A XXVII. Erdővidéki Közművelődési Napok

A XXVII. Erdővidéki Közművelődési Napok Kultúra

A baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület és Erdővidék Múzeuma idén 27. alkalommal szervezte meg az Erdővidéki Közművelődési Napokat, amelynek ezúttal is kiemelkedő eseménye volt az Erdővidék Kultúrájáért díj átadása. Ezenkívül fotókiállítás nyílt, színházi előadás és hangverseny szórakoztatta a nagyérdeműt, a Tortoma Önképzőkör vendégeként Fodor Tamás, Magyarország csíkszeredai konzulátusának konzulja tartott előadást, kolozsvári biológusok tartottak több helyszínen is természetismereti foglalkozásokat, végül pedig a közművelődési napok záróeseményeként 90. születésnapja alkalmából dr. Egyed Ákos történészt, akadémikust köszöntötték szülőfalujában, Bodosban.

Egy budapesti, aki szeret minket

Az Erdővidéki Közművelődési Napok egyik fontos helyszíne ezúttal is Erdővidék Múzeumának Kászoni Gáspár-terme volt, ahol a nyitóeseményt is tartották. A Tortoma Önképzőkör – mely, mint Demeter Zoltán szervező elmondta, először ékelődött be a Közművelődési Napok keretébe – meghívottja ezúttal Fodor Tamás, konzul volt, aki munkájával kapcsolatos érdekes információkat osztott meg a hallgatósággal, ugyanakkor beszélt magánéletéről, a Magyarország jelenlegi határain kívül élők magyar állampolgárságának fontosságáról, a főkonzulátusnál folytatott anyakönyvvezetői munkáról is. A konzul elmondta, tizenöt éve, hogy kormánytisztviselőként dolgozik, ebből hat évet állami protokollokkal foglalkozva töltött, 2009-ben került a külügyminisztériumba, először Kolozsváron, aztán Csíkszeredában töltve be konzuli tisztséget, ahol jelenleg is él családjával együtt. Kolozsvári időszaka alatt mintegy 93 ezer erdélyi magyar ember vette át tőle a honosítási okiratát, egyébként pedig, hangsúlyozta, jelenleg olyan hatszázezer körülire tehető azok száma Erdélyben, akik rendelkeznek magyar állampolgársággal is.


Fodor Tamás szereti munkáját, és szereti Csíkszeredát, bevallotta, úgy érzi, gyermekei itt, Erdélyben a budapestinél sokkal egészségesebb értékrendben nevelkedhetnek, olyanban, melyben első helyen a család, a hazaszeretet, a magyar nemzet iránti elkötelezettség áll.

Fotókon Erdővidék értékei és értékes emberei

Szerdán ugyancsak Erdővidék Múzeumának Kászoni Gáspár-termében fotókiállításra hívták az érdekelteket. Azt ugyan már rég tudja mindenki, hogy Erdővidék számos természeti szépséggel büszkélkedhet, ám ebben a tájban élve a mindennapokat, ezek a szépségek nem annyira feltűnőek. Ha azokat azonban profi fotósok szemléltetik kinagyított fényképeken, akkor mindjárt más megvilágításban látjuk Erdővidéket, és magunk, itt élők is, újra és újra rácsodálkozunk szépségeire. Ez történt a közművelődési napok fotókiállításán is, melynek hangulatába Hoffmann Edit muzeológus vezetett be, felolvasva Egyed Emese Bodos felé, Bodosban című versét.


„Szövőszékek és szekérpántok, / útrakelő férfiúálmok, / hazabotorkáló lankadtság, / szívszorító kimondatlanság.” – hangzott el a kiállításmegnyitón, a képekről pedig szívszorítóan áradt a múlt, egy-egy olyan mesterember arca által, aki folytatva ősei hagyományos mesterségét, ma is derűsen, nyugodtan, bizalommal tekintett a fényképezőgép lencséjébe, mintegy tudtára adva a világnak, hogy itt, ezen a tájon még mindig a régi, megszokott rend az uralkodó, és ez teszi egyedivé és különlegessé Erdővidéket. S ezt a különlegességet észrevették az Orbán Balázs nyomdokán Erdővidéken fotótábor fényképészei is, akik idén két alkalommal is táboroztak Erdővidéken, azalatt örökítették meg a most szemléltetett pillanatokat. Balázs Ödön Székelyudvarhelyről, Csíki Csaba Csíkszentdomokosról, Hlavathy Károly és Vinczefy Károly Sepsiszentgyörgyről, Nagy Botond Marosvásárhelyről, Kerekes István, Pap Elek és Péli László pedig Magyarországról érkezve vettek részt az erdővidéki fotótáborokban, melyek célja az volt, mint azt Balázs Ödön hangsúlyozta, hogy a múltat idéző tárgyakat, épületeket, embereket, vagy akár csak pillanatokat megörökítsék, eltegyék őket kép formájában az utókor számára.

A fotográfiákat szemlélve, ez sikerült is nekik, hiszen a kiállításon megtekinthető mintegy harminc fotó mindegyike – azonkívül, hogy tekintetet vonzók, gondolatokat ébresztőek – egy-egy történetet mesél el az utcáról, a házról, ahol készültek, illetve az éppen munkálkodás vagy lazítás, pihenés közben elkapott emberekről. A kiállításmegnyitón Demeter László, a fotótábort is támogató baróti Gaál Mózes Közművelődési Egyesület elnöke a fényképészekkel való jó kapcsolat fenntartásának öröméről szólt, P. Buzogány Árpád, a Hargita Megyei Hagyományőrző Forrásközpont munkatársa pedig ismertette a fotósokat és a képeket, elmondva, hogy a fotódokumentálás folytatódni fog, hiszen szándékukban áll még hasonló táborokat szervezni.

Pénteken este az Erdővidék Kultúrájáért díjat adták át a felsőrákosi kultúrotthonban: az idei díjazottak a felsőrákosi Hagyományőrző Dalcsoport tagjai voltak. Demeter László egyesületi elnök a díjról szólva úgy fogalmazott, fontos volt létrehozni, mert a szülőföld és a közösség szolgálatát valamilyen módon el kell ismerni. A 15. alkalommal odaítélt díjat a dalcsoport nevében Molnár Margit és Andorkó Enikő vették át Demeter Lászlótól, illetve Demeter Zoltántól, a Gaál Mózes Közművelődési Egyesület vezetőitől.

Laudációt mondott Gazda Klára néprajzkutató és Jánosi József táncoktató, mindketten átfogó, szép szavakkal méltatva a dalcsoport ötven éven át ívelő lelkesedését, összetartását. Barót város polgármestere, Lázár-Kiss Barna emlékplakettet adott át az ünnepelteknek. Az estet az erdőfülei Dobó néptánccsoport fellépése zárta.

Történésznemzedékek példaképe

Az Erdővidéki Közművelődési Napok zárórendezvényére vasárnap délelőtt került sor Bodosban, ahol az istentisztelet keretében szép, ünnepi műsorral köszöntötték a falu szülöttét, a 90. születésnapját ünneplő dr. Egyed Ákos akadémikust, történészt. A református templomban tartott ünnepségen nemcsak a falu lakói vettek részt, hanem Sepsiszentgyörgyről, Kolozsvárról és Budapestről is érkeztek barátok és ismerősök, pályatársak személyesen üdvözölni a népszerű történészt.

Dr. Egyed Ákos 1929. november 25-én született Bodosban, ebben a dombok között megbújt, különleges varázsú és szépségű erdővidéki kisfaluban, melynek hétköznapjairól, tájairól, dolgos embereiről ezúttal is a legnagyobb tisztelettel hallottuk őt beszélni.

A háromszéki hagyományőrző huszárok sorfalat állva, tiszteletadással fogadták a templomba érkező Egyed Ákost és családját. Az ünnepeltet igehirdetése révén elsőként Iszlai Kamill Zsolt lelkipásztor köszöntötte, majd szavalatokkal, énekekkel a gyermekek, az Iszlai Julianna tiszteletes asszony vezette kórus kedveskedett falu híres szülöttjének, aki az ugyancsak bodosi származású feleségével, Fábián Emesével együtt meghatódva követte végig a műsort.

Fotó: Kocsis B. János

Demeter László, Erdővidék Múzeumának igazgatója, a Tortoma Könyvkiadó vezetője felidézte, hogy az elmúlt több száz esztendőben számos szellemi nagyság emelkedett ki Erdővidékről. „Ezek közé tartozik Egyed Ákos professzor is, akinek sokat köszönhetünk, hiszen művei révén megismerhettük Székelyföld, Erdély történetének számos vetületét, megerősödve nemzetünk iránti szeretetben és ragaszkodásban” – hangsúlyozta, majd a születésnapi ajándéknak szánt meglepetéskötetet adta át Egyed Ákosnak. A Háromszék Vármegye Kiadó és a Tortoma Kiadó közös gondozásában jelent meg az Adalékok Székelyföld történetéhez – Tanulmányok Egyed Ákos 90. születésnapja tiszteletére című könyv. A Demeter László és Benkő Levente által szerkesztett kötet 34 szerző 33 tanulmányát tartalmazza, amelyek székelyföldi témákat dolgoznak fel.

Egyed Ákos Háromszék 1848–1849 című kötete generációk számára vált meghatározóvá, idézte fel Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke. „Egyed Ákosnak hála, Gábor Áron hiteles történetét nemcsak mi, hanem a nagyvilág is alaposan megismerhette. Neki köszönhetjük, hogy büszkén gondolunk és emlékezünk elődeinkre, arra az időszakra, amely dicsőséges korszaka volt és maradt a magyar történelemnek. Úgy írta meg ezt a könyvet – és a többit is –, hogy 1989 után egyetlen vesszőt sem kellett módosítani benne. Azért van ez így, mert a székelység valós történetét hitelesen jegyezte le és adta tovább az utókornak” – hangsúlyozta a tanácselnök. Mint fogalmazott, az ünnepség és a most megjelent kötet a „megbecsülés jele, a tiszteleté, a köszöneté: azért, hogy ragaszkodott és vigyázta is történelmünket. Mi is ragaszkodunk Egyed Ákoshoz, és vigyázunk is rá”.

Barót város önkormányzata részéről Szakács László alpolgármester köszöntötte a professzort, majd Csikány Tamás ezredes, hadtörténész méltatta Egyed Ákos szerepét számos történész pályaválasztásában. „Egyed Ákos életpályája a történészi tisztességről szól, a levéltári források bűvöletében él és ezeknek köszönhetően készültek munkái, amelyek – azt hiszem – az egész történésztársadalomnak Magyarországon és a Kárpát-medencében példaképként szolgálhatnak” – emelte ki a hadtörténész.

Egyed Ákos megköszönve a ráirányuló figyelmet, a történelem, a szülőföld és az anyanyelv iránti szeretet és gondoskodás fontosságát hangsúlyozta, majd életútját, életútjának állomásait idézte fel. Megemlítette a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégiumban töltött diákéveit, aztán az egyetemi éveit az akkor még 70%-ban magyar Kolozsváron és az azt követő történészi munkásságát, mely szakma, mint említette, a korábbi nehéz időszak után az 1989-es fordulatkor ismét „divatba jött”.

– Védjük az anyanyelvünket, a magyarságtudatunkat és történelmi tudatunkat. Ha így teszünk, lesz magyar jövőnk! – summázta a professzor.

Az ünnepséget Oláh-Badi Alpár tenor és Bokor Zsuzsanna zongorista, a sepsiszentgyörgyi Plugor Sándor Művészeti Líceum tanárainak előadása zárta.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Hozzászólások