint a külső mögött megbúvó lélek érzékeltetésén keresztül sikerült megvalósítani.

Táncok, dalok és zene zsenge korúak előadásában 

A küzdőtéren felállított nagyszínpadon és környezetében zajlott a háromszéki néptáncegyütteseknek nemcsak bemutatkozási lehetőséget biztosító Aprók bálja nevet kapó műsorszám, mely a rendezvény élénk, valamint erőteljes lelki hatást kiváltó és megnyugvást hozó mozzanata volt. A székely, mezőségi, kalotaszegi, szilágysági népviseletbe öltözött, illetve mesekosztümökbe bújt több mint 500 fős, egészen apró és serdülőkorú gyerekseregnek a Rezeda és Üver zenekarok kíséretében történő felvonulása, közös tánca és ezt követő szereplése maradandó nyomot hagyott a nézők szívében. Fellépett a sepsiszentgyörgyi Kincskeresők, Aprólábak, Kincsek, Százlábacskák és Százlábúak, a kovásznai Vizitke, Recefice és Pitypang, az erdőfülei Dobó, a gelencei Burusnyán, a kézdiszentkereszti és a bélafalvi Tisztás, a nagybaconi Pásztortűz, a gyimesközéploki Magok és a gyimesbükki Csalóka táncegyüttes. A sepsiszentgyörgyi Csicsergők népdalokat adott elő, és a setétpataki Virics banda hagyományos népzenét játszott.

Jótékonyság és megemlékezés

Rövid szünet után a Nagyvárad Táncegyüttes Van mese című előadása következett, a nemrég elhunyt Kossuth-díjas Foltin Jolán koreográfus-rendező, táncos és táncpedagógus, a Nemzet Művésze rendezésében. Gyermekeknek készült színpadi művei egyedülállóak a magyar táncművészetben. A műsorszámokat magas szinten, de közérthetően bemutató Prezsmer Boglárka színház- és drámapedagógus szerint „életművét a magyar népművészethez, folklórhoz való viszonya, mély ismerete és különleges megközelítése határozta meg. Műveiben emberi történeteket, kapcsolatokat, sokszor női sorsokat fogalmazott meg.”

Ugyancsak a nagyszínpad biztosított helyszínt a Jótékonysági koncert mestereinkért + Gázsa 60 című, a Heveder, Gázsa és zenekara, Üver, Rezeda, Folker és a Kalotaszegi Zenekar nemcsak szórakoztató, hanem nemes érzelmeket gerjesztő műsorának is. Az erdélyi táncház zenészek által 2012 óta évente több helyszínen megszervezett fellépések és táncházak bevételeit az idős, jövedelemmel nem rendelkező egykori muzsikosok megsegítésére fordítják. Prezsmer Boglárkától azonban megtudtuk, az idei koncertek bevételéből olyan mestereiknek szeretnének méltó emléket állítani, akik már csak az emlékeikben, és az általuk is játszott zenében léteznek, akik többsége elhanyagolt, jelöletlen sírban nyugszik.

Az egymást váltó, de egyszerre is fellépő 32 muzsikus ugyanakkor a Magyar Nemzeti Táncegyüttes zenekarának vezetőjét, az erdélyi táncház mozgalom egyik elindítóját és oszlopos zenészét, az 1959-ben Kolozsváron született Papp Istvánt, művész nevén Gázsát is köszöntötte ezzel az értékes, érzelem dús és emelkedett hangulatú összeállítással.

Kivételes élmény és egymás ünneplése

A fellépések sora az Ifjú tehetségek műsorával és Hagyományőrzők gálájával folytatódott. Ez alkalomból az idén 30. születésnapját ünneplő sepsiszentgyörgyi Háromszék Táncegyüttes, az 1976-ban alakult szentléleki Perkő Hagyományőrző Néptáncegyüttes, a Székely Mikó Kollégium 1962-ben összeállt Néptáncegyüttese, a Virics banda, a Százlábú néptáncegyüttes és a györfalvi hagyományőrzők örvendeztették meg táncaikkal és dalaikkal a nagyérdeműt.

Az értékes szellemi táplálékot biztosító előadássorozat a Magyar Nemzeti Táncegyüttes méltó módon Táncrapszódiára keresztelt összeállításával ért véget. Az őket színpadra szólító Prezsmer Boglárkát idézve „lendületes és sokszínű folklórműsorukban a magyar nyelvterület legszebb táncait mutatták be, különös hangsúlyt fektetve az eredeti és stílusos előadásmódra.” A jól ismert székely csárdás mellett nem maradtak ki az erdélyi cigány, a szilaj legényes és díszmagyarban eljárt táncok sem. Az Aréna erre az alkalomra kijelölt nézőterét zsúfolásig megtöltő nézősereg tapsviharral és lábon állva köszönte meg a kivételes szellemi élményt, majd a fellépés során lelkiekben összehangolódott művészek és közönség hosszú perceken át ünnepelte egymást.

Hetyke tánc és egyedi divatbemutató

Mindeközben a Táncházas teremben a 6. alkalommal megszervezett legényes verseny zajlott 12, Magyarországról, Maros és Hargita megyékből, valamint Háromszékről érkezett, túlnyomórészt zsenge korú ifjú részvételével. A kötelező próba ezúttal a mérai (Kalotaszeg) Muszka György tánca volt, amely egyedi rendjének szilaj mozdulatait filmfelvételről kellett ellesniük a jelentkezőknek. Egyénenként változó visszajátszását a Cilika Gyula vezette Kalotaszegi zenekar játéka segítette, és teljesítményüket a megalkotója, valamint Muszka Ilona táncoktató és Bordás Barnabás, illetve Sánta Gergő táncosokból álló zsűri értékelte. Ennek nyomán a 18 éves marosvásárhelyi Fall Szabolcs és a 26 éves tiszafüredi Bekecs Sándor különdíjban részesült. A legényes újraalkotójaként a 16 éves vargyasi Török Istvánt, és egyéni megformálójaként a 15 éves székelykeresztúri Busch Szabolcs Tóbiást jelölték meg. Az év kiváló legényes táncosa címet a 16 éves alsóboldogfalvi Mátéfi Csaba érdemelte ki. A hagyományok továbbéltetése szempontjából fontos szerepet betöltő vetélkedő értékéből sokat levont, hogy nem öltött minden résztvevő népi gúnyát. Éppen ezért ennek viselését a jövőre nézve kötelezővé kellene tenni.

 

 

A budapesti Német Hajnal Aurora által megálmodott ruhakölteményeket közönség elé vivő Aurora Folkglamur népi divatbemutató a sokrétű, fesztiválnak is beillő találkozó különös és üde színfoltja volt. Ennek során ugyanis Wass Albert írásai és ismert mondák, mesék rövid jelenetei biztosítottak megvillantási lehetőséget a népi kultúrából ihletődött egyedi daraboknak.

A válaszúti Kallós Alapítvány által kiadott Mezőségi Daloskönyv ismertetőjére egy későbbi lapszámunkban visszatérünk.

A közel 800 meghívottat felvonultató rendezvény szemet gyönyörködtető és szívet dobogtató eseményei ismételten rádöbbentettek, hogy felbecsülhetetlen értékű folklórkincs birtokában vagyunk, amelyet évszázadok alatt gyöngyözött ki a magyar lélek. Fájóan szép életünk és sorsunk egésze tükröződik népviseletünk szerényen harsány színeiben, szomorkásan örömteli népdalainkban, kimérten szilaj néptáncainkban, szórakoztatva tanító népmesénkben. Születésünktől a gyermekkor, felnőtté válás, párválasztás, beteljesedés és napi küzdelmek mozzanatain át, az elmúlásig. Egy kiapadhatatlan szellemi forrás tulajdonosai vagyunk, amelynek éltető energiát, nélkülözhetetlen tudást, példás erkölcsi tartást és bölcsességet elegyítő kristályvizéből, az idők végezetéig kortyolhatunk amennyiben megőrizzük, és nem engedjük elposványosodni.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.