Nem éppen 1918

Nem éppen 1918 Kultúra

A sepsiszentgyörgyi Andrei Mureşanu Színház december 1-jén vitte színre a Nem éppen 1918 című előadást, melyben Cristian Ban rendező és Székely Csaba drámaíró az 1918-as nagy egyesülés centenáriumát idézte meg. Az előadásról a bemutató előtt Anna Maria Popa színházigazgatóval beszélgettünk, a bemutatót megelőző nacionalista hisztiről tegnapi lapszámunkban olvashattak.

 

– Mit kell tudni erről az előadásról, amely már a bemutatása előtt nagy port kavart?

– December elsejére időzítettük a bemutatót, az előadás mögött pedig rengeteg munka áll. Amikor Székely Csaba megírta ezt a darabot, és úgy döntöttünk, hogy egy magyar író művéből készítünk előadást, és egy román rendező viszi színre, interetnikus és interkulturális dialógusra törekedtünk. Remélem, ezt sikerül elérni, és az előadásból a kommunikáció átjut a közönség felé. Volt már szövegolvasó próbánk, amelyen közönség is részt vett, és pozitív visszajelzéseket kaptunk. A szövegben semmilyen sértő vagy problémát okozó rész nincs. A cselekmény egy erdélyi faluban történik, ahol a lakosok európai uniós alapokból szeretnének megvalósítani egy centenáriumi előadást. Az előadás két szinten zajlik: a színpadon, a falusi kulturális központban, illetve a színfalak mögött.

– A magyar és a román közösség viszonyulása teljesen más és más december elsejéhez. Kulturális szervezőként hogyan lehet megtalálni az egyensúlyt, hogy békések maradjanak a kedélyek, és méltó legyen az ünneplés is?

– Nagyon nehéz, nem tudom mennyire sikerül, de igyekszünk. Tiszteljük a közönségünket, amely legalább fele arányban magyar. Már több mint két éve fordítjuk és feliratozzuk előadásainkat, a visszhangok nagyon jók. Emiatt próbáltuk úgy felépíteni az ünnepi programunkat is, hogy tartsuk meg a jó kapcsolatot és az egyensúlyt, mutassunk jó érzést a magyarok felé. A nemzeti nap apropóján szervezett egyhetes eseménysorozatot úgy terveztük meg, hogy mindenki találjon valami megfelelőt magának, de ne legyen sértő senki irányába.

– Székely Csaba több kérdést is felvet Románia századik évfordulóján, megpiszkálja a kedélyeket, de benne van a humor is, ami miatt könnyeddé válik az előadás. Milyen volt az alkotási folyamata a darabnak, hogyan nyúlt ehhez a témához egy magyar író?

– Nagyon fontos, ami a színpad mögött történik. Székely Csaba jó érzéssel írta a művet, vigyázott arra, hogy érdekes legyen, és hű ahhoz, ami 1918-ban történt. Ugyanakkor belevitt humort is, az emberek közti kapcsolatokat, amiből aztán komikus szituációk keletkeznek. Azok a helyzetek olyan szövegekre épülnek, amelyeket eredeti 1918-as beszédekből idézünk, hívunk életre. Amit a színpadon hoznak létre a szereplők, az egyesülés mozzanatai hűek a történelemhez. Sorban jelennek meg románok, magyarok, politikusok, manipuláltak, képmutatók, emberek, akik el szeretnének menni, vagy emberek, akik hisznek abban, hogy jobb is lehet. Mindezekkel együtt a próbafolyamat során azt tartottuk szem előtt, hogy a közönség mosolyogva távozzon az előadásról, és talán optimistábban is.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.