Őszi fesztivál és vásár Baróton

Szombaton, verőfényes őszi napsütésben őszi vásárt és fesztivált tartottak Baróton, Erdővidék központjában. Az eseményre sokan kilátogattak, de nemcsak a jó idő miatt: a vásárban bő volt a választék őszi terményekből, nagy számban képviseltették magukat a helybéli kézművesek is, bemutatkoztak népi mesterek és hagyományőrzők, továbbá a színpadon népi előadóknak, később, már az esti órákban pedig a baróti fiatalokból álló Take me to the Sunrise zenekarnak és a magyarországi Delhusa Gjonnak lehetett tapsolni.

A hagyományoknak megfelelően a fesztivál alkalmával jótékonysági főzőversenyt is szerveztek. Az Erdővidék különböző pontjairól érkezett résztvevő csapatok főztjei adomány ellenében pillanatok alatt elfogytak, az összegyűlt pénzösszeget egy felsőrákosi beteg kisfiú gyógykezelésének költségeire ajánlották fel.

A fesztiválon idén is nagy népszerűségnek örvendett a kézművessátor, amely alatt ezúttal bölönpataki, bodosi, kisbaconi és erdőfülei népi mesterek tevékenykedtek. A sátor bejáratánál a bölönpataki Dregán Alexe cigányvajda kosarat font: bemutatta, hogy készülnek a mindannyiunk által használt vesszőkosarak és vesszőseprűk. Az ismert bodosi fafaragótól, Józsa Józseftől a kopjafa kifaragásának első lépéseit lehetett ellesni, az ugyancsak bodosi, ifjabb Dávid Alpár pedig szívesen magyarázta el bárki érdeklődőnek, hogy otthoni, népviselet-készítő műhelyükben miként varrják-szabják a megrendelőknek egyedi ruhadarabjaikat: köztük női székely ruhát, férfi hosszú télikabátot, valamint díszmagyar kabátokat, melyeket a helyszínen is meg lehetett tekinteni. A kézművessátorban jelen volt még a kisbaconi Zsigmond Ibolya, aki a tojásírás művészetét élteti tovább a vidéken, valamint az erdőfülei Csog Jolán szövőnő és népviselet-készítő.

Dávid Alpár a díszmagyar ruhák történetéről is mesélt az érdeklődőknek. Mi is ezúttal tudtuk meg tőle, hogy a díszmagyar viselet a 19. században jelent meg.

„A nemesi réteg alakította ki, időközben pedig a férfi díszmagyar viseletet inkább keleti, míg a női viseletet nyugati hatások alakították tovább”– mondta. Bodosi szabóságukkal kapcsolatban hozzáfűzte, hogy a magyarországi Hagyományok Háza, illetve a Csoóri Sándor Alap pályázatainak köszönhetően jelenleg igencsak sok megrendelésnek kell eleget tegyenek műhelyükben, ám a házi szabóság jövője mégis bizonytalan: ő az otthoni műhelyben édesapjától ugyan elsajátította a szabómesterség titkait, ám egy mai fiatal egyébként nincs, ahol szabónak tanuljon, egyszerűen nincs szakiskolája ennek a mesterségnek. Falustársa, Józsa József fafaragó vésője alatt szinte percek alatt kapott formát a készülő kopjafa. A fafaragást önként elsajátító mester az érdeklődőknek mesélt a kopjafa szimbolisztikájáról is, valamint arról is, hogy egy kopjafa elkészítése több mint fafaragás: egy egész emberi élet jelenítődik meg a kopjafán.

A vásáron is sok erdővidéki kézműves terméket kínáltak: például uzonkafürdői és vargyasi sajtokat, más tejtermékeket, mezőgazdasági terményekkel pedig ezúttal is jelen voltak a bodosi és bibarcfalvi termelők, volt amiből válogatni.

Bő volt a választék a szintén helyi kézművesek által készített kisebb, vagy egészen apró dísztárgyakból, ajándéktárgyakból, így elmondható, hogy az erdővidéki őszi fesztivál teljes egészében elérte a célját, bemutatta a helybéli alkotókat, népszerűsítette a kézművességet, az idelátogatók számára pedig szemléltetőt tartott a vidék értékeiből, hagyományaiból.

A színpadon Lázár-Kiss Barna András mondott köszöntőbeszédet, egyébként az ő érdeme, hogy az évekkel ezelőtt elindított kis őszi vásár vidéki fesztivállá nőtte ki magát. Fancsal Zsolt bibarcfalvi lelkipásztor megáldotta a rendezvényt, mely fúvószenekari felvonulással kezdődött, aztán Vágási István vezetésével az erdővidéki fúvósok egyesített zenekara koncertezett, majd Kovászna megye legnagyobb hagyományőrző női dalcsoportját, az 1970-ben alakult felsőrákosi asszonykórust hallhatta énekelni a közönség. Őket erdővidéki néptáncosok követték, így adva volt az igazi vásári hangulat, emelve a rendezvény színvonalát, mely méltó volt a vásártartási jogot immár több száz éve birtokló Baróthoz.