A dohányzás kultúrtörténete

Rengeteg gyűjtő és társintézmény, számos lelkes munkatárs hozzájárulásával nyílt meg csütörtök este a Lábasházban a Székely Nemzeti Múzeum legújabb, Éltemet, ha elpipáztam című kiállítása, mely a dohányzás kultúrtörténetét, a háromszéki dohánytermesztést és dohányfeldolgozást járja körül. Egy olyan témáról van szó, amelynek valamelyik vetületében nagyon sokan érintettek, remélhetőleg ez a kiállítás látogatóinak a számában is megmutatkozik.

Sok lokálpatrióta és múzeumbarát aggodalmára, kérdésére válaszolva Vargha Mihály múzeumigazgató a kiállításmegnyitó bevezetőjében elmondta, a Székely Nemzeti Múzeum Kós Károly által tervezett főépületének felújítási munkálatai jól haladnak, minőségileg is állják a helyüket, így azt tervezik, hogy legkésőbb jövő év őszén birtokba vehetik a megújult épületet.

A most még külső helyszínre kényszerült kiállításnak két apropója volt: egyik, hogy a múzeum jelentős pipagyűjteményét, melyet több társintézmény is kölcsönkért, egy saját kiállításon is megmutatták volna, de a dohánygyár visszakerülése a város tulajdonába is indokolta ennek a tárlatnak a létrehozását. Utóbbi olyan jelentős momentum, melyet száz évvel ezelőtt a város polgárai üdvrivalgással és kalapdobálással vettek volna tudomásul – mondta Vargha Mihály.

Széles körű elterjedtsége folytán a dohány fogyasztása kulturális jelenségként is megnyilvánul, de a gazdaságra, életmódra és a művészetekre is hatással volt – fogalmazott Tóth-Bartos András történész, hozzátéve, hogy e kiállítás mindezen jellegét igyekszik bemutatni.

A lábasházbeli tárlat első termében elsősorban a (háromszéki) dohánytermesztés, feldolgozás, a 2011-ben a hazai dohányipar utolsó bástyájaként összeomló szentgyörgyi cigarettagyár van a fókuszban. A szemerjai dohány az 1800-as évek Erdélyében igen híres volt, akkoriban még a helyi termesztők kertjeiben nagy felületeket foglalt ez a növény. Ám a század végén a filoxéra nagy kárt tett az ültetvényekben, a tömegtermelés is lesújtotta a helyi termelőket, a dohánygyár létesítése egy gazdaságpolitikai válaszlépés volt erre a helyzetre, így próbálták a helyi termelést újra talpra állítani – magyarázta Szőcsné Gazda Enikő néprajzkutató, a kiállítás egyik kurátora.

Egy következő kis teremben egy korabeli kis trafikba léphetünk be, de kicsit odébb egy dohányzószalon hangulatába is belemártózhatunk. Az utolsó teremben kapott helyett a pipagyűjtemény, amelyben Mikó Imre és Teleki Sándor pipáját is láthatjuk, itt viszont a dohányzás egészségre ártalmas voltával és a leszokásra való biztatással is szembesülhet a látogató.

A kiállítás kurátorai szerint, ha a szervezésre még több időt szántak volna, még több teremre való anyag begyűlt volna, annyian kölcsönöztek és adományoztak tárgyakat. Gazda Enikő megköszönte Beke Ernő és a Gyűjtemények Háza, a Haáz Rezső Múzeum, a Haszmann Pál Múzeum, a Kriza János Néprajzi Társaság, a zabolai Csángó Múzeum, a dohánymúzeum.hu online gyűjtemény, Adrian Boeriu, Tóth Pál (Kuki bohóc), Lázár Mária, Lakatos Béla, Sípos Imre gyűjtők, Suciu Róbert és Krisztina marosludasi dohánytermelők, Nagy Zsolt etnobotanikus, Ráduly Enikő doktornő és a közegészségügyi igazgatóság, valamint saját kollégáinak lelkes hozzájárulását a tárlathoz, melynek látványvilágát Péter Alpár képzőművész tervezte meg.

Megtekinthető hétköznap 9 és 16, hétvégén 10 és 14 óra között zöld igazolvány felmutatásával. Ne hagyják ki!