Várfesztivál Nagyajtán

A nagyajtai unitárius vártemplom és az azt övező várfal teljes körű felújítása után első ízben megrendezett Nagyajtai Várfesztivál mindenekelőtt azoknak kínált kulturált kikapcsolódási lehetőséget a hétvégén, akik minőségi szórakozásra vágytak az évszázados várfalak övezte történelmi környezetben, és még a mai új világban is fogékonyak maradtak a hagyományos kézművességi, népművészeti értékek egyszerű szépségei iránt.

A fesztivál programjaira több száz ember volt kíváncsi, a szervezők szerint csak az első nap már négyszáznál több, karszalagos látogatójuk volt. Kirándulókkal megtelt autóbuszok is érkeztek a fesztiválra, Sepsikőröspatakról, de még Magyarországról is, Veszprémből – újságolta Fekete Levente tiszteletes, aki ottjártunkkor, szombat délben éppen a templombelsőt mutatta be egy kirándulócsoportnak, és helytörténeti érdekességeket mesélt nekik, például arról, hogy Nagyajtának valamikor négy országos vására volt: Julianna napján, áldozócsütörtökön, Kisasszony napján és aprószentek napján.

A mostani vásár, ha kivételesen nevezhetjük annak, egyszerű volt és ízléses: a fesztiválon ételt, italt is lehetett kapni, de a másutt szokásos sok bóvli helyett itt csak kézműves termékeket árultak a sátrak alatti eladók. Ezenkívül azonban a fiataloknak szánt esti koncertek mellett napközben gyermekfoglalkozások, előadások színesítették a rendezvényt, látogathatóak voltak a templom mellett a várfal bástyái is a szépen berendezett kiállításokkal és nemcsak. Az egykori védőbástyák most előadótermek szerepét töltötték be, szombaton délben például dr. Szekeres Attila István heraldikus értekezett címereinkről, majd pedig Nagyajtáról származó vagy ott élő művészek tartottak kerekasztal-beszélgetést, melynek tartalmára egyébként még visszatérünk lapunk hasábjain. De volt pálinkakóstoló is.

Érdekesnek ítéltük a székelykeresztúri Lelkes zenekar „hangszersimogatóját”, amelyen érdeklődő gyerekeknek mutatták be a nagybőgőt, a hegedűt, a brácsát és a gardonyt, elmagyarázva nekik mindegyik szerepét a zenekarban, minekutána a gyerekek népdalokat is tanulhattak, végül pedig kézbe vehették, „megsimogathatták” a hangszereket. Egyszóval érdemes volt Nagyajtára látogatni a hétvégén, de a megújult templom és a várfal persze máskor is várja látogatóit: arra biztatjuk olvasóinkat, ha tehetik, ne hagyják ki útitervükből. A távolabbról érkezők talán összeköthetik a bölöni templom és a miklósvári kastély meglátogatásával, mert ezeket is hasonlóképpen építészeti remekművekként, múltunk ékköveiként tartják számon.