Zsákutcában a régészet?

A megyénk északnyugati peremvidékén fekvő Vargyas-szoros természetvédelmi területen, viszonylag kis helyen több mint 120 barlang található. Ezeknek a barlangoknak a rejtekeiben találtak menedékre őseink, amikor a tatár vagy a török elől bujdosniuk kellett, illetve már jóval azelőtt is. Az elmúlt száz évben sokan végeztek ásatásokat a szorosban, a paleolitikum óta emberek lakta barlangokban, közlésre azonban csak kevés lelet került. Jelenleg Dâmbovița megyei régészek kutatnak itt, ám félő, hogy a leleteknek ezúttal is nyoma vész. Ezért aggódik egy vargyasi olvasónk, a régészek azonban, részben legalábbis, megnyugtattak.

Dénes István (1954–2005) baróti barlangkutató Székelyföldi barlangvilág című könyvében azt írta, hogy a Vargyas-szoros barlangjai közül 44 kisebb-nagyobb megszakításokkal a paleolitikumtól kezdve, egészen a középkor végéig emberi használatban volt. Keserűséggel állapította meg azonban, hogy a régészek hiába gyűjtöttek rendszerezetten már a 20. század elejétől a szoros barlangjaiban, teljes közlésre mindmáig csak az egykori barcasági Szász Múzeum kutatóinak ásatásaiból megmaradt leletek kerültek. Ő maga is leír könyvében két nyélyukas rézbaltát és két spirál karperecet, amiket 1985. július 21-én talált a Vargyas-szoros 1200/9. számot viselő barlangjában, de a Vargyas-szoroshoz kapcsolható régészeti ismereteink – más leletek közlésének hiányában – ezzel sajnos ki is merülnek. Ma is ásatások folynak a Vargyas-szorosban, de hiába van szerződésük az ásatásokat végző – figyelem (!) – târgoviștei Valahia Egyetem kutatóinak a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeummal, munkájukról egyelőre semmit nem tudni.
Erre az áldatlan helyzetre a vargyasi népművész, a szoros jó ismerője és barátja, Sütő István hívta fel a figyelmünket, feltéve a kérdést: nekünk nincsenek régészeink? Minek kell másoknak idejönniük ásatást végezni? Nem is adnak át semmit, nem is közölnek semmit, milyen dolog ez? – háborgott.

Darvas Lóránt csíkszeredai régész úgy tudja, a târgovișteiek komoly szakemberek. Ha találtak is valamit, nincsenek még feldolgozva a leletek, ezért nem adtak esetleg át még semmit a helyieknek, jelen esetben a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumnak, akikkel együttműködnek. Hozzáfűzte, sajnos Hargita megyében, ahová a Vargyas-szoros is tartozik, nincsenek olyan régészek, akik ilyen szakterületű, kőkorszaki ásatásokat vállalnának, egyébként pedig a régészek között megszokott, hogy egyik-másik megyébe elmennek ásatásokat végezni, ha helyben nincs, aki elvégezze azokat – magyarázta. – Ilyenkor egy helyi múzeummal szerződést kell kötniük, a leleteknek pedig az adott helyi múzeumba kell kerülniük.
Megemlített azonban egy, számunkra legalábbis fura dolgot: a helyi múzeumok helyszűke miatt általában menekülnek attól, hogy leleteket átvegyenek. Ilyenformán nem alaptalan Sütő István aggodalma: azzal szembesültünk, hogy régészeti leleteinket sem, aki feltárja, sem aki őrizze, nincsen. Sütő szerint probléma az is, hogy a târgoviștei régészek megbontották az Orbán Balázs-barlang bejáratát lezáró falat, melynek legalább az alapjait meg kellene őrizni, hiszen az a barlang védőszerepének egy máig fennmaradt bizonyítéka.

– Tervezek egy ismertetőtáblát, hogy a falra (de nem csak) felhívjuk a figyelmet, azt is tervezem, hogy Erdővidék minden iskolájába adományozok a Csudálókő című könyvemből, hogy a gyerekekben tudatosuljon, milyen fontos szerepe volt hajdanán, mint mentsvárnak a szoros barlangjainak. Megyei tanácsainkat fel kéne kérjük, hogy biztosítsanak ösztöndíjat a helyi régészet iránt érdeklődő fiataloknak, hogy igenis legyenek régészeink minden történelmi korszakhoz – összegzett Sütő István.