Felhívás!

Id. Kelemen Antal karmesterre emlékezünk

Id. Kelemen Antal karmesterre emlékezünk Kultúra

November 28-án, vasárnap volt 10. éve, hogy id. Kelemen Antal, a rétyi Antos János-iskola nyugalmazott igazgató-tanára, a Kováts András Fúvós Egyesület Zenekarának karnagya, a község képviselőtestületének tagja öröklétre szenderült.

Pótolhatatlan űrt hagyott maga után, hiszen pedagógusi, intézmény- és alapítványvezetői, karnagyi és politikusi minőségében, valamint a Romániai Magyar Dalos Szövetség fúvós tagozatának elnökeként egyaránt azt a székely-magyar közösséget és nemzetet szolgálta elszántan és fáradhatatlanul, amelyből vétetett, amelyre egész életében büszke volt.

Az id. Kelemen Antalt ismerők és tisztelők táborának mély megrendülését a tőle való búcsúvételt követő napok egyikén naplómba rótt soraimmal tudom a leghűebben érzékeltetni: „Temetésének napján, 2011. december 1-én soha nem látott, hatalmas és a döbbenettől néma tömeg állt bánatba burkolózva egy frissen kiásott sír körül, a Feketeügy fölé magasodó Dobolyka-tetőn. És annak ellenére, hogy a hósapkás hegyek varázslatos látványa vonzotta, a máskor kíváncsi tekintetek ezúttal a földre szegeződtek. De a gondolat is szárnyaszegetten bukdácsolt ide-oda a megroggyant térdek, roskadt vállak és imára kulcsolt kezek között. A lélekharang hangja pedig a fúvós hangszerekével fájdalmason összefonódva sírt bele a sűrű csendbe, messzire röpítvén a megrendülésünket.”

Gyászolt Réty és Komolló, gyászolt Háromszék és Székelyföld, gyászolt az erdélyi és Kárpát-medencei fúvóstársadalom, gyászoltak mindazok, aki lelkükön viselik a magyar nemzet sorsát. Mély és közös volt a gyászunk, hiszen a sorainkból kiesett Kelemen tanár úr személyében egy hivatástudattal megáldott pedagógust, rátermett intézmény- és zenekarvezetőt, elkötelezett népnevelőt, zseniális szervezőt veszítettünk el. Egy meg nem alkuvó politikust, gerinces közéleti embert, nemzeti jogainkért konokul küzdő egyéniséget, akinek hiányát mindannyian megérezzük. Mert nem csak sziporkázó ötleteket, értékes terveket és merész álmokat vitt magával, hanem azok megvalósításának a reményét is, óriási űrt hagyván a kényszertávozása miatt megkeseredett lelkünkben.

Id. Kelemen Antal 32 esztendőn keresztül tanára, és 27 éven át igazgatója volt a rétyi iskolának, 1979-ben újraalapítója, haláláig pedig karnagya a helyi fúvószenekarnak. Ezúttal azonban nem a sikeres pedagógusi és zenekarvezetői pályáját idézzük fel, hanem néhány kimondott és általunk rögzített gondolatát, amelyek rávilágítanak nemzetben gondolkozó, emberi nagyságára.

„Neveljük úgy a gyerekeinket, hogy azt a lángot, amit mi meggyújtottunk, ők tovább tudják vinni” – szólított fel a fúvószenekar általa való felélesztésének 30. évfordulóján (2009. 07. 17.) rendezett ünnepségen.

Ugyanakkor kijelentette: „Voltunk, vagyunk és akarunk lenni! Múlt nélkül nincs jelen és jövő. Minden a múlton nyugszik. Vissza kell tekinteni tehát, majd ebből erőt merítve, felemelt fejjel, büszkén előre nézni, mert a magyar embert ez tartja meg. Nem mondhatunk le arról, amink van. Mert szép a sokszínűség, de mi is legyünk benne abban” – fogalmazott a zenekar elhunyt tagjairól való 2010-es megemlékezés alkalmából (07. 15), a rétyi sírkertben tiszteletükre állított kopjafák tövében.

A 20. rétyi fúvóstalálkozón (2011. 07. 17.) jó érzékkel a fiatalokat szólította meg ünnepi beszédében. Ebben a rohanó világban senkinek sincs türelme, semmihez. Nekünk azonban kell legyen, mert 1100 éve próbáljuk a végeken az önazonosságunkat megőrizni – mindeddig sikeresen. Azonban, ha ti nem a kellő komolysággal végzitek az őseitek által elkezdett munkát, és adjátok tovább az örökséget, akkor Erdélyben, Székelyföldön nem lesz magyar jövő. A következő évtizedek ugyanis rátok lesznek bízva. Ti kell majd a zászlót magasra emeljétek, és a magyar kultúra ama szeletét, amelynek a művelése rátok esett, tovább éltessétek. Annál is inkább, hogy a fúvószenének harsány a hangja. Ezért, ha trombitákkal és harsonákkal kürtöljük szét a Kárpát-medencében, vagy akár Brüsszelben is, hogy mit akarunk, és mi fáj, akkor talán meghallják, akiknek ezt meg kell hallaniuk.”

Tanár Úr, nyugodjál békében, mert élted nem volt hiábavaló, a gondolataid magjai jó talajba hulltak és megfogantak. Kegyelettel és tisztelettel őrizzük a hagyatékod és az emlékedet.

Megemlékezés

Réty közössége november 29-én, hétfőn 16 órától a helyi temetőben koszorúzással, majd 17 órától a kultúrotthonban celebrált szentmisével emlékezik id. Kelemen Antalra.

Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások