Az 1848–1849-es forradalomra és szabadságharcra többnapos rendezvénysorozattal emlékező Sepsiszentgyörgy díszbe öltözve, nemzetiszínű, kokárdaformájú virágkoszorúkkal emlékezett a 175 évvel ezelőtti eseményekre, illetve – ahogy ünnepi beszédben Antal Árpád polgármester fogalmazott – arra, hogy „milyen drága kincs a szabadság.”
A március 15-i ünnepség első szónokaként színpadra lépő elöljáró szépen felépített beszédében megköszönte azon egykori nőknek az áldozatát, akik a forradalom idején férjeik mellett álltak a harcban, illetve utána megözvegyülten, egyedül nevelték gyerekeiket, és továbbörökítették szívükbe a szabadság eszméjét. Ma is vannak ilyen asszonyok – mondta –, „a köszönet és az elismerés nekik is szól”.
Antal Árpád kifejezte szolidaritását a kárpátaljai magyarokkal, akiknek jelenleg háború dúlja fel az életét. Mint kifejtette, „a Kárpát-medencében egy a nyelvünk, egy a kultúránk, ezer év köt össze bennünket 15 millió szállal. Olyan ez a vidék, mint egy emberi test, és egy-egy régió, mint a Felvidék, a Vajdaság vagy Erdély a keze, a lába ennek a testnek, mi, magyar emberek pedig, éljünk bármelyik pontján, egy-egy sejt vagyunk benne. Egy testként lélegzünk…”
Beszéde további részében a tisztelet fontosságára helyezte a hangsúlyt: a második világháború után létrejövő államok közül sok már nincs egyben, mert nem tisztelték egymást az ott élő emberek; az, hogy Románia még igen, a magyarok érdeme is, mert a jogérvényesítés demokratikus útját választották, nem a konfliktusét – érvelt igaza mellett a polgármester. A kárpátaljai magyar testvéreink ma vérüket adják azért az országért, amely nem tiszteli őket. „Nem engedünk a 48-ból, tisztelet kérünk és a minket megillető jogokat” – fogalmazott, pontról pontra cáfolván, hogy a ’48-as forradalom eszméi, a szabadság, egyenlőség, testvériség hármas jelszava a jelen Európájában érvényesülne.
Egy merész ígéretet is tett az ünneplő tömeg előtt: a megélhetési provokátor Dan Tanasă legújabb „sikerére” utalva, amely révén átrendeztette a Tamási Áron Színház feliratait, megígérte, az épületet eredeti (műemléki) állapotába visszaállítva annak homlokzatán majd csak magyarul fog szerepelni a városháza felirat.
A sepsiszentgyörgyi ünnepség díszvendége, Varga Judit igazságügyi miniszter asszony kezdésként mindjárt három dolog miatt is megdicsérte a megyeszékhelyet: mert a szabadságharcnak adott egy tábornokot, Aschermann Ferencet; mert 1848 novemberében harangjaiból öntött ágyúival győzelmesen oltalmazta meg e szék területét minden ellenséges invázióval szemben; végül pedig mert a többnapos rendezvénysorozattal méltóképpen emlékezik meg a magyarok szabadságharcáról. Mely történelmi esemény bizonyítja azt is, hogy – Kossuth Lajost idézve – a magyarság nem gyermeknemzet, és nem elaggott nemzet.
Beszéde nagy része azonban az európai politika kritikájára épült: a véleményhegemóniát képviselő Európáéra, mely az ukrajnai konfliktusra is elhibázott válaszokat adott, elmélyítette a háborús károkat. És miközben Magyarországot magára hagyta az illegális migráció elleni küzdelemben, nyomást gyakorol rá a liberális (LMBTQ) ideológiának az oktatásba történő bevezetése céljából. „Ebben a kérdésben viszont Magyarország a falig megy el, kitartván amellett, hogy az oktatás nemzeti hatáskör, és gyermekei neveléséről csak a szülőknek van joguk dönteni – mondta, hangsúlyozván, Magyarország nemet mond az európai birodalomra, igent az egyenrangú európai nemzetekre, a békére.
A megemlékezés méltóságát a Plugor Sándor Művészeti Líceum és a Székely Mikó Kollégium diákjainak műsora, az egyesített kórusok és a Református Kollégium kórusának énekszámai, a Kincskeresők Néptáncegyüttes előadása, valamint az ifjúság szónoka, Révész Nikolett (Berde Áron Gazdasági Líceum) diákja beszéde emelte. Lelkészi áldást Adorjáni Dezső Zoltán evangélikus püspök mondott.
Fotó: Antal Árpád / Facebook
Ennél szánalmasabb képet rég láttam- az utca porába kényszerültek az ikrek, de a következő választásokra mindent be kell vállalni, nem bízzák a véletlenre. Zakó, kalap, csizma ,miniszterasszony, minden megvan.