Ne engedjünk a 48-ból!

A Gidófalván tartott, istentisztelettel, könyvbemutatóval és szoboravatással egybekötött múlt szerdai rendezvény után, csütörtökön Sepsiszentgyörgyön folytatódott a Czetz János születésének 200. évfordulója alkalmából szervezett eseménysorozat.

A főtéren megnyílt a Háromszéktől Argentínáig-Czetz János életútja címet viselő kiállítás (lásd alább) és új emlékjel került a megyei könyvtár mögött Balázs Antal nyugalmazott tanító és fafaragó mester által megálmodott 48-as kopjafa parkba. Alkotója, Tóth Lajos nyugdíjas gidófalvi magyar nyelv- és irodalomtanár az egybegyűltekhez szólván felidézte, hogy a szülőhelye több mint egy évszázada őrzi Czetz János szellemiségét. A Székely Mikó Kollégium végzős diákjai már 1911-ben márványtáblát helyeztek el a tiszteletére a községháza homlokzatán.

Ez alkalomból elhangzott véleménye szerint a honvédtábornok és hős társai minket, 21. századi utódokat arra kérnek, hogy „ne engedjünk a 48-ból, védjük meg a szülőföldünket, a szabadságunkat és a jelképeinket. Őrizzük meg a lelkiségünket, a hagyományainkat. Vigyázzunk a templomainkra, a temetőinkre, az iskoláinkra, mert ezek a magyarság megmaradásának zálogai”.     

A kétnapos ünnepséget a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében megszervezett emlékkonferencia zárta. A házigazda és moderátor szerepét betöltő Nagy Zoltán üdvözlő szavai után Tamás Sándor, Háromszék megválasztott vezetője köszöntötte a kutatókból és érdeklődőkből álló hallgatóságot. Fontos, hogy betöltsük a tereinket és a tudományos igénnyel feltárt múltat mindenki által érthető módon közkinccsé tegyük – fogalmazott az elöljáró.

Dr. Csikány Tamás hadtörténész előadásából többek között megtudhattuk, hogy Czetz Jánosnak már a nagyapja is székely huszár határőr volt, és a Bodza-szoros védelmében esett el 1788. június 15-én. A tábornok édesapját pedig 1793-ban sorozták be a határőr huszárokhoz és vezényelték a Rajna-vidéki harcok színterére. Több háborúban vett részt, rátermettségét és a harcok során tanúsított derekas helytállását tizedesi, őrmesteri, alhadnagyi, főhadnagyi, és kapitányi ranggal jutalmazták. Nyugállományba helyezése alkalmából őrnaggyá léptették elő.

Krajnik-Nagy Károly, szintén gidófalvi születésű tanár, újságíró, műfordító, Czetz János életének Brassóhoz kötődő mozzanatait és helyszíneit ismertette.

Kedves Gyula hadtörténész kihangsúlyozta, hogy a Habsburg birodalom csapatainak Erdélyből való kiszorítására Bem tábornok tavaszi hadjárata során, Czetz János azt megelőző és előkészítő hősies helytállása nélkül nem kerülhetett volna sor.

Süli Attila hadtörténész rámutatott, hogy alaptalanok azok a vádak, amelyek a Tordán állomásozó Czetz Jánost teszik felelőssé Nagyenyednek, a császárpárti román felkelők általi felégetéséért és a lakosság felkoncolásáért 1849. január 8-11. között.               

Balogh Ádám Tibor történész a szabadságharcosnak második otthont nyújtó korabeli Argentínát mutatta be.

Siposné prof. dr. Kecskeméthy Klára ezredes személyes élményeire támaszkodva ismertette a hős alakját Argentínában ma is övező megbecsülés hagyományait.