„Mindig szerettem a megszokottól eltérő dolgokat csinálni” – Interjú Iulian Vrabetevel

Iulian (Mugurel) Vrabete basszusgitáros-zeneszerző-producer-dalszövegíró 1987 óta a Holograf tagja, aki az évek során számos zenei projektben részt vett. A kitűnő zenésszel a Szent György Napos Holograf-koncert előtt beszélgettünk zenei kalandozásairól.

– Cristi Gram (a Phoenix szólógitárosa – szerk.) 2009-ben kiadott State Of Mind című szólóalbumán nem mindennapi teljesítményt nyújt. Megkockáztatom, az a legjobb, egyben leginkább alulértékelt hazai instrumentális progmetal-lemez.

– Az volt eddigi zenészpályám legnagyobb kihívása. Cristi tudva lévén John Petrucci (a Dream Theater gitárosa – szerk.) nagy csodálója, ennek megfelelően az album nagyon bonyolult zenét tartalmaz. A dalokat nem lehetett hallás után megtanulni, minden le volt kottázva. Nagyon furcsa módon történtek a felvételek, olyan értelemben, hogy Cristi, Ionuț Micu dobos (jelenleg Compact – szerk.) és én is külön-külön rögzítettük a szólamainkat, gyakorlatilag csak a lemezbemutatót megelőző próbákon találkoztunk. A lemezt, amely szerintem az egyik legérdekesebb hazai progresszívrock-zenei kísérlet, a mai napig nagyon jónak tartom. Kár, hogy a terjesztése nem egy kereskedelmi láncon keresztül történt, és nem tudom, mekkora példányszám jutott el a közönséghez.

– Hogy reagáltak azok, akik a Holografból ismerik önt, hogy egy progresszívrock-lemezen játszik?

– A zenekedvelők korábbról, az 1977-ben alakult Basorelief zenekarból ismernek, amely ugyancsak progresszív rockot játszik. Örömmel mondhatom, hogy hamarosan ismét színpadra állunk a csapattal, az 50 év után újrainduló bukaresti Club A-fesztiválon, amelyre az 1981-es nagydíj győzteseiként meghívást kaptunk. Ez fantasztikus, hiszen két éve nem tudtam összeszedni a zenekari tagokat, hiszen más városokban lakunk, és mindenkinek van egyéb elfoglaltsága.

– Ez az egyetlen projekt, amely a Holograf mellett működik?

– Nem, egy Hot Licks nevű blues-projektem is van, amellyel remélem, egyszer Sepsiszentgyörgyre is eljutunk. Itt blues-sztenderdeket játszunk egy fantasztikus énekessel. Mindig voltak kitérőim a zene különböző területeire a Holograffal játszott pop-rock mellett. Ezért, visszatérve a korábbi kérdésre, aki ismer, nem lepődött meg a Cristi Grammal való közös munkán. Mindig szerettem a megszokottól eltérő dolgokat csinálni, és úgy vélem, jó, ha az ember más irányba is elkalandozik, hogy formában tartsa magát.

– Ugyancsak ön basszusgitározik az első hazai instrumentális rocklemezen, Eugen Mihăescu Guitaromania (1993 – szerk.) című albumán. Igaz, hogy élőben zajlott a lemezfelvétel?

– Akkoriban Eugennel együtt zenéltünk a Laura Stoica Bandben, és a lemezfelvételt megelőzően egy szállodában próbáltunk. Talán az Electrecordnál történt a lemezfelvétel, arra már nem emlékszem, élőben rögzítettük-e az albumot. Nagyon jónak tartom azt a lemezt is, és most, hogy Eugen kihozta a folytatását (Guitaromania Part Two – 2018), felhívott, hogy érdekelne-e egy újabb együttműködés. Rábólintottam, és várom a konkrét ajánlatot. Manapság nem egyszerű, hiszen mindenki rohan, és minden pénzbe kerül, azonban egy kis akarattal minden megoldható. Egyébként néhány hete ismét az Electrecordnál készítettünk felvételt. Sok év után újraindult a kiadó, és próbálnak ismét életet lehelni egy olyan stúdióba, amely sok szempontból kitűnő. Olyanok számára, akik élőben, igazi hangszerekkel zenélnek, nem a dance- és hasonló műfajban mozgóknak, továbbra is egy kitűnő hely.

– Említette a Laura Stoica Bandet. A 2006-ban, autóbalesetben elhunyt rockénekesnő első két albumán (Focul – 1994 és …nici o stea – 1997) és a turnézenekarában is játszott. Milyen volt a közös munka?

– Ezeken az albumokon basszusgitároztam, dalokat és szövegeket írtam és zenei producerként is közreműködtem. Egyébként most készült el az első albumon található, Jeff Harrison (zene) és általam (szöveg) írt Când ești singur dal elektro stílusú átdolgozása, és hamarosan piacra kerül. Örülök, hogy ennyi év után az emberek újra felfedezik azokat a dalokat. Akkoriban egy igazi dream team (álomcsapat) volt az LS-Band: a doboknál Laura akkori férje, Florin Ionescu (ex-Direcția 5) ült, Eugen Mihăescu (Krypton) gitározott, Vlady Cnejevici (Compact B) billentyűzött és én basszusgitároztam. Emlékszem, amikor 1993-ban a Bukarest-fesztiválon koncerteztünk, annyira jól szóltunk, hogy az emberek playbackre gyanakodtak. Bár nem koncerteztünk túl gyakran, nagyon szép időszak volt az. Jó barátok voltunk, kitűnően megértettük egymást. Laura egy kitűnő teremtés volt, nagy kár, hogy már nincs közöttünk. A szó legpozitívabb értelmében egy felnőtt gyermek volt, számára minden a játék öröméről szólt.

– Építészmérnökként végzett, de úgy tudom, zenei tanulmányokat is folytatott.

– Nincs konzervatóriumi diplomám. Az alapokat a népfőiskola (Școala populară de arte) nagybőgő szakán sajátítottam el, de a legtöbbet a korai Basorelief időkben tanultam, amikor két éven keresztül mi voltunk a bukaresti egyetem Bițu Mărgărit vezette Big Bandjének ritmusszekciója. Ott rengeteg jazz-sztenderdet játszottunk, és Bițu Mărgărit, látva, hogy érdekel a dolog, megtanított fúvósokra és egyéb hangszerekre komponálni. Gyakorlatilag az volt az én igazi zeneiskolám.