Az EMŰK hozadéka

A Sapientia Alapítvány, valamint saját gyűjteményéből válogatott 100 képzőművészeti alkotás bemutatásával emlékezett meg az Erdélyi Művészeti Központ (EMŰK) a számára kialakított és rendelkezésére bocsátott Olt utcai épületben megnyílt első kiállításának ötödik évfordulójáról. A rangos eseményt a népes közönségen kívül Erdély református püspöke, valamint a megye és város elöljárója is megtisztelte jelenlétével.

Az egybegyűltekhez érthető meghatódottsággal szóló Vécsi-Nagy Zoltán művészettörténész felidézte, hogy az általa vezetett intézmény létrejötte néhai Jakobovits Miklós festőművésznek, valamint az ötletet felkaroló művészeknek és politikusoknak köszönhető. Merész álmuk megvalósítása tette lehetővé, hogy a székházuk, valamint a szintén rendelkezésükre bocsátott Lábasház termeiben eddig 100 kiállítást rendezhettek.

Ezek és a Székelyföldi Grafikai Biennálék hozadéka az immár tulajdonukat képező 330, az elmúlt száz esztendő romániai magyar képzőművészeti termésének valamennyi stílusjegyét magán hordozó alkotás. Közülük válogatták ki a teljesség igénye nélkül a most közszemlére helyezet műveket – szám szerint százat –, amelyek a klasszikus, modern és kortárs szemléletet egyaránt tükrözik. Kincsestáruk ugyanakkor a Sapientia Alapítvány által működtetett szakkuratórium által javasolt műtárgyaknak a magyarországi Bethlen Gábor Alap támogatásával történő megvásárlásával is folyamatos bővül.

Székely István, az RMDSZ ügyvezető alelnöke, az EMŰK létrehozásának egyik kezdeményezője az intézmény létrejöttének hátterét tárta a nyilvánosság elé. Rámutatott, 1990-ben az erdélyi magyar politikai elit egy olyan államot akart, amely működtetésében a civil szervezeteknek meghatározó szerepük van. Ennek alapjait pedig az általuk létrehozott intézményrendszer, köztük a kezdetben Erdélyi Képzőművészeti Múzeumként vagy Erdélyi Magyar Galériaként emlegetett EMŰK képezte volna. Ez a szándék azonban a román fél ellenállásába ütközött, és az 1991-ben érvénybe léptetett Alkotmány előírásai azt is világossá tették, hogy meghatározatlan időre le kell róla mondani.

Kénytelenek voltak tehát megváltoztatni az elképzeléseiket, amelyeket végül az 1998-tól folyamatosan bővülő hatáskörrel rendelkező önkormányzatokra támaszkodva láttak megvalósíthatónak. Ehhez viszont egy olyan város kellett, amelynek lakossága vélhetően 100 esztendő multán is magyar többségű lesz, és a szándékot jelenlegi vezetése is támogatja. Így esett a választás Sepsiszentgyörgye, mely város művészetkedvelő közönsége, önkormányzatának testülete és polgármestere messzemenően megfeleltek és megfelelnek az elvárásoknak. Éppen ezért a magyar állam anyagi támogatásával ezen a téren is fejlesztések várhatók.

A Székely Nemzeti Múzeum igazgatója, Vargha Mihály hiánypótlónak nevezte az EMŰK megalakítását, mert az 1918 utáni erdélyi magyar képzőművészet alkotásainak összegyűjtését és bemutatását eddig egyetlen magyarországi vagy romániai intézmény sem vállalta magára. A szemet gyönyörködtető látványon, illetve múltat számba vevő, jövőt körvonalazó beszédeken kívül a Sipos Zoltán által dirigált Pro Musica Kamarakórus lélektisztító előadása is hozzájárult a rendezvény súlyához méltó bensőséges és emelkedett hangulat megteremtéséhez.