A honlap többnyire a Kovászna megyében megjelenő Székely Hírmondó napilap írásait jeleníti meg, de csak részben azonos annak tartalmával.

Olvassuk Bajor Andort!

Azt látnod és hallanod kellett volna! – mondjuk esetenként, amikor emlékezetes élményben volt részünk. Ha pedig ez nem más, mint olvasói élmény, akkor azt mondhatjuk, hogy azt bizony olvasnod kellett volna!

Bajor Andort olvasva sok esetben éppen ezt mondhatnám. Szavakkal visszaadni ugyanis szinte lehetetlen az egyik-másik karcolata, humoreszkje, szatírája keltette olvasói élményt.
Olvassuk hát Bajort! Ez lehet végső soron egyik üzenete annak a frissen kiadott kötetnek is, amelyet az író özvegye, Bajor Ella és egyik pályatársa, Dávid Gyula szerkesztett, és a kolozsvári Polis Könyvkiadó jelentetett meg az író születése 90. évfordulója alkalmából, Bajor Andor emlékezete alcímmel.

Az erdélyi magyar irodalom jelentős alkotói: Beke György, Fodor Sándor, Sütő András, akikre az idei évben, születésük 90. évfordulóján kisebb-nagyobb fény vetült. És persze Bajor Andor! Akiről sok évvel ezelőtt jelentette ki egyik fiatal pályatársa, hogy ő irodalmunk legötletgazdagabb írója. A Főúr, írja a többihez című emlékkötetben fellelhető írások, mondjuk a Molter Károlyétól (1955-ből) a Földes Lászlóén keresztül (1969-ből) a Balázs Imre Józseféig (2007-ből) és Dávid Gyuláéig (2017-ből) nagyívű áttekintését, alapos elemzését és értelmezését adják a Bajor-életműnek. Kutatók, irodalomtörténészek számára több ez, mint segédeszköz!

Olvassuk hát Bajort! Habár „szép, új” világunknak csak a hajnalán lehetett jelen testi valójában, 1991. január 24-én távozott az élők sorából, a diktatúra idején született írásai ugyancsak hordoznak nekünk, mai olvasóinak szóló üzenetet – szelleme tehát velünk maradt! –, minthogy, tapasztaljuk, a fékevesztett ember s egy mérgezett társadalmi környezet ma is „terápiára” szorulna. Márpedig Bajor igazi moralistaként adagolta a gyógyító humort művei által, illetve fordult iróniához vagy a szatíra eszközeihez ugyanilyen céllal, mintegy négy évtizedes írói tevékenysége során. Azt gondolhatta, ezzel tartozik magának és olvasóközönségének, sőt általában tartozik az igazságnak.

Egyik rövidprózájának címe is így hangzik: Tartozom az igazságnak. Egy 1976-ban megjelent kötetében (Az éjjeliőr nem tud aludni, Kriterion Könyvkiadó) szerepel, de üzenete időtálló – évtizedek múlásától, politikai rezsimek változásától függetlenül. Sűrítve benne van saját egyéni sorsa, a hazugságra épülő rendszerek leleplezése, valamint eszményének közvetett megvallása, amit egy igazságra épülő társadalmi környezetben lehetne meghatározni.

Az elbeszélt történet egyes szakaszai ez esetben is egy-egy „komikus fordulattal” (Földes László) kezdődnek. Az első egy állandósult szószerkezetre épül, arra hogy: tartozom az igazságnak. Ez egy nagyon is konkrét jelentésben fordul elő kezdetben, az elbeszélő családjának anyagi helyzetére vonatkozik. Már a gyermeki tudatba bevésődött ugyanis, hogy mindenkinek tartozott a család, még az igazságnak is. Megtörténik tehát az első – Földes László leírása szerint – „gondolatugrás”, a konkréttól az elvont felé tágítva a kört: tartozás például a tejesnek, tartozás az igazságnak. Aztán újabb gondolatugrás nyomán bővül a kiinduló nyelvi fordulat jelentésköre, amikor is az elbeszélő ifjúkori élményét idézi fel, a proletárdiktatúra éveit. Az ő polgári származása ekkor, a múlt eltörlését célzó történelmi helyzetben – habár a családi öröksége csak tartozásból állt! – súlyos hátrányt jelentett számára, ahogy írja, rútul megzsarolták ezért. Úgymond tartozik az igazságnak, más szóval vallja csak be, hogy tízévesen miként szolgálta a tőkés-földesurakat… Nem komikus fordulat ez is?

A következő fázisban felvetődik az elbeszélőben a kérdés, hogy az igazság miért viselkedik uzsorás módjára, miért hajtja be az adósságot? Utolsó, komoly fordulatként pedig megfogalmazódik az elbeszélőben egy morális tartalmú következtetés, amelynek érvényessége negyven év óta sem változott. „Tulajdonképpen utálom az igazságot, amely az egyént leigázza, és magával sodorja kalandos útjain – mondja az elbeszélő. – Az igazság szolgálata ugyanis nem üzlet, de a hazugság szolgálata sem az. Tartozom az igazságnak avval, hogy a hazugság szolgálatát rossz üzletnek nevezzem, meggondolatlan ráfizetésnek. (…) Tartozom az igazságnak avval, hogy ezt elmondjam, az igazság lehet fárasztó és költséges, de a hazugság még fárasztóbb és költségesebb.”
Hogyne olvasná kortársaként Bajort az igazságot ma is szomjazó ember!

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Az angyal

Az angyal

Az angyal kifáradt rendesen. Örömmel végezte munkáját, de mára igencsak sok munka jutott. Dohogott is magában: valami baj lehet a mennyország logisztikájával. Az ördögbe is, jobban szervezhetnék a munkát odafenn! Számtalan társával együtt gyakran unatkozva a szárnyukat lógatják, máskor meg azt sem tudják, hogy hol áll a glóriájuk, annyi a munka. Sajnos, ő csak egy egyszerű őrangyal, nincs semmi beleszólása a dolgok menetébe.