Felhívás!

Német Juliska néném és a csebogár

Német Juliska néném több mint harminc esztendőn keresztül volt Évegcsűr iskolaszolgája. Az osztálytermek fűtéséről és tisztaságáról gondoskodott. Ott is lakott az iskola épületében egészen 93 éves korában bekövetkezett haláláig. Az ő idejében volt a legszebb az iskola virágoskertje. Idegenek, akik a településre érkeztek, azt is mondták, hogy nincs a világon még egy ilyen szép virágoskert.

Az iskola takarításán kívül más munkákat is elvállalt. Így történt meg az is, hogy Szabó Gyula plébános kérésére nekiállt a katolikus templom belső fala meszelésének.

Nem nagy a templom, éppen akkora, hogy az évegcsűri nép beférjen, de azért egy-két fehérnépnek biza nagy munkát jelent annak kimeszelése.

Juliska néném is meg-megunta a meszelést, ezért gondolta, hogy ő biza elkezd énekelni, hátha jobban megy a munka. No, de a templomban van, itt akármilyen darabot nem fújhat, pláne, hogy a plébános is ott sürög-forog mellette. Ezért aztán elkezdte, hogy: Mennyből az angyal, lejött hozzátok, pásztorok, pásztorok… És amilyen lassú ütemben énekelt, a meszelőt is úgy húzta a falon. A plébános látta, hogy ebben a tempóban még egy hét múlva sem lesz kimeszelve a templom.

– Nem úgy kell azt, Juliska! Így ne! –kapta ki a meszelőt az asszony kezéből, és belefogott egy jó szökőcsárdásba:

Csebogár, csebogár, sárga csebogár,

Csebogár, csebogár, sárga csebogár,

Egyszer esik esztendőbe karácsony,

Férjhez menne a nagyságos kisasszony.

Csebogár, csebogár, sárga csebogár,

Csebogár, csebogár, sárga csebogár.

Préda Barna

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.