Felhívás!

Az angyalnak csak az iskolát kell visszahoznia!

Az angyalnak csak az iskolát kell visszahoznia! Kultúra

Hogy milyen a karácsony egy háromgyerekes család életében, ahol az ünnep a hagyományokra, Jézus Krisztus születésére alapul? Ahol nincs csili-vili, nincs kivilágítás, csak az adventi énekek hallatszanak a sötét estéken? A kézdivásárhelyi Bakó-Fazakas Zsuzsa óvónőnél és családjánál nyerhettünk betekintést az adventi előkészületekbe. Amíg a szülők meséltek, Luca mézeskalácsot formázott, elénekelte kedvenc adventi énekeit, a fiúk kamaszosan figyelőztek. Kaptunk egy jól bevált receptet és jó néhány ébresztő gondolatot is.

– Hogyan készülnek a karácsonyra, mivel telik a várakozás?

– Az ünnep, az advent nálunk kimondottan Jézus Krisztus születésén alapul, tehát a lényegre törekszünk. Adventben szinte mindennap elmegyünk a férjemmel rorátéra, esténként pedig együtt imádkozunk a gyerekekkel. Van, amikor ez nem sikerül, a fiúk már nagyobbak, kamaszok, edzésekre járnak. Nehéz megszervezni, de ha összejön, az egy nagyon jó zárása a napnak, hiszen érezzük az Úr eljövetelét. Idén talán még jobban sikerült a várakozás, hiszen nem volt százféle esemény, feladat. Itthonról dolgozhattam, a gyerekek itthonról tanultak. Délelőtt elvégeztem a tennivalókat, aztán miénk volt a nap Lucával. Rengeteg időnk volt olyan dolgokra, amelyekre máskor nem jut. Karácsonyi, adventi énekeket tanultunk, nemezből elkészítettük a betlehemet, mézeskalácsot sütöttünk.

Luca pici kora óta otthonos a konyhában, a mézeskalács formázása és díszítése az egyik kedvenc karácsonyi programja

– Ahogy közeledünk az ünnep felé, zsúfoltabbá válnak a napjaik?

– Igyekszünk arra, hogy ne pörögjünk be. Valójában a legfontosabb, hogy magamra figyeljek. Egy anya a ház szíve-lelke, ha én nem vagyok egyensúlyban, minden szétesik. Ha nem figyelek, elönt a nyugtalanság, hogy minden a helyén legyen időben. De nem szeretek elsietni semmit, főleg a lényeget nem. Persze a takarításból mindenki kiveszi a részét, de nincs nálunk például kivilágítás, nincs ezer karácsonyi dísz, nincs időnap előtt karácsonyfa, csecse-becse. Az egyszerűségre törekszünk. Az advent szerintem sötét, az elcsendesülésről, a lenyugvásról szól. Majd, ahogyan egyre több gyertyát gyújtunk meg az adventi koszorún, úgy lesz egyre fényesebb. Dolgozunk azon is, hogy ne az anyagiasság legyen a középpontban. Ebből a gyerekek is egyre többet engedtek el.

Évek óta ugyanazok a receptek kerülnek terítékre, ahogyan a díszítés, az ünneplés, a menü is hagyományos

– Ha már gyerekek, ki mit kért idén az angyaltól?

Luca (6 éves): Én eddig már kértem mindent, amit meg is kaptam, úgyhogy most csak azt kérem, hozza vissza az iskolát.

Vajk (14 éves) és Bátor (16 éves): Mi semmit nem írtunk az angyalnak, mert nem bízunk benne, hogy azt hozná el, ami megfelelő lenne.

Zsuzsa: Tudják a gyerekek, hogy az angyal, ha szerényen is, de eljön. Régebben több mindent kértek, de mostanra már bennük is megváltozott ez. A Mikulás is olyan dolgokat hozott, amikre szükségünk volt.

– Az Antanténusz Egyesülettel mindig megtartják a jeles napokat, ez idén a járvány miatt elmaradt. Itthon figyelnek erre?

– Itthon is meg szoktuk ülni a jeles napokat. Figyelünk, hogy András-nappal a hegedűtok bezáródjon. De hát van nekem egy Luca lányom, így Luca napja is egész napos program.

– Mit csináltonak, mire figyelnek Luca napján?

Luca: Búzát vetettünk, ami a jövő évi termést mutatja meg. Nem szabad varrni ezen a napon. Meg kellett volna varrnunk a betlehemi figurákat, de mondtam anyának, hogy nem szabad, betartottuk. Aki ezen a napon varr, az bevarrhatja a tyúkok fenekét. Szoktam hagymanaptárt is csinálni, idén az elmaradt.

– Zsuzsa, honnan a hagyományok iránti szeretet?

– Az én életemben a hagyományok előbb voltak, mint maga a hit. A nagyszüleim tanították meg, adták át és szerettették meg velem. Mamával tartottuk a jeles napokat, a naptár kint volt a falon, mindig láttuk, milyen nap van, mire kell figyelni. A hitem az elmém, érzelmeim, tudatom beérésével érkezett. Nem mondom, hogy nem kell haladni a korral. A kettő nem zárja ki egymást. Mostanában úgy látom, inkább a kényelemre és a divatra törekednek az emberek. Viszont szerintem badarság más népek szokásait átvenni, olyanokat, amihez semmi közünk. Mi is utazunk külföldre, felfedezzük, tiszteljük, elbeszéljük, megkóstoljuk, megcsodáljuk az ottani hagyományokat. Aztán hazajövünk, rájövünk, hogy vannak átfödések, de nem tápláljuk, csak azt, ami a miénk.

Zsuzsa és Luca idén nemezből készítette el a betlehemi figurákat. A körülményeknek köszönhetően ebben az évben több idő jutott ilyen programokra

– Fiúk, ti kamaszként hogyan álltok ezekhez a hagyományokhoz?

– Vagányak és fontosak, igaz, most nem divatosak. Mi nagyon szeretjük a népzenét. Valószínűleg mi is továbbvisszük majd a későbbiekben.

– Karácsony napjait hogyan kell elképzelni a Bakó-Fazakas családnál?

– Most már évek óta a családé a szenteste. Régen a bátyámékkal ünnepeltünk, néha a nagyszülők is jöttek, de az utóbbi időben csak mi ötön ünneplünk. Elmegyünk az éjféli misére, közben itthon megjön az angyal, éneklünk a fa mellett. Az elmúlt években zsúfoltra sikeredett volt ez az este, hiszen egyik gyerek az Özsébben lépett fel, a másik a kantai templomban, így rohangátunk. Ez persze mindig egy felemelő érzés is, látni-hallani a gyerekedet karácsonyi énekeket kántálni. Péntek reggel aztán a bátyám családjával reggelizünk, ebédre pedig a férjem édesapjához megyünk. Most már nem érdekel, ha egy sarokban ott marad a por az ünnepekre. Boldog vagyok, hiszen együtt vagyunk, egészségben a családdal. Ennél nagyobb ajándék nincs, nem kell más a fa alá. Szeretném, ha évek múltán is ezekre a pillanatokra emlékeznének a gyerekek, fontos, hogy mit visznek magukkal, mibe kapaszkodhatnak.

– Ki mit szeret igazán a karácsonyban?

Luca: Amikor elmegyünk templomba, és amikor hazajövünk, már itt van a karácsonyfa és az ajándékok. Mindig alig hiszem el, hogy megjött az angyal!

Vajk: Én is ezt szeretem, valamint az éjféli misét, a fa melletti éneklést.

Bátor: Hogy lehet finomakat enni.

Luca, Vajk, Zsuzsa, Bátor és Csaba. Egy öttagú család, akikből árad a szeretet, a béke. Együtt takarítanak, főznek, zenélnek, imádkoznak – erről szól a várakozásuk

– Apropó, finom falatok. Mi lesz a karácsonyi menü?

– A menü is hagyományos. Karácsony előtt disznót vágunk, kocsonyát főzünk, kolbászt és hurkát töltünk. Így az ünnepi asztalra felkerül a bőség jelképe, mint a kolbász. A további jelképek, mint alma, dió is előkerülnek. A férjem készíti a töltött káposztát. Az évek során rájöttünk, hogy neki megy az igazán, amíg én ideges vagyok a főzése közben, ő nem az. Mi, lányok pedig sütünk: mézeskalácsot, mákos és diós bejglit. Nem is tudom, hány éve, mindig ugyanazon receptek szerint készítjük ezeket. Luca mindig segít, otthonosan mozog a konyhában. Egészen pici volt, amikor a hordozóban feltettem a konyhapultra, miközben főztem. Azóta itt van. Ámulat, hogy milyen ügyesen formázza és írókázza a mézeskalácsokat!

Zsuzsáék mézeskalács receptje:

Hozzávalók: 70 dkg liszt, 25 dkg méz, 20 dkg cukor, 10 dkg margarin, 2 tojás, 5 dkg kandírozott citrom, 5 dkg kandírozott narancs, 1 púpozott evőkanál kakaó, 1 kávéskanál szegfűszeg, 1 púpozott teáskanál fahéj, ¼ teáskanál kardamom, 1 csipet só, 5 g szódabikarbóna 2 evőkanál vízben feloldva, liszt a kinyújtáshoz.

Elkészítés: A margarint, a mézet, a cukrot felforrósítjuk, majd lehűtjük. A szódabikarbónát, a sót, a fűszereket és a tojást a masszával jól összedolgozzuk. Végül hozzákeverjük a lisztet, a kandírozott citromot és narancsot. A tésztát két napra, vagy ha lehet egy hétre is, hidegre tesszük pihenni. Majd 4 mm vastagra kinyújtjuk, a figurákat kiszaggatjuk, vagy sablon alapján kivágjuk, és sütőpapíron 170 Celsius-fokon, kb. 15 percig sütjük. A kisült tészta kemény lesz, de majd megpuhul.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások