Ünnepeljünk, de hogyan?

Ünnepeljünk, de hogyan? Kovászna megye

Kézdivásárhelyen immár harmadik éve megszervezik a Családos vasárnap elnevezésű programsorozatot, melyet Kocsis Zoltán hívott életre Raff Róbert lelkipásztor támogatásával és öt felekezet családjainak összefogásával. A rendezvény a házasság és a család témája köré csoportosuló előadásokat, foglalkozásokat kínál.
Április 29-én Ráduly Lajos (Lala) és Bodó Imre gitárokkal kísért dicsőítő zenéjével kezdődött az áhítat, majd a Szőcs házaspár, Csaba és Zsuzsa tartott előadást az oroszfalvi templomban az ünnepek alatti kimerülésről és feltöltődésről. Mit csinál az emberek többsége, ha ünnep, egy nagyobb családi összejövetel közeleg? – vezették fel az előadók. Lássuk csak sorban: először is felüti fejét egy kis pánik, hogy vajon futja-e a zsebünkből az ünnepi kiadásokra, majd eszeveszett vásárlásba kezdünk. Természetesen 70%-ban olyan dolgokra megy el a pénz, amelyek hiányában is jól meglennénk. Követi ezt a háziasszony részéről a véget nem érő sütés-főzés, mosogatás és takarítás fájdalmas tevékenysége (közöttük a mindennapos kötelezettségek).
Gyerekeinket sablonosan utasítjuk a tévé elé, hiszen ilyen időszakban ugyan ki ér rá egy önfeledt játékra? Ha még lesz idő ünnepi öltözetet venni magunkra, akkor már lassan a lelkiismeretünk kezd helyrebillenni. A családtagokkal való meghitt beszélgetés, valódi odafigyelés helyét a felszínes szóváltások, a türelmetlenség és egyéb kapcsolatpusztító okoskodások veszik át. Lenyomjuk mindezt egy erőltetett mosollyal, netán kényszeredett kacagással, aztán a kihagyhatatlan fotózás. A vendégek elmennek. Összeroskadás hullafáradtan. Ez is megvolt. Letudtuk. Következőkor vendéglőben szervezzük…
Megtanulni ünnepelni nem is olyan egyszerű. Nem minden ember tudja. Nem jön az magától mostanság, mutatott rá a Szőcs házaspár, hiszen ők is belesétáltak ebbe a csapdába, és ebben az ördögi körben szenvedtek mindaddig, míg felismerték, mi is az ünnepek lényege, hogyan nyernek ebből erőt, megerősödést a mindennapokra.
Szőcs Zsuzsa elmondta, családjából sok olyan ,,külsőséget’’ hozott magával, amelyek továbbápolása miatt néha nézeteltérésbe került férjével. Mindaddig, amíg közös gondolkodással rá nem jöttek arra, hogy ez mehet másképp is. Megbizonyosodtak afelől, hogy ünnepek alkalmával a sok jelentéktelen dolgokra való figyelést a lényegre való összpontosításnak kell felváltania, hogy az újabb idők újabb lehetőségeket szülnek, hogy az ünnepet fegyelemmel és tudatosan kell megszervezniük. Minőségi időt biztosítva maguknak. Nagyon felemelő érzés volt számára, mikor az ünnep alkalmával nem azon aggódott, hogy elmaradt az ablakpucolás, hanem önmagára, családjára és Isten tanításaira figyelt. Így talált nemcsak megerősítést, hanem biztos kapaszkodót, és ez megszentelt időt jelentett számára.
Férje, Csaba humorral ötvözte mondanivalóját, de a lényeget mindig érintve hangsúlyozta, számára nagyon fontos, hogy az ünnepelt legyen a középpontban, és felhívta a figyelmet arra, hogy tegyünk arról, az ünnepeink „ne legyenek lekvárok”. Mindketten fontosnak tartják azt, hogy gyerekeiknek (háromgyerekes szülők) bibliai történeteket meséljenek a vallásos ünnepeken, hogy elmondják saját megélésüket, és azt, hogy átadják a várakozás titokzatosságát.
Pilinszky Jánostól vett idézet is elhangzott Zsuzsa tolmácsolásában: „A statisztika azt mutatja, hogy az ünnep sokak számára a napi felelősségből az ünnepi felelőtlenségbe való menekülést jelenti… A keresztény ünnep a pihenés, a hálaadás, a megszentelés napja kell legyen. A kikapcsolódás erre kevés…, valójában bekapcsolódásnak kell lennie. Az ünnep az élet egészébe való visszatalálás lehetőségét kínálja.” És valóban.
Az előadás után kisebb meglepetéssel kedveskedtek a jelen levő házassági évfordulósoknak, majd Kocsis Zoltán szervező szeretetvendégségre hívta a közösséget a templom kertjébe, ahol a gyerekfelügyelet, a Vasárnapi iskola is zajlott. <<

Hodor Enikő

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.