A Hagyományok Háza várja a pályázatokat
Az elmúlt évek sikerei nyomán a Hagyományok Háza Nyitott Műhelye idén is meghirdette...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Elsőként az est házigazdája, Szonda Szabolcs könyvtárigazgató köszöntötte a vendégeket, valamint a 85 százalékos arányban magyar ajkú közönséget, és mutatta be a fiatal kora ellenére immár öt próza- és egy verseskötettel büszkélkedhető szerzőt.
Bogdan Coșa Feketehalmon (Codlea) született 1989-ben. Diplomát a brassói Transilvania Egyetem Irodalmi Karán szerzett, és a Bukaresti Egyetemen mesterizett irodalomelméletből és összehasonlító irodalomból. Íróként 2011-ben vált ismertté a Poker-trilógia azonos címet viselő első regényével, amelyet 2013-ban Black Glass címmel követett a második és 2017-ben Ultraviolență címmel a harmadik kötet. Ugyancsak 2013-ban jelent meg O formă de adăpost primară című verseskötete, 2020-ban a Cât de aproape sunt ploile reci című regénye, és 2021-ben a Ziua în care Adam a devenit băiat bun című ifjúsági regénye. Munkásságát 2010-ben a Cartea Românească Kiadó debütdíjával, 2013-ban az év fiatal prózaírója díjjal ismerték el. Ugyanakkor neki ítélték az Akademie Schloss Solitude, a Literaturhaus Salzburg és az Observator Cultural hetilap alkotói ösztöndíját, és részese volt az International Writers and Translators Centre of Rhodes, a Hessischer Literaturrat, a Pécsi Íróprogram, a FILIT és a Mircea Dinescu Versalapítvány íróknak felajánlott rezidens programjának.
A szerzővel beszélgető Adrian Lăcătuș, Szonda Szabolcs által visszatérő vendégként és barátként üdvözölt brassói egyetemi tanár, irodalomkritikus nem rejtette véka alá az iránta táplált rokonszenvét, amelyet az irodalomhoz való hűségével érdemelt ki. Hiszen az egyetem elvégzése után is megmaradt a választott pályán és tollforgatóként keresi kenyerét.
A Cât de aproape sunt ploile reci című regényről szólva Lăcătuș rámutatott, hogy témaválasztásával a szerző meglepte olvasóközönségét. Városon született, és évek óta Brassóban élő létére ugyanis a környezetétől és életformájától idegen hagyományos falusi élet, illetve annak még napjainkban is fellelhető maradékának a felvillantására vállalkozott. Egy olyan világ ábrázolására, amely elérhető közelségben van ugyan a városlakókhoz, az idő múlásával számukra mégis egyre ismeretlenebbé válik. Annak ellenére, hogy a román irodalomban hagyománya van a falu bemutatásának, igaz, némiképp a valóságtól elrugaszkodott és azt túlzottan eszményítő formában. Éppen ezért nagy szükség van a Bogdan Coșa-féle alkotókra, akik választott művészeti águk sajátos eszközeivel rögzítik, láttatják, megismertetik és megértetik a kívülállóval ezt a sajátos élet- és gondolkodásmódot.
Az író elárulta, hogy gyermekkorát egy általa meg nem nevezett faluban töltötte a nagyszüleinél, így betekinthetett a vidéki ember kemény, küzdelmes mindennapjaiba, amelyek eleve magukban hordozzák az elbukás, a tragédia csíráját is. Regényében ezt a sorsot próbálta kendőzés és szépítés nélkül, a maga döbbenetes mivoltában ábrázolni.