Az illem mindenek előtt!

Mán nem tudom, hogy Gidófalván-e vagy Zalánban történt velik ez az eset – kezdte a történetet Jenő bácsi –, de ezt es Izsák Imre magyarázta vót nekem.”

Történt, hogy egy előkelő helyen muzsikált a banda. Húzták is a talpalávalót becsületesen, aztán estefelé a vendéglátók a bandát is az asztal mellé ültették. Neki is láttak jó étvággyal a muzsikusok a vacsora elfogyasztásának.

Préda Mártonnak nem volt elég sós a leves, ezért fogta magát, a gyantás kezével belenyúlt a sótartóba, majd az ujjbegynyi sót beleszórta a levesbe. Nyúlt is a második adag só után, amikor Izsák Imre a könyökével oldalba bökte, és odasúgta: „Szomszéd, azt nem úgy kell, hanem a bicska hegyivel, vagy a kalány nyelivel.”

A fiatal bőgős megköszönte a bölcs tanácsot, kivette zsebéből a bicskáját, kinyitotta, a gyantás ujjaival újból belenyúlt a sóba, rászórta a bicska hegyére, majd onnan bele a levesbe, és jóízűen elfogyasztotta.

Préda Barna

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.