Élmények nyomában

Riportokká csontosodott versek, avagy versekké nemesedett riportok? – tevődik fel a kérdés Lövétei Lázár László Feketemunka (Egy hónap) című, a pozsonyi Kalligram Kiadónál frissen megjelent verseskötetének fellapozása során. Tartalmával a sepsiszentgyörgyi közönség is megismerkedhetett csütörtök este a Bod Péter Megyei Könyvtárban tartott bemutatón, amelyen a szerzővel Szonda Szabolcs igazgató beszélgetett.

Az intézményvezető kérdésére adott válaszából a költőtől megtudhattuk, hogy a prózaírókhoz hasonlóan előre tervez, ezért a tudatában már körvonalazódott a következő kötetének munkacíme és üzenete. Az viszont az élet, egyéni sors alakulásának a függvénye is, hogy végül milyen élmények kerülnek megírásra. Így például a 2005-ben Két szék között címmel megjelent kötetének témáját a hirtelen nyakába szakadt rákbetegség szolgáltatta, míg a Zöld címűben (2011) a falusi gyermek-ember életvitelének a megjelenítéséhez, tapasztalatainak az átadásához próbált nyelvezetet és hangot találni. Tematikailag a Feketemunka (2021) is szerves egységet képez, de az előbbiektől különböző töltetű tapasztalatoknak versekbe faragott gyűjteménye. Saját bevallása szerint azonban mindhárom kötetben és úgy általában csak arról ír, „ami a szívén fekszik.”

Szonda Szabolcs szerint a kommunizmus bukása után az erdélyi magyarok körében – és nem csak – egyre jobban elharapódzó anyaországi feketemunka témaköre megkerülhetetlen a társadalmunk akkori állapotának ábrázolásában. Hiszen a mindennapok megélhetési kényszere alatt végül jelenséggé duzzadt. Eddig azonban riportokban, illetve szociológiai tanulmányokban került feldolgozásra és nem verseskötetben, így a megjelenése premiernek számít. Annál is inkább, hogy a szerzőtől azt is megtudhattuk, saját élményeit gyömöszölte bele. Bölcsészhallgató korában ugyanis a nyári szünetekben segédmunkásként egy-egy hónapra maga is a magyarországi építőiparban zajló feketemunka részese volt. Ezen alkalmakkor ott dolgozó rokonai fogadták be, akiknek ily módon is köszönetet mond a segítségért és megértésért.

A baráti és közvetlen hangnemben zajló társalgás során rávilágítottak, hogy az anyaországiakkal közös nyelv ellenére bizonyos szokásaink és kifejezéseink különböznek. És ez esetenként gondot okozott-okoz az erdélyi, jelen esetben székely munkavállalónak, amint a költő által felolvasott, Ehető papír című versben tükröződik. Kiderült továbbá, hogy a kötet befejezése okozott némi nehézséget, mert hazatérni és megérkezni más-más módon is lehet.

„A ‘90-es évek eleje-közepe. A hőskor. Feketemunkások Magyarország szinte minden szegletében. Tartózkodási és munkavállalási engedély nélkül. Tartoztam ezzel a könyvvel magamnak is, a népes rokonságnak is – de legalább ennyire izgalmas volt a kérdés, hogy ezekbe a csontszáraz »riportokba« vajon sikerül-e annyi vért (érzelmet?, lelket?) diktálni, hogy megmozduljanak, és versként kezdjenek viselkedni” – vallja legújabb könyvéről a költő. Mi pedig a bemutatón megejtett felolvasások jóvoltából belekóstolván a tartalmába, megízlelvén a benne elhelyezett versek sajátos zamatát, üzenjük neki: sikerült, és köszönjük, hogy belevágott.