Hirmondo
Hirdetés
Hirdetés

SIC Feszt aranykeretben

SIC Feszt aranykeretben Kovászna megye

Vasárnap lezárult Csomakőrösön az idei, háromnapos SIC Feszt is, sorban a negyedik, amelynek egyetlen szeplője a túl nagy hőség volt – de ez nem a szervezőkön múlott. Egyébként pedig tartalmas volt, jó hangulatú, zavargásmentes és elérte a célját, hogy a fiatalokat közelítse a közéleti szerepvállaláshoz, hogy kedvet kapjanak a jövő alakításához.

Brand a lelke mindennek

Nemcsak a bulizásról szólt ez a három nap, bár az esték ettől voltak emlékezetesek: a nappalok viszont a sátrak árnyékában a brandről szóltak, vagyis arról a márkáról, amely beégett – vagy beégetnivaló – az emberek tudatába Székelyföldön, Székelyföldről. Ott voltak meghívottként azok az emberek, akik vittek magukkal egy kicsit belőle a nagyvilágba, hazatérve pedig tele tarisznyával jöttek: például dr. Fejér Szilárd kémikus, vagy Veres István séf, a gasztronómiai Oscar-díj, a Michelin-csillag várományosa. Kíváncsiak, keresők, maximalisták – mindhármukra igaz. Míg Fejér Szilárd olyan dolgokat kutat egy egész csapattal maga mellett, amit más soha – az önszerveződés modellezését –, Veres Istvánnak le kellett rombolnia a külföldön a hazánkbeliekkel szembeni ellenérzések falát és csak azután foghatott neki saját személyes márkájának kialakításához – sok-sok munkával. Lénárt Paula Kézdivásárhelyről indult és egy magyarországi vargabetű után Amerikában lett profi kosaras. Ő abban látott kihívást, hogy halálos csapást mérjen arra az előítéletre, mely szerint egy jó sportolónak nem fontos a tanulás – ő élvezte, hogy egyszerre bírja a kettőt. Csütörtökön Székelyföld példaképei címszó alatt ültették őket egy asztalhoz a szervezők. A politikusok is megszólaltak, róluk a harmadik oldalon olvashatnak.

Székelyföld mágnesei: a táj és az emberek

A négy meghívottból ketten lemaradtak, de Sárik-Sípos Beáta újságíró és Tomsits Anikó jógaoktató, akik Magyarországról költöztek ide, fehéren-feketén megmondták, milyennek látják ők a Székelyföldet. Nyilván a pozitívumok dominálnak, ha rászánták magukat erre a nagy lépésre, és a pozitívum nem egy sármos székelyföldi legény volt (de ezt a témát aztán jól kitárgyalták). Anikót közgazdász-hallgatóként a tusnádfürdői táj szépsége kapta meg, Beátának pedig gyermekkori álma volt ideköltözni, miután a szejkefürdői székely kapukat képen meglátta, eldöntötte, hogy ő itt fog élni. Nem tántorította el az az életszínvonalbeli zuhanás sem, amit a TV2 munkatársi státusa után csíkszeredai médiamunkásként megélt, ma is úgy gondolja, hogy ha az ember szereti a munkáját és jól csinálja, lehetőségei itt is vannak (de azért a fizetésről nyitott egy görbe zárójelet). Anikó pedig jógaoktatóként kíván érvényesülni, miután lehetőségeit egy közgazdász minuciozitásával feltérképezte, és úgy látta, hogy jó lesz majd itt.

Bálint, a kampányfüggő

Porcsalmi Bálint, az RMDSZ ügyvezető alelnöke közel húszéves kampányvezetői munkájának tapasztalatait sűrítette egy szlogenbe (azaz csatakiáltásba, amelynek végén felkiáltójel van – ez fontos!): Röviden és velősen! Sztoriba csomagolta, személyessé és átélhetővé tette mondanivalóját, mint ahogy Tamás Sándor megyetanácselnök  is Salvador Dali bajuszával példázta, mit jelent a beégetett brand, az azonosító jegy, egyedi márka, nevezzük akárhogy, amiről felismerhető. Az Amerikában feladott levél címzés nélkül is elért Spanyolországba a címzetthez, pedig csak a művész bajsza szerepelt rajta.

Korhatár alatt-fölött

Anikó Torjáról három barátnőjével érkezett a táborba.

– Tetszenek az előadások, figyelek, sok infót összeszedek – foglalta össze jó élményeit, amelyek között az az első, hogy a 16-os korhatár alatt – 15 évesen – is jöhetett fesztiválozni, hiszen már tavaly dédelgették a részvétel tervét, de akkor nem jött össze.

– Kicsit a kajával van gondunk – mondta – nem elég és nem olyan, mint a hazai.

Meggyőződésem, hogy korhatár fölött (35 év) is sokan voltak a SIC Feszten, például szombaton a hiánypótló Családi napon, közel 600 karszalagot adtak el. És ebben nem voltak benne azok, akik előre megváltották az egész hétvégére a belépőt. De hogyisne szórakozott volna jól a sok gyerkőc, mikor szinte 50-féle tevékenységet próbálhattak ki: üveggolyót is gyűjthettek, beválthatták kézműveskedésre, vagy hamuba sült pogácsára, íjazásra és nemezelésre, mézeskalács-festésre és agyagozásra, szövésre és bútorfestésre, origamizásra, (amit a nyolcéves Tőkés Magortól tanulhattak) és karkötő-fonásra.

Majd Zöldi Lara énekelt, a gyergyói Halvirág-bábszínház és a Kelekótya együttes előadásai után pedig sok kérdést kaptak az először meghívott szakértők: Kondor Ágota mentálhigiénés szakemberként a Mitől nő a nő? kérdést boncolgatta, Máthé Kriszta az illóolajak terápiás alkalmazásait, Bodó Erika gyermekgyógyász pedig a kötelező házipatika, a lázcsillapítás mikéntjét és hogyanját.

A gyerekek kifáradhattak a sokféle próbatételben, légvárazásban, az anyukák művelődhettek, mindenki táncolhatott az esti táncházban a Folker együttes talpalávalójára, aztán boldogan és felhevülten ment haza, de leginkább azok, akik megnyerték a tombolán a Transilvanian Tourist Service által felajánlott hajdúszoboszlói nyaralást, vagy a rozsnyói dinóparkba a családi belépőt, esetleg a Bóbitások családfotózását.

Olimpia a fesztiválban

A Diákolimpiára 170 jelentkező tömörült csapatokba, hogy saját alapítású „cégükkel” legyenek a befutók, azaz a legjobb saját, de Székelyföld brandjét, imázsát is népszerűsítő koncepcióval. A kürtőskalácsosok, házicsokigyártók, tejfeldolgozók, sörgyárosok mellett a szekérgyártó Gizi Rájder csapat kapta a babérkoszorút, mert ügyeltek arra, hogy helyi alapanyagból és helyi munkaerővel dolgoztassanak, nem mellesleg jól csűrték-csavarták a szót – annak tudnivalóan nagy ereje van.

Zárszó

Geréd Imre, az RMDSZ ifjúságért felelős alelnöke szerint kihívás a perifériákon szervezni egy fesztivált, de a SIC Feszt évről évre jobb, ő például a sok kisebb helyszínen zajló sokféle programot értékelte. A főszervező, Kocsis Boldizsár János pedig azt, hogy rovarcsípésen kívül nem kellett egyéb sérülést ellátni az elsősegélysátorban, a biztonságiaknak nem akadt dolguk, a Honeybeast-koncertre több mint kétezres közönség gyűlt össze, az interaktív előadások és az esti bulik pedig beégették (leginkább a háromszéki) fiatalok fejébe a fesztivál-brandet: SIC-Feszt!

Hirdetés
Hirdetés
Névtelen hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük