Felhívás!

Sokszázéves nagypéntek

Sokszázéves nagypéntek Kovászna megye

Szárazajtán idén is megemlékeztek a faluban 1944. szeptember 26-án lezajlott véres eseményről, amikor a településre bevonuló Maniu-gárdisták 13 ártatlan helybélit mondvacsinált okok miatt meggyilkoltak.

Ezúttal is először istentiszteleten vettek részt az emlékezők, majd a nagybaconi fúvószenekar kíséretében a faluközpontban található, bazaltoszlopokból állított emlékműhöz vonultak, ahol Kelemen-Karikás Árpád szárazajtai református lelkipásztor köszöntötte a jelenlevőket, majd helyi fiataloknak, az Ifjúsági Keresztény Egyesület tagjainak a zenés-verses összeállításával folytatódott a megemlékezés.

Pap Attila sepsiszentgyörgyi református lelkész (aki az egyik áldozat hozzátartozója) ezúttal arról beszélt, hogy az az esemény, ami 77 évvel ezelőtt Szárazajtán, az iskolaudvaron történt, az örökre beírta nevét a falu történetébe, az elkövetők egyedüli szándéka pedig nem más volt akkor, mint a megfélemlítés.
„De mi nem a félelem, hanem az erő és a szeretet lelkét kaptuk” –idézte a lelkész Pál apostol szavait, ezáltal mintegy rámutatva arra, hogy hiába volt az öldöklők szándékában az, hogy megfélemlítéssel szerezzenek érvényt hatalmuknak, ez nem sikerült, nem sikerülhetett nekik, mert az isteni szeretetben bízó helybéliek a félelem legsötétebb pillanataiban sem maradtak egyedül.

„Ma azokra az áldozatokra emlékezünk, akik az emberi irigység és rosszindulat áldozataivá váltak” – fogalmazott, majd, mint minden megemlékezés alkalmával, most is felolvasta a 13 áldozat nevét.

Bartha Imre, a Történelmi Vitézi Rend bardoc-miklósvárszéki törzskapitánya Wass Albert Nagypénteki sirató című versét mondta el, mondván, hogy azért választotta ezt a pesszimista hangvételű verset, merthogy most csaknem ugyanolyan gyászban van a nemzetünk, mint volt 77 évvel ezelőtt, a száraz­ajtai vérengzés idején, ugyanis most a modern világ és a fejlett nyugat elszippantja fiataljainkat, így a vers aktualitása szinte hasította az emlékezők tudatát: „Sokszázéves nagypénteknek soha nem lesz vége?” – tette fel a törzskapitány a Wass Albert-vers által megfogalmazott szomorú kérdést.

Végül az emlékmű megkoszorúzása következett, először a hozzátartozók, majd a baconi polgármesteri hivatal, a szárazajtai református egyházközség, a helybéli Ajtai Abod Mihály Általános Iskola, a Történelmi Vitézi Rend képviselői adóztak a meggyilkoltak emlékének, de koszorút helyezett el Gál Károly parlamenti képviselő és Váncza Tibor, az RMDSZ Erdővidék-széki szervezetének elnöke is, valamint sepsiszentgyörgyi természetjárók egy csoportja, az Erdélyi Kárpát-Egyesület tagjai is lerótták kegyeletüket.

Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.