Milyen táj a kurultáj? (II.)

A kazahsztáni madjarok sokat archaikus formában őriztek meg szokásaikból, nyelvük is hasonlít a miénkhez. A torgáji madjaroknál még mindig fontos szerepet játszik a családi és törzsi kötelék. Ők az aggszakállak, tanácsát kurultájnak nevezik. Nahát, innen már helyben vagyunk!

(folytatás tegnapi lapszámunkból)

Kazahsztáni testvéreink

A torgáji madjarok szokásaikból sokat archaikus formában őriztek meg. Nyelvük is hasonlít a miénkhez, náluk még mindig fontos szerepet játszik a családi és törzsi kötelék. Ők az aggszakállak, tanácsát kurultájnak nevezik. Nahát, innen már helyben vagyunk! Náluk az agg szó fehéret jelent, nálunk öreget, vagyis fehérhajú személyt, legalább is őszest. A szakáll az szakáll mindkét nyelvben. Mi is használtuk az aggszakáll szót, amellyel leghamarabb Benedek Elek székely népmese gyűjteményeiben találkozhatunk, ahol a gonosz, öreg varázslót nevezik így.

A kurultáj törzsi (községi) összejövetelt, tanácskozást jelent. Ez a szó sem ismeretlen! Legalább is nálunk, Háromszéken. Igaz, mi másképpen, kürültájnak (Kónya Ádám) vagy körültájnak mondtuk! Mert ma már nem mondjuk! Kár! Én a jó öreg „aggszakáll Jókaitól” tanultam. 1958-ban kaptam egy iskolai jutalomkönyvet. Címe: Bálványosvár és A tengerszemű hölgy. Két regény egy kötetben. Azóta háromszor olvastam el ezt a prózában írt eposzt, de még most sem tudok betelni vele.

A Bálványosvár 4. fejezetének címe: Körültáj! Itt egy nemzetségi gyűlés zajlik, amelyet nemes torjai Mike Sára nagyasszony hívat össze, hogy megtárgyalják, milyen feltételek mellett engedik át a pogány kunokat, Kötöny kán népét a székelyek földjén, Erdélyen át, egészen Magyarországig, mielőtt IV. Béla királyunk a Kunságban letelepítené őket. Jókai szerint a körültáj színhelye a Maksa község fölötti Csobot-domb. Ezt a történészek nem kutatták, de startból tagadják. Nem tudni, mi a történelmi igazság, annyi azonban biztos, hogy Maksán valóban többször gyűléseztek a háromszékiek a 13. és a 17. század között. És ha ezt a szót az író beillesztette regényébe, valószínű élő szóként hallotta, tehát a 19. században még használták eleink.

Sisitől a Perkőig

De mondok jobbat! Induljon csak el valaki Bereckből, Gábor Áron szülőfalujából az Ojtozi-hágó meredek, kanyargós útján. A második nagy hajtűkanyar bal oldalán egy nem túl magas, zömök emlékoszlop áll. Rajta egyetlen szó: SISI! Erzsébet királyné tiszteletére emelték nem sokkal tragikus halála után. A rajta lévő emléktáblát 1919-ben, majd 1995-ben is összetörték! Tudjuk kik: azok, akik 1990 véres márciusában olyan „toleránsan” bántak a marosvásárhelyi magyarokkal, hogy több áldozat között Sütő András a fél szeme világával fizetett pogromban. Ezért a bereckiek csak a királyné nevét vésték fel, jobbnak látva a tábla harmadszori rekonstrukcióját egy kevésbé agresszív történelmi időre halasztani.

Az emlékoszlop a berecki Körültáj-dűlő szélén áll! Bárki megnézheti a pontos helyét a Nemere-hegységről készített turistatérképemen. De ilyen lehetett a Kézdiszentlélek fölötti varázslatos búcsújáró hely is, a Perkő, tetején Erdély egyik legrégibb, 13–14. századi miniatűr, bizánci stílusú, négykarélyos kápolnájával. A hely ikertestvére a csíksomlyói búcsúk színterének, mind tájképi, mind spirituális szempontból. Neve önmagáért beszél, szinonimája a körültájnak.

Csíkban is vannak „körültájak”, még ha nem is nevezik így őket: a már említett búcsújáró hely Csíksomlyón, a Szermászó dombja a Gyimesi-hágón, vagy a csíkszentléleki 250 éves szádokfa alja, amennyit terebélyes lombjával beárnyékol a templomdombon, és amelyet öt ember is alig tud átölelni.

Ajánlom ezeket a legendás, meseszép helyeket mindazoknak, akiket történelmi múltunk, Kelethez való kötődésünk, kultúránk és nyelvünk ősisége, őszintén érdekel. Tudom, hogy egy-egy ilyen barangolás után lélekben megerősödve, feltöltődve, gyarapodó tudással térhetnek haza. Aki pedig többet szeretne megtudni a kurultájról, utazzon el a kunszentmiklósi Bösztörpusztára, a Magyar Törzsi Találkozók színhelyére, amelyeket augusztus első hetében rendeznek meg (idén valószínűleg elmarad), és ahol minden ázsiai rokon nép egy-egy csoportja megjelenik. A részvétel díjtalan, tudakolózni a weboldalon lehet. 

Kazahsztán területe 2.717.300 km². Nagyjából a Volga (Ny) és az Altáj-hegység között terül el (K) 4000 km hosszúságban. Három nagy folyó öntözi, mégis száraz: az Ural, amelyik a Kaszpi-tengerbe ömlik; a Szir Darja, ami az Aral-tóba torkollik, és az Irtis az Isimmel, amelyik Hanti-Mansziföldön, az ország határain kívül egyesül az Obbal. Területének nagy része gyér, füves puszta, mint a számunkra oly sokat mondó Turáni-alföld vagy sivatag: mint az Éhség pusztája, a Betpak-Dala; a Mujun-Kum és az Üzbekisztánnal közös Kizil-Kum. Lakóinak száma 15,5 millió, 73%-ban kazahok, a többi más nemzetiség. Pénzét tengének nevezik.

Zsigmond Enikő