Félszáz éves a rajztagozat

Pénteken a kézdivásárhelyi Incze László Céhtörténeti Múzeumban nyitották meg a helyi Nagy Mózes Elméleti Líceum ötven éve működő rajztagozatának hagyományos évzáró kiállítását. Az évforduló apropóján ezúttal az idei tanév 5–8. osztályos diákjainak munkái mellett az elmúlt fél évszázad évfolyamainak alkotásaiból is csemegézhettek a jelenlévők.

A múzeum időszakos kiállítótermét megtöltő közönséget dr. Dimény Attila múzeumigazgató köszöntötte, hangsúlyozva, „öröm számunkra, hogy a Nagy Mózes Elméleti Líceum ifjú művészeinek munkáit immár ötven éve a múzeumban állítják ki.” A tanintézmény nevében dr. Rancz Teréz aligazgató méltatta a tagozat művészpedagógusainak munkáját. „A ranglétra csúcsán nem a művész, hanem a művésztanár áll, aki nemcsak teremt, hanem lelkeket érzékenyít a művészet befogadására, magára a művészi alkotómunkára. A legmélyebbről érti, látja és érzi a gyermekben lakozó teremtő erőt, ő az, aki észreveszi az emberben ősidők óta megbújó alkotóvágyat.”

Tamás Sándor megyetanácselnök, egykori rajztagozatos diák múltidézője (ezt egy későbbi lapszámunkban közöljük – szerk.) után Józsa Irén nyugalmazott pedagógus szavalta el Kosztolányi Dezső Esti Kornél éneke című versét, majd a végzős rajztagozatosok búcsúztak Miért választottad ezt az utat, vándor? című, dr. Deák Ferenc magyar- és Dezső Zelinda zenetanár által összeállított verses–zenés műsorukkal. Kovács Hunor búcsúbeszédében osztálytársai nevében is megköszönte pedagógusaiknak az életre szóló leckéket, amelyeket a rajzosztályban eltöltött idő alatt kaptak. „A rajzosztály egyensúly a reál, világi tudományok, s az elvont, sejtelmes képzőművészet között. Valódi mesterektől tanulhattuk meg az artisztika rejtelmeit, akik jelentős tudásuk mellé egyedi jellemüket, szívüket, lelküket is beleadják az okításba. Úgy érzem, ezért köszönetet érdemelnek Koszta Ervin festészet-, Szász Edit szobrászat-, Györgyjakab Boróka és Gábor Balázs grafikatanáraink”.

Az évforduló alkalmával a Gábor Áron téren is megtekinthető, vegyes technikával készült alkotásokat Ferencz Éva tanárnő méltatta.

– A munkákon visszatekintőt látunk, az utolsó öt évtized képes történelmét. Hiszen nemcsak a régi tárlatmegnyitókról, iskolai pillanatokról készült fotók pontos lenyomatai a múltnak, hanem az évtizedek során készült alkotások is. Jó elidőzni az ott kiállított táblák előtt, felismerni a reánk hagyott, mai színekbe, formákba, témákba átlényegült közelebbi és távolabbi múltat. Volt és jelenlegi tanítványok munkáiban egyaránt keserédes nosztalgiával ismerhetünk rá Kosztándi Katica néni mese és valóság határát egybemosó házsoraira, Kosztándi Jenő bácsi markáns, nyers erőt sugárzó Dózsáira, Vetró Zsuzsa léleksimogató pasztelljeire, akik így élnek velünk. Ugyanakkor öröm viszontlátni a velünk ünneplő Vetró András lovasfiguráinak, dekoratív maszkjainak, Bakó Kinga vonalvezetésének, élénk színkontrasztjainak és Györgyjakab Boróka közvetlen környezetünkből, természetből ihletődő témáinak lenyomatát a kiállított munkákon.

A június 2-áig látogatható tárlat megnyitójának záró mozzanataként a Dobolyi Tünde jogász által képviselt Rotary Klub a végzős rajzosztályosok közül Szekeres Annát és Trufașu Norbert Zsoltot díjazta.