Valahogy mégis sikerült
Havasalföld egyesülése, kommunizmus, erdélyi vajdák. Teljes káosz van a fejemben. A ...
Honlapunk immár közel húsz éve igyekszik folyamatosan helyi jellegű hírekkel, közérdeklődésre számot tartó írásokkal jelentkezni, mindeddig díjmentesen. Ennek hátterében főként a Székely Hírmondó nyomtatott verziójának előfizetői, olvasói, valamint a fizetett hirdetési felületeket igénylő ügyfeleink állnak, nekik köszönhető, hogy ezt a szolgáltatást ingyenesen tudjuk biztosítani.
Most viszont nehéz helyzetbe kerültünk, ugyanis a koronavírus-járvány kiváltatta gazdasági mélyzuhanás következtében hirdetési bevételeink több mint 50 százalékkal estek vissza, a nyomda is áremelésre kényszerül, szabadeladásban pedig egyre kevesebb példányt tudunk értékesíteni. Ezért arra kérjük honlapunk kedvelőit, fizessenek elő a Székely Hírmondó nyomtatott verziójára is, hogy a hirmondo.ro továbbra is első számú információforrásként működhessen, hogy munkánkat továbbra is szakszerűen és hitelesen tudjuk végezni.
A következő telefonszámok egyikén napközben bármikor hívhatnak, bemondva nevüket, lakcímüket (de elküldhetik e-mail-ben is), és előfizetés-gyűjtő munkatársunk felkeresi Önöket a lakásukon, de a szerkesztőségben személyesen is megrendelhetik Székelyföld legkedveltebb napilapját. Kérjük, segítsenek, hogy ezekben az emberpróbáló időkben is szolgálhassuk Önöket!
A szerkesztőség
Előfizetés-ügyben hívható telefonszámok:
E-mail: office@szekelyhirmondo.ro
Emellett adományokat is szívesen fogadunk a következő bankszámlaszámon:
Profiton Srl: RO56 BTRL 0150 1202 A385 98XX - Banca Transilvania, Suc. Sfantu Gheorghe
Már napok óta tombolt az áprilisi szél. Kergette a felhőket, borzolta a folyók tükrét, rángatta a fák ágait, és bosszantotta az embereket.
Egy ilyen viharos napon érkezett haza a távoli Afrikából a csalogány. Az erdő szélén szállt le egy fa lombosodó koronája alá, ahol a dús avar közül apró virágok emelték szirmaikat a fény felé. Jó lesz ez a hely fészekrakásra, gondolta elégedetten, és felröppent a fa alsó ágára. A szél ringatta az ágat, de őt ez nem zavarta. Amint ott üldögélt, feltűnt neki az erdő némasága.
Töprengése közben füttyentést hallott a szomszédos fáról. A rigó köszöntötte:
– Isten hozott, kedves barátom!
– Én is örülök, hogy látlak – felelt trillázva a csalogány, és mindjárt meg is kérdezte, tudja-e a rigó az erdő szokatlan csendjének titkát.
– Fiú-fiú, tudom biz én, hogyne tudnám – felelte készséggel a rigó. Ez a viharos szél madártársainkat annyira megrémítette, hogy behúzódtak fészkeik mélyére. Már napok óta se enni, se inni nem merészkednek ki onnan. Füttyeimmel se tudtam kicsalogatni őket.
A csalogány szomorúan hallgatta a rigót. Nincs rendben ez így, gondolta, és hogy javítsanak a helyzeten, a rigóval eltervezték, hogy alkonyattájt énekelni fognak. Tervüket tett követte. Amikor a nap a látóhatárhoz közeledett, az egyik fán felcsendült a csalogány csodálatos szopránja, a másik fáról a rigó kísérte altot fütyörészve.
E szépség hallatán kiderült az ég, s a szél elcsendesedett. A lenyugvó nap fénye belopózott a faágak közé, és kicsalta fészkük szélére a madarakat, akik rendkívüli kórust rögtönözve háladalt zengtek a visszaállt rendért.
Azóta a csalogány és a rigó, e két bátor madár, viharok idején is énekel, így bátorítva társaikat.
M. Simon Katalin
Fotó: Tóth Mónika
Nagyon szép, megnyugtató