Felfedezték a szakralitást

Múlt hét végétől Sepsiszentgyörgyön, a Lábasházban is látható a csernátoni Malomkertben július közepén megtartott MiszlaArt alkotótábor termése. A Székely Nemzeti Múzeum kihelyezett kiállítótermében 32 művet bocsátottak közszemlére, a festmények, grafikák, kisplasztikák, szobrok a képzőművészeti stílusok, attitűdök széles skáláját vonultatják fel, de a lényeg, hogy gondolatokat indítanak el – mondta a tárlatmegnyitón Vargha Mihály múzeumigazgató, szobrászművész.

Mint azt már korábban hírül adtuk, a magyarországi Miszlán, egy erdélyi házaspár által felújított kúriában évtizedes hagyománnyal bíró alkotótábor testvérrendezvényeként tartható számon a csernátoni tábor, melynek történetéhez ezúttal újabb adalékokat is hozzáfűzött Vargha Mihály. Ő maga is egyike lévén a korábban Miszlán alkotó meghívott művészeknek, azt tapasztalta, hogy a többszörösen díjazott, Magyar Akadémia-ösztöndíjas képzőművészek közül sokan még nem jártak Erdélyben. Ezt a helyzetet orvosolandó, meghívta a társaságot Háromszékre, és rendkívül találó választás volt éppen a Malomkertet kiszemelni helyszínül.

Tíz napig itt alkottak a meghívottak, körbejárván az identitás, identitáskeresés témáját, ugyanakkor esténként 2–3 résztvevő vetített képes előadásokban részletesebben is bemutatkozott. Az egyéni élettörténetekben felbukkantak eltépett erdélyi gyökerek is, de ami nagy pozitívuma a tábornak, hogy esténként éjfélbe nyúló baráti szakmai vitákra került sor, a politika teljes kizárásával. Vargha elvitte a vendégeket, hogy megmutassa nekik Erdély e szegletét, épített, természeti és művészeti örökségünket, miközben újra átélte az ahhoz fűződő kapcsolatát, és ez megtisztulást eredményezett benne – vallotta be személyes megéléseit. Érdekes módon a meghívottak közül sokan, akik pedig korábban nem művelték a szakrális művészetet, a táborban ilyen alkotásokat adtak ki a kezükből.

Revelatív együttlét volt – foglalta össze tömören a lényeget a múzeumigazgató, de ehhez hozzátartozott a Malomkertben elfogyasztott finom tárkonyos-pityókás leves, a kapros-túrós puliszka meg a táncház és székely ing is, amivel Kézdivásárhelyen fölszerelkeztek a magyarországi vendégek. Mindezeken túl legfőbb hozadéka a tábornak, hogy az eltépett szálakat, kapcsolatokat összebogozta, megerősítette, építette, miközben a kiállított művek sokféleségükben is békésen megférnek egymás mellett, egyszerre láthatók avantgárd jellegű és életszerű, figuratív művek. Ezek a későbbiekben a Székely Nemzeti Múzeum kortárs művészeti gyűjteményét gyarapítják majd.

A kiállítás másfél hónapig látogatható a Lábasházban.