Felhívás!

Lélekcserélő idő

Órákon át lapoztam meg olvastam a könyvét, szinte mindent tudtam a szerzőről. Mégis többször is föl-fölrebbent bennem a szánalom: szegény Lajos. Két évvel halála után megjelent könyve (Magyari Lajos: Lélekcserélő idők. 1989 –1990., felelős kiadó Szabó Zsolt) a fent jelzett egy esztendőben írt vezércikkei egy részét adja. ’89 legvégén zajlott az a bizonyos művi forradalom, melynek semmi köze nem volt a forradalmakhoz, azon kívül, hogy a hatalom magasából és a szekuritáté mélységéből eredő parancsokra lőttek a tömegre a nemes Temesváron, aztán Aradon, Bukarestben, Kolozsváron… Magyari Lajos sepsiszentgyörgyi költő, újságíró akkor is együtt volt megnyomorított székely népével, hitte is, mint ahogy százezrek hitték, hogy itt a Petőfi-féle szabadság. Hát nem. Népem, szegény népem és szegény Lajos, igen hamar, négy hónapon belül meggyőződhettek, hogy az a nép, melynek a történelem során soha nem volt egyetlen forradalma sem, ma is csak a véres, hatalmi bohóckodás szemtanúja volt, beleszólási jog nélkül.

Magyari mostani 410 oldalas könyve, merem állítani, igen értékes történelmi dokumentumfilm. A vértől a könnyekig, a csalódások zuhatagáig naponta mindent megélt, figyelmeztetett, javasolt, megírt, a sánc felé menetelő országnyi nép akkori sorsáról. Hallatlan nagy érték ebből a szögből nézve is ez a könyv. Hajmeresztő dokumentum az előző és a mai nemzedékek számára. Annyi semmitmondó egyetemi kar, fakultás van itt ma, lenne ahol a történelmi igazság egy idejét életesen tanítani belőle. Ezt a dokumentumkönyvet is, amely a fajgyűlölet és az egyetemesen működő hazudozás örök életét mutatja, újjászületését és megizmosodó túlnövekedését, el máig, 2017 októberéig. Szegény Lajosnak szegény népe, nemzete. A román politikánál is hatalmasabban hazudozó nagyhatalmak mindmáig tétlenül legyintve nézik a magyar nemzetrész senyvedve haldoklását, álforradalmakat hintve rájuk, megélhetési műanyagforradalmat.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.