Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

A toll végén: Tóth Margit

A toll végén: Tóth Margit Hintaszék

1945 április 14-én születtem Gidófalván. Elindulásom az iskola felé: Gidófalva, Köpec, Székelyudvarhely – ahol tanítói oklevéllel 1964-ben végeztem. Pályafutásom állomásai: Angyalos, Szotyor és Sepsiszentgyörgy. 1997-től nyugdíjas vagyok. Férjem, két lányom és négy unokám vigyázzák öregkoromat.

János bá és a vasárnapi mise

János bá igencsak kihegyezte magát ünnepi gúnyájában. Oszt Julcsa csudálkozására elment a vasárnapi misére. Útközben lelke nyugodalmára még egy jó nagyot szippantott megtömött pipájából. Ettül osztán egybe kisimultak ráncai, mint a pityókafőd boronálás után. Hétvégire az üdő es kidurálta magát. Ott a sok dolog. Belé kéne vágni a sűrűjébe. Eloltotta pipáját.

Bélépett Isten hajlékába. Amíg rázták a csengettyűt, kornyikálva cifrázták az éneket, János bát elévette rossz természete. Heába, nem tutta leszoktatni magát róla. Mióta a fődet éri lába, megkérgesedett szűve vég nélkül kesereg. Fojtogatta a búbánat, de az angyalkák olyan szelíden néztek rea, hogy búját egy legyintéssel hamar elintézte. Mélyen magába fordulva nézte a fődet. Együtt pusmogta a többiekkel a Miatyánkot: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, szenteltessék meg a te neved… Ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól… Erre má’ nem tudott megálljt parancsolni kaján vigyorának. Hm… bocsásd meg vétkeinket… Hamarjába keresztet vetett, és szemeit a szentély felé, az Úrhoz fordította. A mindennapi kenyerünköt add meg nekünk ma… a tekintete megakatt a tisztelendő atya pufók kezén, onnét végigsikult hájas képin. Onnét fennebb, a magosságos égig futott vóna, csak hát megakatt az oltár őrkangyala szárnyaiban. Hogy nyomatékot aggyon nem teccésinek esszekapta szemöldökit, keserűen félre húzta száját. Egykettőre meg es mondá a magáét a Mennyei Atyának: Annak üdején áldást, azt küttél eleget, abból heányunk nem vót. Körbeérték az asztalt és kerekre tágult szemmel fájinkán várták a mindennapi kenyerünköt. Csakhogy legtöbbször emlékszel-e, Atyám, elverte a jég. A baj azóta es tetőzik, mert a tavaly elvitte az árvíz, az üdőn megöli a szárasság – perlekedett magában a Fennvalóval. Szerencsére hamar visszazökkent az imádkozásba. Mert tiéd az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké… – még elkapá az Ámen végit. Nem rossz embör Ő, most se vóna semmi baj vele, ha pipája nem zelegorkodna a zsebiben.

– Hogy seperné el hitedet a vihar – nyugtatgatta magát, no meg a pipáját, miközben nézte a plébános hájas képit. Elig várta, hogy a szenteskedésnek vége legyen. Heába, mert az eltartott még egy üdeig. Még csak most került elő a szentelő. A tömjénfüst szaga szállingózott. Bélepte az áhítat, és igencsak simogatni kezte az öreg lelkit. Onnét az oltár felé vette jószagú útját. A bűnbocsánatért könyörgő nép megmozdult. Valami isteni sugallatra elindult János bá lelke es. Mire álljt mondott vóna neki, má’ ott térgyepelt a hideg kövön.

– Nem es vóna veled bajom, Mennybéli Atyám – kezdte esment. A’ nem fér a fejembe, hogy, mióta ember tapogya a fődet sehun nincs igasság. Montam es má’ sokszor az asszonynak, te, Julis, másképpen kéne fordulj a jó Istenhez. Valamit nem-e felejtettél ki az imádságbúl? Kérjed segítségét, mert annak má’ épp üdeje lenne. Hátha meghallaná végre, odafenn a mennyben. És János bá az oltár előtt térgyepelve irgalomért esedezett a Mennyei Atyához, tévelygő esze mivoltából. Majd bűnbánó képpel jónagyra kitátotta a száját. Ezt látván kikerekedett szemivel még az üdő es megállt. A csend es meglapult, béhúzta a nyakát, megrekett a padok között. Mintha az oltárkő es megmoccant vóna alatta, mikor a tisztelendő atya párnás kezeivel bétaláltatta a szentelt ostyát, pontoson az öreg nyelve hegyire. János bá egy nyelintéssel hamar helyire küldte. – No végre! Uram bocsá’ má’, azt találám hinni, reánk gyű az este. Szomorúan megállt a perselyke előtt. Igencsak hüledezett tekintete. Megigézve nézte a pénzecskéket. – Heába na, má’ rég megtanoltam,hogy Isten országában se mennek a dógok ingyen – Tudta ő azt jól, immá vetheti a keresztet az utolsó dohányra való pénze után. –Sose vót úgy, hogy valahogy ne legyen – vigasztalta magát. – Megsegít az Isten, ha nem, megsajnál Julcsa. A minap es adott félre rakott pénzecskéiből. Nagy baj esetire ott tarcsa zsebkendőbe csavarva a surdé alatt.

Vasárnap lévén, kast kötni egyet jelent Isten káromlásával. Hála a vasárnapnak, délután a tízparancsolattal foglalatoskodott. Ettől lelkiismerete, bűntudata úgy lekonyult, hogy még Julcsa hízelgése sem tudott zöld ágra vergődni vele: – Jó’ van no. Nyugogyon má’ le kigyelmed. Helyettem es kereste a mai nap a bajt eleget. Inkább főzök egy jó székfűteát kiednek. Egy csorrintásnyi rumocskát es öntenék belé, bocsásd meg ezt a decinyi rumocskát nekem, édös jóistenem. Ennek hallatára János bá búbánata egybe kivirult, és belépisolygott egyenest az Atyaisten markába. Öreg hitvese kifútta a lámpát, s simulékonyon odakecmergett embere mellé.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Válasz megszakítása

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2019. március 21., 11:17
    ÉRTÉKELÉS: 7

    Imadom a stilusat, izes, eredeti, valtozatos szofordulatokkal, tele az igazi szekely emberre jellemzo mondassal es hu kepet ad Margitka a szekely eletrol !! Adjon az Isten neki minden foldi jot sok erot es egeszseget, hogy meg tudjon ilyen jokat irni!!

  • User
    Dátum: 2019. március 21., 11:42
    ÉRTÉKELÉS: 5

    A szegeny emberek elete, nagyszeru megvilagitasban…Toth Margitka irasai olyan gyongyszemek,melyeket kotelezo modon kellene olvasni.Orom es buszkeseg tolt el,hogy nekem megadatott !

  • User
    Dátum: 2019. március 21., 12:54
    ÉRTÉKELÉS: 5

    hat Margitka te aztan jo elet hüen tartad elenk ezt a tortenetet csak gratulalni tudok es elkepzelem a jelenetet a templomon belül es az emlekek előbujnak csak somolygok .Sok ilyent irj meg szorakoztatásunkra .
    koszi S. E.

  • User
    Dátum: 2019. március 21., 14:51
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Gratulálok ! Szép, elfelejtett, ékes magyar szavak, szeretettel és örömmel olvasom. Kedves Margitka, használjad és ápoljad, mert ez nekünk a legnagyobb enberi ajándék. Tamási Áron szavaival élve ” …. a magyar szó nekünk a legnagyobb ereklye. Kegyelet, hűség és becsület illeti őt „

  • User
    Dátum: 2019. március 21., 18:35
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Gratulálok Margitka! Annyira jó olvasni téged! Egy ideig ismeretlenül, aztán csak megadatott nekünk, hogy összefussunk (azóta is őrzöm azt rózsát). Ha nem is írok minden írásodhoz azért mindent elolvasok ami a szemem elé kerül, és oda kerül, mert tettem róla! Csak így tovább!

  • User
    Dátum: 2019. március 21., 20:00
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Nagy szeretettel olvasom mindig csodálatos irásaidat Margitka! Gratulálok,nagyon jó egészséget,minden
    szépet és jót kivánok,hogy még sokáig olvashassam,valósághű történeteid.Köszönöm.Sz.K.

  • User
    Dátum: 2019. március 21., 21:55
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Minden elismeresem kedves Margitka !
    Valahanyszor irasaidat olvasom , feltoltodok , megszepitik a napjaimat , koszonom hogy vagy nekunk !!!
    Oszinte tisztelettel P.A.

  • User
    Dátum: 2019. március 21., 22:08
    ÉRTÉKELÉS: 4

    Szívből gratulálok! Csodálatos, egyedi, ízes szókincs használat! Visszarepít a múltba, lelket simogató, hiteles minden szó. A székely ember szerény, alázatos, igazságérzettel telített, hálás szívű, meleg lelkületű, szorgos, istenfélelemben élő mindennapjait ábrázoló, igaz történeten alapul…. Szívesen olvasom kedves Margitka minden művedet. Hiszen, jómagam is Székelyföldről származom. Isten éltessen még sokáig jó egészségben, boldogságban családod körében! További sok sikert kívánok!
    Szeretet öleléssel: Fülöp Ági Bp.

  • User
    Dátum: 2019. március 22., 20:43
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Mindig örömmel olvasom irásaidat,édes Margitka! Izes székely nyelvezeted, szavaid,mondataid szivemet is megérintik.Gyermekkorom gyönyörű világát hozzák szemeim,lelkem elé.Gratulálok!Már ideje volt,hogy valamelyik újságunk lapjain is jelenjenek meg irásaid, igy eljutva sok-sok olvasóhoz! További sikereket kivánok szeretettel,volt kolléganőd: G.I.

  • User
    Dátum: 2019. március 22., 22:01
    ÉRTÉKELÉS: 2

    Hálásan köszönöm ! Úgy olvastam ,mintha szüleim mondanák hangjukon , e csodálatos stílusban a mü nyelvünkön .Igazi székely hangon . Az Ön mondatai így hangzanak a lelkembe es ! Hálával P. Albert. S.J. Szegedről.