Vágyak nélkül a jelenben

Vass-Vitus Kinga szakmai sikereiről gyakran írunk lapunk sportrovatában, a Sport-All Klub színeiben fellépő, általa betanított táncosok dobogós helyezéseket kaszálnak az országos és nemzetközi versenyeken. A megmérettetések ugyan már lezajlottak, de meghívásos fellépéseik még vannak a gyermekeknek, úgyhogy sűrű időszak ez a karácsony előtti, így a beszélgetésre is nehezen szorítottunk időt.

– Egész évben rengeteget dolgozunk, és a karácsonyi időszak sem kivétel ez alól. Az építkezési cégnél, ahol főállásban dolgozom, sok a teendő az évzárással és a jövőbeli projekt előkészületeivel. A Sport-Allnál pedig december a fellépések időszaka. Mindkét helyen megtartjuk az éves kiértékelőt és a miniszilvesztert. Ugyanakkor a résnyi szabadidőmben, ami heti egy vagy két estére korlátozódik, minden jöhet, ami kulturális szórakozás – sorolja Kinga egyszuszra, aki éppen ezért nagyon várja az ünnepek kínálta feltöltődést, pihenést. – Péntektől legalább szerdáig kikapcsolom a telefont, ezt az időszakot csak a családdal töltjük.

Új házban várja a család a karácsonyt, amit, mint minden évben, a szülőkkel töltenek. Az ünnepi asztalon a hagyományos menü kicsi újjal megspékelve: lazacból és marhabélszínből készült bifsztekkel és avokádókrémmel, leginkább édesanyja kedvéért, aki a különlegességeket szereti. Húsleves helyett csorba lesz a férj, Vass Hunor karateedző kedvéért, a főétel kacsacomb vörös káposztával, és ami ezután jön, az természetesen az elmaradhatatlan töltött káposzta csülökkel. Kinga sütiből olyat készít a gyerekekkel, ami felcsomagolható, amikor a hegyekbe mennek sízni, vagyis diós szarvacskákat és mézeskalácsot. Na, és a hab a tortán: almatorta tejszínhabbal. Az ételekből bármi jöhet, a mértékletesség csak az alkoholra korlátozódik, a cigaretta, az pedig soha nem volt része az életünknek – vallja.

– Ahogy telik az idő, úgy érzem, hogy egyre inkább ragaszkodom a megszokott dolgokhoz, a hagyományokhoz – mondja Kinga. – A fenyőfa-öltöztetés? A szekrény tetejéről levesszük a már 15 éves karácsonyfadíszes dobozt, lepalljuk róla a port, és kész a már 15 éve újra reprodukált fenyőfa. Szeretem az állandóságot, valahogy számomra az örökkévalóságot idézi. Annak idején nagymamámnál ugyanabból a tányérból ettem, ugyanazon a széken ültem, éveken keresztül nem változott a falak színe, nem kerültek be új bútorok a házba, és ő mindig a kapuban várt… és én azt hittem, ez örökké tart. A legkedvesebb ajándékaim? Az ötletes, egyedi, amelyben találkozik az ajándékozó és az én világom – és ezt tudja a család, na meg a tanítványaim is! Hogy én? Nem vagyok jó ajándékozó. A mindennapokban úgy élek: ami az enyém, az a tied is. Számomra nehéz feladat pont decemberben, pont 24-ére megvásárolni a megfelelő ajándékot. A férjem? Ő egy igazi férfi. Leginkább visszavonulna egy lakatlan szigetre, hogy kivonja magát a világvége ízű karácsonyi vásárlási őrületből.

Mikor eljön a szenteste, a szülők kántálva kérnek bebocsátást a vendéglátókhoz. Kinga édesapja széki származású, a gyermekkori betlehemezéshez megtanult szövegeket, énekeket ma is tudja, majd az egész család a fa előtt állva közösen énekli a hagyományos karácsonyi dalokat. Ezután következik az ajándékozás és az ünnepi vacsora.
– Vacsora után felkerekedünk, és Hunor rokonaihoz: szüleihez, testvéréhez, nagynénihez, unokatestvérekhez megyünk kántálni.

Az egész család várja azokat a napokat, amikor nem szól a telefon, nincs számítógép, hanem kimennek a hegyekbe sízni, az erdőre túrázni, és a kandalló tüze előtt olvasnak mesét a kicsinek, esetleg egy jó filmet néznek, vagy zenét hallgatnak.

– Nekem az életben minden sikerült, és mindenem megvan, amire vágytam, már csak az maradt, hogy több időt szánjak arra, ami a legfontosabb: a családra – tűnődik el Kinga: A családon értve ebben a sorrendben: férjet, gyerekeket és a szülőket, akik olyanok, mint a levegő, leginkább a hiányukat észleli az ember.
Már a jövő karácsonyt tervezi. Nem titkolt célja, hogy továbbadja tudását egy művelt, értékeit és hozzáértését továbbörökítő tanítványnak.
– Egy kicsit több időt töltenék a gyerekekkel, amíg még itthon vannak.