Felhívás!

Emlékek délutánja Zalánpatakon

Emlékek délutánja Zalánpatakon Kultúra

Azok a zalánpatakiak, akik vasárnap, október 10-én eljöttek a helyi római katolikus templomban koradélután tartott szentmisére, egyben egy különös időutazáson is részt vehettek a templomudvaron megnyitott Valahol messze, valamikor régen címet viselő, régi zalánpataki emlékképekből nyitott kiállítás kapcsán.

A kiállítást a Kovászna Megyei Művelődési Központ szervezte a Zalánpatak Falumúzeumért Egyesület és a mikóújfalusi római katolikus plébánia támogatásával, illetve számos helybéli, régi fényképeit közreadó lakos segítségével.

Szőts-Papp Zsuzsa, a művelődési központ munkatársa a kiállításmegnyitón elmondta, a faluból Préda Barna és Simon Emese segédletével mintegy 200 képből álló anyagot gyűjtöttek össze, a fotográfia kezdeteitől egészen a múlt század ötvenes éveiig, ezekből válogattak ki és állítottak ki, ötven képet, betekintést engedve általuk Zalánpatak múltjába, azokba a régi szép időkbe, amikor itt, a hegyek-dombok között elbújt kis faluban is más idők jártak.

A kiállításmegnyitón Préda Barna a falubeliek által csak Bótoskának hívott Karácsony János egy 1966-ban írt versét olvasta fel: „Valahol messze, valamikor régen, / Játszodtam egy csorgó patak szélen. Ott volt apám, anyám és a testvéreim, / Hányszor elvezetnek oda emlékeim. Többrésze pihennek már a hantok alatt, / Szeretteim után, csak az emlék maradt…”

A kiállításmegnyitó előtt tartott szentmise alkalmával Simó Gábor plébános is köszönetet mondott a kiállítók által „felszínre hozott” kincsekért, imádságában pedig arra kérte a Mennyei Atyát, adjon nekünk bölcsességet, hogy mindig az igazi értékeket választhassuk, és soha ne szűnjünk meg jót cselekedni, „mert csak így élhetünk igazi, bölcs életet itt a Földön”– mondta.

A megnyitón a baróti Bujka énekegyüttes népdalcsokorral kedveskedett a helyieknek.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.