Felhívás!

Kultúra

A múltból jövőnek szóló, a jelen gondjaira megoldásokat körvonalazó és kínáló üzeneteket közvetítő esemény színhelye volt csütörtök este a sepsiszentgyörgyi unitárius egyház tanácskozóterme. Ez alkalomból ugyanis egy olyan múltbéli folyóiratról esett szó, amely megjelenésének (1935–1944) tíz esztendeje alatt bebizonyította, hogy ínséges időkben is lehet a társadalom egészére jótékony hatást gyakoroló szellemi műhelyt teremteni.

A kolozsvári Hitel nemzetpolitikai szemle születésének, működésének, megszüntetésének és budapesti újjászületésének történetét dr. Szász István Tas ismertette a szép számú érdeklődővel. Tanulságos és megszívlelendő előadása során a kolozsvári Kriterion Könyvkiadónál megjelent, e témát taglaló könyvében összefoglaltakra támaszkodott. Az elhangzottak jobb megértését a Hitel történetét 22 pannón szemléltető kiállítás anyaga, valamint a szerzővel beszélgető Nyíri Csaba és Bedő Szilvia kérdései, megjegyzései segítették. Ők a szerzőnek és az általa létrehozott Hitel Múzeum Galériának egyaránt otthont biztosító magyarországi Leányfalu nyugalmazott polgármestereként, illetve a Ravasz László Könyvtár igazgatójaként voltak jelen.

Amint az hármuk társalgásából kiderült, dr. Szász István Tas, egykori leányfalusi körorvos, publicista, író messzemenően a legalkalmasabb személy volt a Hitel történetének megírására. Édesapja, dr. Szász István és édesanyja, Hort Idy ugyanis kolozsvári otthonukban nemcsak helyet biztosítottak a folyóirat szerkesztőségének, hanem a megszületésénél is bábáskodtak. A megjelenéséhez és terjesztéséhez nyújtott segítségüket szolgálatnak tekintették.

Mindezek ismeretében már érthetőbbé válik, hogy könyvében az író miért jelenti ki, „a Hitel mondhatni tejtestvérem, vagy inkább a bátyám, ugyanis egy házban születtünk, csak Ő néhány évvel előttem.”

Ugyanakkor a Hitel szerinte „nemcsak egy folyóirat volt, hanem egy szélesre nyitott szellemi csoportosulás, melynek tagjai között számos más értelmiségi műhely munkatársai is megfordultak.” E kijelentés megalapozottságát az alapítók névsora is igazolja, hiszen mások mellett a Kemény János, Kós Károly, Makkai Sándor, Reményik Sándor, Tamási Áron neve is megtalálható közöttük. Munkatársai között pedig Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Szabédi László, Szemlér Ferenc, Vita Zsigmond és Wass Albert.

Az Albrecht Dezső, Kéki Béla, Venczel József és Vita Sándorból álló szerkesztőség a Hitel első számában megjelent beköszöntőjükben fogalmazzák meg a lapnak szánt szerepet. „Úgy érezzük, sokak ajkáról szabadítjuk fel a szót, amikor tudományos eredményekre támaszkodó és a közírás eszközeivel élő nemzetpolitikai szemlénk a fiatal magyarság önmagába vetett hitét küldetéssé akarja öntudatosítani, s hitelt szerezni mély gyökerű igaz hitének.” Merész és ugyanakkor szükséges célkitűzés volt ez a trianoni diktátummal Romániához csatolt Erdélyben, amelynek eszmélő magyarsága konok elszántsággal kutatta az új helyzetben való megmaradás módozatait. Annál is inkább, hogy már volt egy hasonló próbálkozás. A kérész életű, azonos nevű folyóiratból hat szám került az olvasó asztalára 1935. január 1. és június 1. között.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.