Koszta Ervin és tanítványai közös tárlata
A Vigadó Művelődési Központ dísztermében december 6-án 18 órától Mester és tanítvány...
A Székely Hírmondó terjesztését szeptember 1-jétől új csapat vette kézbe. Tudjuk, az utóbbi időben akadtak gondok a lapkézbesítés terén, remélhetőleg ezeket mielőbb orvosolni tudjuk, ezen dolgozunk. Addig is annak érdekében, hogy a jövőben zökkenőmentesen tudjuk eljuttatni postaládájába kedvenc napilapját, kérjük, legkésőbb az adott hónap utolsó napjáig rendelje meg a Székely Hírmondót a következő hónapra.
További jó hírrel is tudunk szolgálni: szeptember 12-től újra megnyitjuk sepsiszentgyörgyi ügyfélszolgálatunkat a Csíki u. 7. sz. alatt, ahol hétköznap 8 és 16 óra között állunk rendelkezésükre: apróhirdetést adhatnak fel, lapokat, folyóiratokat rendelhetnek meg, de minden téren igyekszünk a segítségükre lenni. A kézdivásárhelyi ügyfélszolgálat változatlanul a Függetlenség u. 1. sz. alatt működik ugyancsak 8 és 16 óra között.
Amennyiben a Székely Hírmondót többször is késve vagy netán egyáltalán nem kapja kézbe, kérjük, hívja bizalommal a 0728.048.136-os telefonszámot.
A Prima Press Kft. terjesztési osztálya nevében:
Balogh Kinga
A minőségi olvasnivalót kínáló vállalkozás mellett az esemény társszervezője a Bod Péter Megyei Könyvtár volt. Igazgatója, Szonda Szabolcs köszöntő szavait követően, nyugdíjba vonult hivatali elődje, Kiss Jenő társalgott a szerzővel. Ennek során többek között megtudhattuk, hogy Kató Zoltán (1969) saját bevallása szerint a butasága miatt, valamint a benne felgyülemlett harag és indulat hatására hagyta itt a városunkat immár 15 esztendeje, majd telepedett le Bécsben. Így lett a biológus–botanikus, muzeológus intézményvezetőből (2000–2006 között a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója) mosogatófiú, műbútorasztalos, bútorrestaurátor-vállalkozó, templomszolga, újságíró-szerkesztő és szépíró. Cikkei a Bécsi Naplóban, a Bécsi Postában, a Brassói Lapokban, a Székely Hírmondóban és a Magyar Múzeumokban jelentek meg.
Beszélgetőtársa kérdésére válaszolva elcsángált honfitársunk elárulta, úgy vált tárcaíróvá, hogy „őszintén és hevesen novellát akart írni.” Éppen ezért az Óraátállítás című, 2020-ban nyomdafestéket látott első kötetében a tárcák mellett novellák, elbeszélések és karcolatok is szerepelnek. Kiderült azonban, hogy a világ eseményeinek véleményezését és a rögtönzést, vagy a fényképhez hasonlóan „egy villanás, szikra, tünemény, érzés és gondolat megragadását” is lehetővé tevő tárca területén otthonosabban mozog. Így az írásait elolvasó és véleményező Borcsa János, kézdivásárhelyi irodalomkritikus is e kihalófélben lévő műfaj használatára bátorította.
Kiss Jenő szerint a most Sepsiszentgyörgyön is bemutatkozó író változatos, önéletrajzi és filozófiai vonatkozásoktól sem mentes témák széles skáláját dolgozza fel, ily módon irodalommá alakítván a vele történteket. És a művek hangulatát, zamatát a szerző fiának tolmácsolásában megízlelvén, a hallgatóság örömmel nyugtázhatta, hogy a célkitűzését is sikerült megvalósítani. Arra vágyott ugyanis, ha valamit érez, ha valamire gondol, azt úgy tudja leírni, „ahogy Kosztolányi is mindig ajánlotta: tisztán, világosan és érthetően.”
A „Hol a haza” kérdésére válaszolva Kató megjegyezte, hogy „aki igazán boldog ember akar lenni, ne mozduljon ki a szülőfalujából, még a szomszéd településre sem.” Hiszen nagyon kevés világpolgár létezik, az otthonról elszakadtak többségét honvágy gyötri, még akkor is, ha ezt még maga előtt sem hajlandó beismerni. Ráadásul furcsa módon a szülőföld vonzása az idő múlásával nem csökken, hanem növekszik, és a gyermekkori élmények, emlékek is egyre élesebbé válnak.
Az író végezetül megfogalmazott egy személyekre lebontható, de nemzetekre is érvényes jó tanácsot: „saját magunknak ne hazudjunk, mert ez reménytelenné teszi a nehézségekből való kilábalást, és bizonytalanná a jövőt. Nézzünk szembe a valós énünkkel, és igyekezzünk rábukkanni a gyengeségeinkre, mert csak így lehetünk úrrá rajtuk, és küszöbölhetjük ki azokat.”
Koszonjuk! 🙂