Metamorphosis–Mimesis

Jakobovits Márta Nagyváradon élő keramikus, művészeti író, oktató május végén az Erdélyi Művészeti Központ szervezésében mutathatta be egyéni kiállítását. A munkákon alapvetően az anyag érzete, iránta való őszinte szeretete fejeződik ki, ugyanakkor a matériához való közeledésében egyfajta misztikus erő és alázat érződik. A kiállítás június 18-ig tekinthető meg.

– A művésznő gondolkodása kötődik az archaikushoz, a kezdetek varázslatához. Minek a következménye lehet egy ilyesfajta gondolkodásmód?

– Talán nem is gondolkodásmód ez nálam, inkább érzésvilág. A nagy titok az, amely mindig titok marad. A filozófia, a vallás, a művészet, a tudomány a maga sajátos eszközeivel ráközelít erre a titokra. Az archaikus művészetek, az anatóliai bálványszobrocskák, a kükládikus, a zigurátos építészet, a Stonehenge-ek és nagyon hosszú a sor, a kezdetek megsejtéseinek leképeződése rendkívül izgalmas területe létezésünk történetének. Meghatározó számomra, hogy ezekre a saját, a mai világ kontextusában formálódott szemmel rácsodálkozhatom.

– Mi az, ami alkotás közben a legnagyobb kihívást jelenti?

– Megoldandó technikai gondok állandóan felbukkannak, de a munka inkább folyamatos ráhangolódásról szól, rácsodálkozás a kíváncsiság és a vizuális késztetés irányába.

– Formaképzésében látható a természeti elemek által végletekig egyszerűsítésre való hajlandóság és precíz kivitelezés. Hogyan értelmezhető ez a fajta megnyilvánulás egy laikus számára? Mi az üzenete?

– Sokat tanultam és folyamatosan tanulok a természeti formák időkoptatta, szerves alakulásából, a kőzetek, ásványok csodálatos variáltságából. Az agyag átalakulásainak követése a különböző oxidációs, redukciós vagy a kettő irányított kombinálását megvalósító égetéseken keresztül varázslatos élmény lehet mind a keramikus, mind a laikus számára. Nem hiába nevezték el a japánok az általam is sokat használt raku-technikát élménykerámiának. Az üzenet, a közvetítés az érzetek dimenziójában valósul meg, és jut vissza az alkotóhoz vagy a befogadóhoz.

– Hogyan határozná meg az alapgondolatot, ami az egyéni stílusát kialakította?

– Az agyaggal történő dialógusban mindig az anyag küldte érzetekre való maximális ráhangolódás érdekelt, s hogy ezekre az érzetekre milyen választ adok. Ebből a szempontból nézve kb. 55 éves tevékenységem egyfajta személyes napló a kerámiaanyagok nyelvén, amelyben a különböző időszakok egymásból következnek.

– Melyek azok az anyagok, amelyeket felhasznál az alkotás során? Miért e választás?

– A kerámiára figyelés közvetlenül nyit utat a természetben fellelhető anyagok és azok átváltozásai, egymás utánzása felé. A Metamorphosis–Mimesis olyannyira lekötött éveken keresztül és vált izgalmas területté számomra, hogy e címszó alatt volt megrendezve egyéni kiállításom a kolozsvári múzeumban, néhány év múlva a mogoșoaia-i Brâncoveanu-palotában, és a római kiállításom vezérfonala is ez volt. A mostani, sepsiszentgyörgyi kiállításomon is bemutattam ezt a problémakört.

– Alkotásai egy letűnt korból kaphatták az ihletet, amikor a természet összefonódott az emberek mindennapjaival. Hogyan magyarázható az effajta mozgatórugó?

– A természet és az anyagok közvetítette érzetek adják számomra az ihletet, illetve megszólítanak, és én elmerülök ebben a megszólítottságban; hogy miért ez a kő vagy furcsa fadarab, fakéreg állít meg, miért hat rám, mit üzen a színek, formák, textúrák szintjén.

– Kedvenc színe?

– Kedvenc színeim vannak, és inkább kontextusban, egymáshoz kapcsolódásukban, áttűnésekben érzékelem ezeket. Szeretem a kék változatait a lilába fordulótól, a türkizen keresztül, a zöld árnyalatáig, a fehérek, feketék csodálatos variációit bizonyos kopott vörösekkel, szürkékkel, és még sorolhatnám.

– Mit vihetünk haza „tarsolyunkban” a kiállításról?

– Csak azt, ami élmény volt.

Hodor Enikő