Szegényedés, államosodás

Nagyobban megy a játék, mint hisszük, nagyobbak a repdeső kövek, rengések vannak egy-egy országrészben, erejük vadabb, mint amilyenekre fölkészültünk. Ha készültünk. Mert vannak idők és politikai, meg országrészek, melyeket a szándékolók is képtelenek fölkészíteni a földindulásokra.

Már azt is megtudtuk nemrég, hogy itt minden, ami a földön és a földben van, az román, ugyanis maga a föld román! Ez Románia circulus viciosus életvitele; magyarul körben forgás, hamis érveléssel, mely önmagát magyarázza, önnön hibáival tartván életben, ami vesztét okozza. Amit megeszel, azt is Romániától kapod, mert ez román föld. Ha nincs mit enned, akkor is románul éhezel, fázol. Volt néhány féle-fajta államosítás ebben a hontalan honban, ahonnan négymillió ember menekült ki idegenbe harminc év alatt. Hatalmas tömeg! Csak futólag, mint kirekesztett említem, ezzel a kimenekült tömeggel e hazátlan haza hol, kinek, mikor fog elszámolni?

Az államosítások itt mindig az állam(-hatalom) javára történtek, sose a maradék lakosságéra. Gondolunk ugyebár itt a kommunisták óta is annyi kormány által emlegetett dolgozó tömegekre, akik imádságos tiszteletnek örvendenek Romániában, de kenyér, az nem, az más, más a lakás és más a kimenekülés. Mostanában is államosítgat e haza, épp az erdőkkel, a maradékkal bánnak el, de cudarul. A szomszédok maguk is rémülten figyelik, hogy pusztulnak le a hegyek, a Kárpátok maga. Marad a fűrészpor meg a hörcsögök világa.

Államosították s tették nemzeti prédává a temetőinket is, szemet és szívet facsaró szemtelenséggel. Oda, állami tulajdonba, onnan eladni pénzekért – hová csurog, folydogál, duvad be a pénz, azt tudhatjuk, de csak az égre nézve. Bankok felé nem az igazi tájékozódás.

Teszem még hozzá, ahol nincs nemzeti közösség, ott nincs valójában nemzeti vagyon sem. És máris kapiskálhatja ez az egyre inkább elszegényedő nép, miért és mi elől csődülnek tömegesen ki Nyugatra, magyarba, idegenbe. Hová lett a magyarság tömege, miért csődült s vánszorgott el az a négymillió? A föld az államé, a kalap is, melyet előtte lengetnek oly sok nemzeti alkalommal. De mit aprítunk a tejbe? Irdatlan drágulás, nyílt elszegényítés.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.