Búcsú nélkül

Ezt nem hittük volna, hogy Máthé Dénes Tanár úr, 80 éves korában, elköszönés nélkül hagy itt bennünket. Illetve, valaki azért felvilágosított, hogy az utóbbi hónapokban mintha készülődött volna, mert igen-igen kívánkozott haza szülőfalujába, Homoródabásfalvára.

Ez a kicsi, alig háromszáz lélekszámot, ha elérő falucska mindenkor várta, s ő ment is, ha más nem, hát befogott kocsijába, végigzötykölődött a sokáig szemtelenül hitvány, két fontos székely várost összekötő, mezei útnak is nehezen nevezhető, de azért megyei útnak mondott keréktörőn, s visszatérve otthonról ide haza, hol humorosan, hol mérgesen magyarázta a vállalkozás roppant hepehupás történéseit. Tény, hogy otthon, azaz az Udvarhelytől tizenegy kilométerre fekvő, Homoródszentmárton hónaljában meghúzódó unitárius településke el is várta, hogy ő időnként megjelenjék. S nem csak megszokásból ment, hanem kopjafákat faragtatott, állíttatott elődeinek, közeli rokonainak, de az utolsó számbavétel már elmaradt. Hát most találkoztunk a piacon – mondta valaki, s én is bizonyíthatom, hogy vagy két-három hónappal ezelőtt a Tribunalul Județean pimaszsága miatt dühöngtünk, amiért az a hivatal vagy intézmény arra sem méltat bennünket, hogy becsületes magyar nyelven is kiírják annak nevét. Mert ezt kívánná meg a becsület.

Eszembe jut az is, hogy milyen nagy szeretettel beszélt tanítványairól, a kereskedelmisekről, a reformátusbeliekről, a mikósokról, s nem csupán azokat emlegette, akik sokra vitték, hanem azokat is, akikből „csupán” közemberek lettek, de talpig becsületesek. Valahányszor ránk köszönt egy-egy régebbi tanulója, intett, hogy ez is tanítványa volt. Ez azért lényeges, mert manapság még az aktív pedagógusoknak sem illik köszönni, nemhogy a katedrán túliaknak.

Ám azért csak ide kívánkozik, hogy mintegy százhetven orvos, patikus mondhatja el, hogy Máthé Dénes indította el a megálmodott pályán. Hirtelen halála mindenkit megdöbbentett. Az is, hogy a magyar fővárosban illant el a szó szoros értelmében, percet sem szánva arra, hogy élve legközelebbjei még hozzá szólhassanak. És nagyemberhez méltó volt éltében megfogalmazott hagyatkozása: porainak egy részét az új szemerjai temetőben, másik részét pedig Abásfalva temetőjében hantolják el! Nagyszerű ember volt, mélyen unitárius, aki nagybetűs Tanárként marad meg emlékezetünkben!