Áldott húsvéti ünnepeket kívánunk minden kedves olvasónknak! 🐰🐥🌷

Közös templom, külön harang

Közös templom, külön harang Kultúra

Erdély számos példáját kínálja nemzetiségek és felekezetek hol békés, hol viharosabb együttélésének, de a Kárpátokon kívül is tetten érhető, hogyan alkalmazkodnak a templomok, a gyülekezetek a változó világhoz. Minderről Vetési László református szórványlelkész beszélt Nyelvi, vallási együttélések, kölcsönhatások, érdekességek Erdélyben című előadásában a Háromszék Kultúrájáért díj odaítélésének délutánján a megyei könyvtárban, a magyar kultúra napján.

Szászok, svábok, ruszinok, ukránok, törökök, tatárok, bolgárok, lipovánok, evangélikusok, lutheránusok, unitáriusok, reformátusok, baptisták írják a történelem lapjaira az elhalványuló sorokat. Az alkalmazkodás nagyon sok esetben asszimilációt jelent mind emberek, mind gyülekezetek esetében, és ha nem erről lenne szó, akkor a közösségek kihalása teremt új helyzeteket.

Korábban is megesett ez, a székelység előző szálláshelyein, például Szászsebesen a mai román utcanevek mellett a történelmi szász elnevezések is jelen vannak (és nem támadja őket senki), többek között a Székelyek utcája utal a korábbi századok történelmére. Szászfehéregyházán a templom egy része ősi székely-magyar építésű, a patak neve mindmáig Székely-patak.

Havasalföldön van a Calvini nevű falu, valószínűleg szász menekültek alapították, a helybeli ortodox pópa úgy tudja, „egy szekta tagjai, akikből már nincsenek…” Mint ahogy ott már valóban nincsenek, de a bukovinai volt székely faluban, Andrásfalván is átépítették a korábbi református templomot az ortodoxok. A bözödújfalusi zsidó(zó) székelyeknek zsinagógájuk volt, a temetőben héber feliratú sírköveik találhatók, sokan az üldöztetések ellenére is vállalták, hogy székelyként a zsidó törvények szerint élnek.

Ma már Erdélyben sok esetben közösen használják különböző felekezetek a templomokat, például a Szeben megyei Bürkösön a lu­theránus szászok és a református magyarok. Külön harangjuk van, amelyet a másik felekezet nem húzhat meg. Ugyancsak a Szeben megyei Mikeszászán a reformáció után kettévágták a régi katolikus templomot, úgy használják a felekezetek külön-külön egy-egy részét; a középső romos része lenne a szászoké, akik már kihaltak. Feketehalmon is közös templom van, ezért a református templomban a Szent Antal-persely nem zavar senkit. A Hargita megyei Fiatfalván reformátusok és unitáriusok osztoznak az istenházán, amelyben két külön (de egyforma) úrasztala kapott helyet, de a toronyban is külön harangok. Szépen megoldották a közösködést a magyarandrásfalvi templomban is, ahol minden ünnepen közös istentiszteletet tart a két felekezet papja.

A vallások közötti ingázást sokszor az indokolja, milyen lelkész kerül a helységbe, vagy melyik gyülekezet fogadja be a jövevényeket egy adott korban. Nagysinken a reformátusok az evangélikus szász templomba jártak, Simonyifalva evangélikus lelkésze ma a reformátusoknak is prédikál, Szemlakon a német anyanyelvű református gyülekezetnek a magyar pap románul tart istentiszteletet.

Vetési érdekes előadásában néhány kultúrtörténeti kuriózumra is felhívta a figyelmet, mint a szászcsávási többszólamú egyházi éneklés vagy a berethalmi szászok által gyakorolt szokás. Ez utóbbit talán ma is lehetne alkalmazni: a veszekedő házaspárokat bezárták a vártemplom egy bástyájának szobájába, ahol csak egy szék, asztal, ágy, tányér és evőeszköz volt, és onnan csak akkor engedték ki őket, amikor megbékültek.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.