Hirdetés
Hirdetés

Főhajtás a Katrosában

Főhajtás a Katrosában Kovászna megye

Szombat délben közel száz megemlékező vett részt az 1943-as doni katasztrófát megidéző főhajtáson a Felső-Háromszék és a Kászonok között húzódó Katrosa-völgyben. A Történelmi Vitézi Rend kézdiszéki állománya által 2010 óta minden év januárjában megszervezett eseményen alkalomhoz illő beszédek, énekek és szavalat hangzott el, koszorúzás, illetve himnuszaink eléneklése zárta.

A megemlékezés ezúttal is a 2018-ban felavatott, Kelemen Dénes gelencei mester faragta, egy, a 24. határvadász-zászlóalj által használt bunker helyén álló apostoli keresztnél zajlott. V. Ambrus Ágnes tiszteletbeli székkapitány emlékező beszédében, a hősi halált halt vagy a frontvonalon eltűnt katonák mellett az édesanyák és az özvegyek áldozathozatalára is felhívta a figyelmet, akiknek fiuk, illetve férjük nem tért haza soha a Don-kanyarból. V. Nagy Zoltán történész a 80 évvel ezelőtti események hátterének megvilágítása mellett arra is kitért, hogy miközben Magyarország csak hosszas alkudozások után, gyakorlatilag kényszerhelyzetben küldött egy hadsereget a keleti frontra, addig például a Szlovák Köztársaság és a Román Királyság Hitler kegyeiért versengve vonult fel a Wehrmacht oldalán, Ion Antonescu marsall egyenesen két hadsereggel.

A beszédek közben a kézdivásárhelyi Mike Bernadett verset adott elő, a bélafalvi Bögözi Alpár, a kézdiszentkereszti Gáspár családból Adorján, Zalán és Anett pedig énekléssel fokozta az esemény ünnepi jellegét. V. Szima Csaba székkapitány hívó szavára a Történelmi Vitézi Rend több széki állománya, a Székely Nemzeti Tanács egyes széki szervezetei, továbbá Kászonújfalu önkormányzata és a kézdiszentkereszti Trefán Leonárd Általános Iskola nevében helyeztek el koszorúkat, a politikai pártok közül az RMDSZ kézdivásárhelyi szervezete képviseltette magát. A jelenlévők egyperces csenddel adóztak az apostoli kereszt faragójának nemrég elhunyt fia, Kelemen Botond emlékének.

Hol maradnak a román megemlékezések?

 

Az 1942 augusztusa és 1943. február 2-a között zajló, a doni frontvonalat is magába foglaló sztálingrádi csatát a történelem legvéresebb csatájaként tartják számon. Csak a hitleri Németországnak és szövetségeseinek 800 ezer katonája vesztett oda, köztük mintegy 400 ezer német, a Vörös Hadsereg pedig oly mértékű veszteséget szenvedett, hogy a számadatokat sokáig nem is merték nyilvánosságra hozni, újabban 485 ezer főről beszélnek.

A keleti frontra kivezényelt, 253 ezer fős 3. és 4. román hadseregnek 158 ezer katonája halt hősi halált, esett fogságba vagy tűnt el Sztálingrádnál, illetve a Don-kanyarban, ami arányaiban sokkal nagyobb a végül 243 ezres létszámra kiegészített magyar 2. hadsereg 127–128 ezer fős veszteségénél, ám a román köztudatba ez valahogy nem ívódott be, és nem is szoktak különösebb csinnadrattával emlékezni rájuk. Ez főleg azzal magyarázható, hogy 1999-ig gyakorlatilag sem a román történetírás, sem a sajtó nem foglalkozott Sztálingráddal és a Don-kanyarral, és azóta sem szeretik emlegetni Románia második világháborús szerepvállalásának eme szakaszát.

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Hozzászólások
  • User
    Dátum: 2023. január 22., 12:28
    ÉRTÉKELÉS: 11

    Szép, hogy megemlékeztek hőseinkről!!! Ők ártatlan áldozatok voltak, akiket a korrupt vezetőség a halálba küldött! Gyomorforgató viszont, h az ilyen ” vitézek” nem szégyellik meggyalázni hőseink emlékét!!!! Ők mivel vitézebbek mint akik életüket adták hazájukért!!!! Vitézek!!!! A szememben akkor lesztek azok, ha tesztek is a hazáért! A szájkaraté bem vitézség!!!! Szégyelljétek magatokat!!!!!!

  • User
    Dátum: 2023. január 22., 13:03
    ÉRTÉKELÉS: 3

    Tolunk tanulnak , ahogy unnepelunk vagy valami esemenyre emlekezunk azonnal leutanoznak .Az Uz volgyi temetoben is a betonkereszteket olyan helyre tettek aminek semmi koze hozzajuk, de igy konyebb volt egy gondozott temetot elfoglalni. Kozel az UZ volgyi temetohoz vannak a roman katonak sirjai, de azt ki kellet volna takaritani !

  • User
    Dátum: 2023. január 22., 14:29
    ÉRTÉKELÉS: -2

    Menjen el Jassiba, nézze meg két négyzetkilométeren az emlékházakat. Lépjen be az Egyetem előcsarnokába, tekintse meg a falon a személyiségek portréit. Aztán beszéljen egy nemzet művelt- vagy nem műveltségéről. Román megemlékezés nincs, mert nem ünnepelik a Hitler melletti agressziót és jól teszik. Ja, és nincsenek maskarába öltözött “vitézeik”.

  • User
    Dátum: 2023. január 23., 11:44
    ÉRTÉKELÉS: 9

    Szomorú olvasni, hogy milyen szinten van Romániában az általános müveltségi szinvonal, kedves hozzászóló nem az agressziót, háborút ünneplik, hanem azokat a hösöket akik vérüket adták a hazáért.

    • User
      Dátum: 2023. január 24., 22:52
      ÉRTÉKELÉS: 0

      Ne vitatkozzon ezzel az akárkivel, mert úgysem érti meg. Agyba-főbe dicsérte a kommunizmust nemrég, mert a iasi-i egyetem menzáján valamikor a kumunista időkben ingyen csorbát meg villanykörtét kapott. Akkor, amikor ezreket börtönöztek be és vittek kényszermunkára politikai nézeteik miatt. Nem tudom, milyen szakot végezhetett Iasi-ban, de azt nem tudja, hogy a Hitler általi, úgymond “agresszió” amolyan megelőző csapás volt: Sztálin hadserege ugyanis készen állt Németország, majd Európa lerohanására. Hitler ezt akarta megakadályozni. Hogy nem jött össze neki, ez nem rajta múlott.

  • User
    Dátum: 2023. január 23., 16:54
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Mi köze volt a hazának egy szovjet területhez? A hazáért esetleg az harcol hősiesen, aki megvédi egy támadóval szemben. A magyar hadsereg nem önvédelemből volt a Don- kanyarnál, hanem Hitler mellett hódítani, rabolni- adatok vannak a hazaküldött elrabolt holmikról.

    • User
      Dátum: 2023. január 23., 21:48
      ÉRTÉKELÉS: -6

      A háborúba a katona azért megy mert besorozzák és meggyőzik arról, hogy a haza védelme az ellenség legyőzésével lehetséges. Ha ez az ellenség területén történik, annál jobb. Csak azért, hogy tudd!

  • User
    Dátum: 2023. január 23., 22:05
    ÉRTÉKELÉS: 2

    OVének már nincs sok hátra, hogy minket is kivezényeljen valamelyik Don kanyarjába, aztán 40 év múlva mint hősőkről valahol rólunk is megemlékeznek.

  • User
    Dátum: 2023. január 24., 7:18
    ÉRTÉKELÉS: 5

    Most már tudom, hogy a meggyőzött (magyarán elhülyített) katonáknak annál jobb volt az ellenség területére menni és mintegy 130 ezren ott maradni. Köszönöm a felvilágosítást.
    Ha holnap a gyerekeit “győzik meg” hogy induljanak Ukrajnába, szépen felcsomagol nekik néhány szendvicset és menjetek, fiaim, hí a haza?

  • User
    Dátum: 2023. január 24., 11:49
    ÉRTÉKELÉS: -1

    Na ez volt a 100/100 legnagyobb baromság amit eddig.a kommentekben olvastam!Ki/
    kik is akartak küldeni katonákat Ukr.ba?
    Néhány csengő név..
    Márki Zavaros elméjű Péter,Pottyantócskáné,
    Negró Ghior Andrei.Maga hol él?Na gyorsan adja vissza a magyar szem.igazolványát ,hogy Orbán ne küldje harvolni vdbrm…a magánhangzókat képzelje a helyükre!

  • User
    Dátum: 2023. január 25., 11:52
    ÉRTÉKELÉS: -5

    Azt szeretnem meg tudni hogy Torjan be fejezteke a foldek hazhelyek felmereset es azokat mikor lehet telek konyveztetni mert sok helyen a tanacsok a dokumentacuiot le adtak a Telek konyvi Hivatalhoz. Valaszt varunk

  • User
    Dátum: 2023. január 25., 13:24
    ÉRTÉKELÉS: 5

    1. Az utolsó politikai foglyokat 1964- ben kiengedték, utána nem volt börtön és kényszermunka.2. Miért nem ismernénk el azt, ami helyes, legyen az kommunizmusban, demokráciában, feudális rendszerben vagy kukutyini izmusban? 3. Fogadjuk el az abszurd feltételezést, hogy Sztálin, aki nem volt képes élelmet biztosítani sem a népének, le akarta rohanni a legalább kétszer erősebb nyugatot plusz Németországot, és Hitler okkal támadt először.. Akkor is marad a kérdés: mit keresett Magyarország a háborúban?

    • User
      Dátum: 2023. január 26., 9:36
      ÉRTÉKELÉS: 1

      1. …ami nem jelenti azt, hogy nem történt meg. Ezreket öltek meg, tízezreket nyomorítottak meg, jelentős részben a magyar kisebbség kiemelkedő személyiségeit. Gyakorlatilag soha nem rehabilitálták őket, csupán azok, akik túlélték, kaptak némi pénzbeli kártérítést, jóval ’90 után és azt sem egy összegben. A megtorlások gyakorlatilag ’89 végéig folytatódtak, az ellenzékiek folyamatos zaklatásoknak voltak kitéve és politikai gyilkosságok is történtek. Visky Árpád neve mond valamit? És ez csak egyik a sok közül. Kényszermunka azután is volt, ugyan nem büntetőeljárás keretében, hanem “hazafias” munkának beállítva. Például iskolás kölyköket vittek ezerszámra a rovinari-i külszíni szénbányába. Én és osztálytársaim az iskolaigazgatónk leleményességének és nem utolsósorban kapcsolatainak köszönhetően megúsztuk, de rengetegen voltak, akik nem. És… volt maga dolgozni a Duna-csatornánál? Neeem…? Gondoltam. No, én igen! Azt már nem úsztam meg.
      2. Ha jó dolgok – ingyen csorba s egyéb filléres juttatások – voltak is, az, lehetséges, hogy nem a kommunizmusnak volt köszönhető, hanem annak ellenére. De ha igen is: kommunista vezetőség értelmesebbje tudta, hogy az országnak égető szüksége van kiművelt, emellett a vezetőséghez lojális emberfőkre: természetes, hogy az ideológiai agymosásért cserébe voltak kedvezmények.
      3. S végül a fő téma távirati stílusban, vagyis az azértnek a miértje: Magyarország Károlyi, Kun Béla et Co. révén már belekóstolt a kommunizmusba. Tudták, mi vár az országra, ha a szovjetek támogatásával újra uralomra jutnak a kommunisták Magyarországon. Emellett – nagyon helyesen – érdekeltek voltak a területi revízióban is. Kézenfekvő volt tehát, hogy a világ akkori legerősebb hadserege, a Wehrmacht szövetségeseként harcolva győzelem esetén egyrészt elmúlik a kommunista fenyegetés, másrészt visszaszerzik az elvesztett területeket. Az akkori geo-politikai helyzetben ez tűnt a legjobb választásnak. Persze, ma már tudjuk, hogy a legjobb lett volna kimaradni az egészből. De utólag könnyű okosnak lenni.

  • User
    Dátum: 2023. január 26., 14:09
    ÉRTÉKELÉS: 0

    Ezreket nem, de százakat megöltek. 1961-2 előtt. Értem a nagyon finom utalásait, de sajnos, csalódnia kell: nem voltam még párttag sem, az agyamból a keresztényi meggyőződésemet nem mosta ki senki. Lojális alattvalókat neveltek? Becsületesem dolgoztam, azt tettem volna bármilyen rendszerben. Nem lázadoztam, még robbantani sem készültem. Soha semmilyen előnyt nem élveztem azon kívűl, ami minden embernek kijárt: munkahely, ingyen lakás, ingyen egészségügyi ellátás, gyerekeimnek oktatás. Jól sejti, nem voltam a Duna- csatornánál. Korom és képesítésem miatt.
    Visky neve természetesen mond valamit. Agyonalkoholizálta magát a szerencsétlen, szomorú.
    Ami Kun Béláékat illeti. Jó lenne utánanézni, a magyar elit hány képviselője rajongott (legalábbis az első szakaszban) az őszirózsás forradalomért. Bartók Kodály kulturális megbízottak, Juhász Gyula stb.stb. A vörösterror csúf volt, áldozatokkal, igaz, az azt követő fehérterror még durvább volt.És ne feledjük, Kun Béláék sikere reagálás volt az őrült, esztelen militarizmusra. Mégis, az első világháborút ki robbantotta ki? Uganda? Románia?
    És summa summarium: aki százezreket küld háborúba gyilkolni, az kolosszális vérbűnnel terheli magát. Ne ölj!-szól az isteni parancs. Slussz. Semmilyen politikai számítás nem indokolja a gyilkolást.

  • User
    Dátum: 2023. január 31., 21:33
    ÉRTÉKELÉS: 3

    Olvastam, megosztom:
    “a doni hősök életükben nem kaphatták meg az őket megillető tiszteletet, nekünk, utódoknak kell ezt megtennünk. Ezeket a katonákat is valójában bűnösökként kezelték, – mivel a Szovjetunió ellen harcoltak – hőstetteik nem létezhettek- mondta Vargha Tamás. Kiemelte: a Don-kanyarban végsőkig helytálló honvédek hősök voltak, az elesettek hősi halottak, fegyverviselő és használóként nem áldozatok, hanem áldozatot hozó magyar katonák! Akikre ezért tisztelettel kell emlékeznünk, méltatva kitartásukat és példaként tekintve kötelességtudásukra!”